New York-i hajsza

58. •Egy üveg bor•

Sarah

~~~

Miután sikeresen is felöltöztem és elkészítettem a sminkemet, felveszem a fekete magassarkúmat, ami azóta meg van, hogy New York-ba mentem. Ezt Paul és Chris meg tudták menteni.

Leérve megpillantom mindannyiójukat. Paul és Clara Aiden-nel együtt ülnek az étkezőasztalnál, Chris pedig fél vállal a falnak támaszkodva figyeli őket. Mikor meghallja a cipőmet kopogni, felém fordul. Végig mér, mire én is őt. Fekete öltöny, fekete nyakkendő, fekete lakkozott cipő. Engem is elfogott a deja vu érzése, mikor megnéztem őt magamnak. Paul-ra pillantok, aki letette a villáját a tányérjára. Aztán Clara-ra nézek, aki elégedett arcot vág. Majd a kisfiamra kúszik a tekintetem, aki csodálattal néz engem.

- Azta, anyu! Szép vagy! – Aiden-re mosolygok, akinek a szája... inkább az egész arca csupa paradicsomszószos.

- Köszönöm.

- Mint régen. – fogja meg a derekamat Chris. Ránézek, és elpirulok. Én, a Kőszívű Sarah elpirultam egy gyatra bókon.

- Figyelj drágám, sietek vissza, Clara és Paul marad veled.

- Rendben. – majd visszafordul a tányérjához és újra enni kezd.

- Ne maradjon fent sokáig.

- Jól van anyu! – mondja Paul. – Most már igazán elhúzhatnátok.

- Olyan kedves, mint mindig. – súgja nekem Chris, mire felnevetek.

- Mit mondott?

- Csupa jót. – vigyorgok rá, majd elindulunk a bejárati ajtó felé. A kis váltáskám megzizzen. Kinyitom, és a kezembe veszem a telefonomat. Paul írt.

Paul: Jól láttam, hogy elpirultál? 😱

Én: Nem, csak melegem van.

Paul: Igen, persze... - megrázva a fejemet visszateszem a táskába a telefont, majd kilépünk az ajtón Chris-sel.

~~~

Megállva az étterem előtt megcsodálom. Igazából minden egyes alkalommal megcsodálom, mert ezt itt, hárman, a semmiből csináltuk. Büszke vagyok erre.

- Megsemmisítetted már a levelet? – érdeklődik, mikor kiszállunk a kocsiból.

- Nem még. Miért?

- Mert itt van. – nyúl a zsebébe, és előhúzza a levelet.

- Honnan tudtad, hogy hova tettem? – a fehérneműs fiókomba tettem, egy bugyiba csavarva. Nem találhatta meg.

- Nem tudtam.

- Akkor?

- Nem is adtam oda neked.

- Mi?

- Mikor azt hitted neked adtam, akkor egy másik levelet nyomtam a kezedbe. Te pedig még bele sem olvastál. – a döbbenettől megszólalni sem tudok. Furcsáltam is, hogy nem makacskodott tovább, hanem csak úgy odaadta. Én pedig hülye voltam és bele sem olvastam. – Elvitte a cica a nyelvedet?

- Mit csináltál volna akkor, ha beleolvasok?

- Valószínűleg én semmit. Te viszont annál inkább. Vagy egy pofont kapok, vagy addig nyújtózkodsz azért a papírért, ameddig le nem esik a törülköző a csípőmről. – majdnem leesett róla, hisz a kezem megcsúszott, egyenesen a derekán lévő törülközőre.

- Ha lecsúszott volna a törülköződ, akkor is kaptál volna egy pofont.

- Igaz. – mondja és felnevet.