New York-i hajsza

48. •Nem lesz újra ugyanaz•

Sarah

Visszaállok Chris mellé, és végig nézzük, hogy Greg elhajt apámmal. Chris felé fordulok, akinek az arcán semmi győzelmi vigyor sem jelenik meg. Nem érez dicsőséget. Pedig megcsinálta, amit egykor az apjának ígért. Mégsem örül.

- Menjünk haza és ünnepeljünk. - mondja Paul megfogva Clara kezét, de Chris csak megrázza a fejét.

- Menjetek, majd utánatok megyek. - válaszol Chris, mire ismét felé fordítom a fejemet.

- Hova mész haver? - kérdezi Paul a barátját, aki még mindig az utcát szuggerálja.

- Be az őrsre. - indul meg az autója felé, mire mind hárman követjük. Clara-val mindketten kopogunk az aszfalton.

- Veled menjünk? - sétál az autó elé Paul.

- Nem kell, menjetek haza. Egy óra és megyek én is csak elintézem a papírmunkát. - ezzel pedig beül és időt sem adva nekünk válaszolni, el is hajt.

- Nincs jól. - mondom Paul-nak.

- Mi történt? - fordul felém. Én csak sóhajtok egyet, majd még jobban magamra húzom Chris zakóját. Clara-n a sajátja van, Paul pedig az öltönye zsebébe csúsztatja a kezét. Én pedig beavatom őket Sophie akciójáról.

Miután elmeséltem nekik csak nagyokat pislognak. Mindketten ugyanúgy le vannak fagyva, mint Chris vagy én, mikor arcon csapott a valóság.

- Sophie csak ezért ment arra az egyetemre, hogy Chris közelébe legyen? - kérdezi Clara mire bólintok.

- Az a hülye luvnya. - szorítja ökölbe a kezét Paul. - Tudtam, hogy nem stimmel valami a csajjal. Nagyon egymás ellen akart minket fordítani. A legszörnyűbb, hogy sikerült is neki. Chris-sel több hónapig nem szóltunk egymáshoz. Mert Sophie egy manipulatív picsa. Most pedig megkeresem. - megfogom a karját.

- Nem tudsz ellene mit tenni Paul. - figyelmeztetem megrázva a fejemet.

- Nem ütném meg, ha erre célzol. - rázza le a kezemet magáról.

- Tudom, hogy nem ütnéd meg, de hagyd.

- Miért? Megcsináltuk Sarah! Mark börtönbe van. Most jönnek a talpnyalói. Nekik sem lesz jobb sorsuk, mint Mark-nak.

- Akkor enged, hogy én menjek.

- Miért?

- Mert veled ellentétbe én megüthetem. - Paul is feldúlt, de sikerült megnevettetnem.

- De veled megyünk. - mondja és mindkettőnknek nyújtja a karját. Clara-val belekarolunk, majd visszamegyünk az épületbe. Greg csapata mindenhol ott van és mindenkit visszatereltek a helyszínre. A talpig felfegyverezett rendőrök miatt, senki még csak meg sem mer szólalni. Néma csönd van, Clara és az én cipőm pedig hangosan kopog a padlón.

- Nem jöhetnek be. - áll elénk az egyik őr.

- Nyugi katona, Paul vagyok. Paul Wayne. - emeli fel a jelvényét, mire a rendőr eláll az utunkból. - Hol van Aubree?

- Aubree ki?

- A vezetéknevét nem tudom. - gondolkodik el. Én sem tudom. Clara-ra nézünk, aki ugyancsak megvonja a vállát.

- Hol van Nate Chapman és a partnere?

- Mark munkatársai abba a szobában vannak. Nyugodtan mehettek, nincs náluk fegyver. - bólintunk, majd elindulunk a szoba felé.

Én megmondtam. Rengetegen vannak itt. Hisz ez nem egy szoba. Ez konkrétan egy terem, ami tele van apám munkatársaival. Köztük Nate és Aubree is itt van, de még Jade-et is észreveszem. Majd feláll egy ember, aki egyidős az apámmal és felénk sétál. Ismerem ezt az embert.