New York-i hajsza

14. •Fontos vagy neki•

Chris

Hangos zokogásba tör ki, mikor még közelebb vonom magamhoz. Fontos volt neki Mary, a bejárónő. Ezt akkor a tudtomra adta, mikor fel akarta hívni. De ha engedtem volna neki, akkor is késő. Mark Evans megint elvett egy életet, amiért megfizet. Kegyetlenül meg fog fizetni. Apámtól kezdve, Sarah-n át, Mary-ig befejezve. Clara felbukkanása furcsa volt. Sarah haragszik rám. És pontosan tudom az okát. Azt hiszi nem hiszek neki. Pedig ez nem így van. Csak nem akartam, hogy a húgát is elveszítse. Mert a vallomása nélkül sok évet kapott volna. Így már csak enyhíthetik a vádat. Nem a legjobb a kapcsolatuk. De ha tényleg eljött az apjától akkor még jó lehet. Ha pedig úgy jött el, mint Sarah, akkor ő is veszélyben van.

*Délután*

Clara egész úton csöndbe volt. Nem szólt semmit, csak bámult maga elé. Lehet megbánta a döntését. Mikor kiszállunk a kocsiból viszont felém fordul.

- Mondd meg Sarah-nak, hogy sajnálom.

- Nem fog velem szóba állni. - emlékeztetem, hogy a nővére majdnem nekem jött.

- De igen. Mert nem rád haragudott, hanem rám. A haragot rád is és rá is... - néz Paul-ra, majd vissza rám. - ...áthárította. De te. - mutat rám. - Te fontos vagy neki.

- Honnan veszed? - kérdezte Paul kíváncsian.

- Ne mondd, hogy neked nem tűnt fel. Simán neked ment volna, ha... Hogy is hívnak? - fordult Paul felé.

- Paul! - nyújtotta a kezét a megbilincselt Clara-nak, aki a bilincs ellenére is megrázta a kezét.

- Szóval simán neked ment volna, ha Paul nem fogja meg és tartja vissza. - mondja nekem.

- Még mindig nem értem. - húzom össze a szemöldökömet. Paul-nak már leesett valami, ami nekem nem akar és vigyorogva fordul el.

- Ti férfiak tényleg ennyire hülyék vagytok? Sarah érez valamit irántad. - felnevetek. Paul-ra nézek, akit úgy tűnik meg sem lepte Clara kijelentése. Sőt, mintha büszke lenne magára.

- Te ismered a nővéredet? - fordulok felé kérdőn.

- Persze, lehet, hogy nem vagyunk jó kapcsoltba, de amióta élek mellette voltam.

- Kivéve, mikor az apádat választottad helyette. - szembesítettem a tettével. Köze van hozzá és nem akarom kimenteni. Mert ő is tehet róla, hogy Sarah olyan, amilyen.

- Igen, ez a legnagyobb hibám, amit valaha tettem. De Sarah-t annyira megváltoztatta az apám, hogy nem érzek, olyan elkötelezettséget iránta, mint kéne. Sőt, az érzés már utálatba fordul. Sarah jó tanuló volt, kedves természettel és mindig segítő szándékkal. Volt egy barátja...

- Nathaniel? - szól közbe Paul. Persze, hogy nem tudja befogni.

- Igen ő. - Paul rám néz, majd vissza Clara-ra. Jaj, ne. Miben sántikál?

- Szerinted milyen kapcsolatuk volt? - folytatja tovább a kérdezősködést Paul, mire homlokon csaptam magam.

- Sarah szerette Nate-et. Nate pedig Sarah-t.

- Hát nem úgy tűnik. - jegyzem meg a kelleténél kicsit hangosabban. Paul csak elvigyorodik.

- Nate mégsem szerethette annyira Sarah-t, ha simán elárulta. - jegyzi meg Paul. Igen, én is ezt gondolom. Ha annyira szerette volna Sarah-t, akkor nem kellene kimentenem a markából.

- Én is elárultam, de még is szeretem a nővéremet.

- Te látod itt valahol Nate-et? - kérdezte Paul az őrsre mutatva. - Jaja, szerintem sem. Te itt vagy bilincsbe. Szerintem ez megmutatja ki szereti Sarah-t és ki nem.