New York-i hajsza

30. •Múltbéli kapcsolatok•

Sarah

Chris hosszú percekig csak bámult. Nem kellett odaforduljak, hogy lássam. Egyszerűen csak éreztem. Majd miután megunta a nézegetésemet folytatta az ingek és pólók hajtogatását.

- Nekem van még kérdésem. - mondom kihúzva egy inget.

- Hallgatom.

- Sophie. Szeretném megtudni Sophie-val való múltodat. Mi történt köztetek? - mély levegőt vesz. Én is így teszek. Fogalmam sincs, hogy egy férfit mi vesz rá, hogy megkérje egy nő kezét. Szerelem? Pénz? Ha Nate-el minden jól megy, akkor hozzá mentem volna?

- Sophie-val az egyetemen ismertük meg egymást. Pszichológia tanszéken találkoztunk. Paul szokásához hívem elkésett, Sophie pedig leült mellém. Aztán elkezdtünk beszélgetni. Nem találkoztunk más kurzuson, csak pszichológián. Paul egy idő után már nem járt be arra az órára, így Sophie folyamatosan mellém ült. Valamikor én hoztam a kávét, valamikor ő. 7 hónap után összejöttünk. A második évünket együtt kezdtük. Ebben az évben kevesebb pszichológia volt, így csak délutánonként láthattunk egymást. Paul-al egy kollégiumi szobába voltunk, amit Sophie nem nagyon kedvelt. Így a legtöbb időnket az albérletébe töltöttük.

- Dolgozott?

- Nem. Az apja fizette. Paul-nak nem tetszett, hogy eltávolodtam tőle és szépen lassan elkezdte utálni Sophie-t. Elvileg Sophie egyszer meg is fenyegette Paul-t, hogy hagyjon engem békén.

- Szerinted megtette?

- Akkor azt gondoltam, hogy a kedves és segítőkész Sophie nem tenne ilyet. Így Paul-ra gyanakodtam, hogy ezt mind kitalálta, hogy eltaszítson Sophie-tól.

- Most mit gondolsz?

- Azt, hogy Paul-nak volt igaza. Sophie képes volt erre.

- Mi lett veled és Paul-al?

- Nemsokat beszéltünk. Csak hónapok után sikerült kibékülnünk.

- Mikor kérted meg Sophie kezét?

- Egyetem után, 3 évvel később

- 26 éves vagy most.

- Igen.

- Tehát 25 voltál?

- Igen.

- Mi történt?

- Emlékszel mi történt apámmal? - bólintok. Apám egyik emberét üldözte és lelőtték. - Ez 8 éve volt. Akkor döntöttem el, hogy rendőr leszek. Egyetem után elmentem a rendőrséghez. Először gyakornoknak, majd felvettek teljes munkakörbe. Apám társa volt a mentorom. Apám társa pedig nem más, mint Steve. - ez sok mindent megmagyaráz. Hogy Chris miért mondott simán nemet a felettesének. Hisz ő kb. a második apja. - Azt mondta rövid idő alatt léphetek előre, ha keményen dolgozok. Ez viszont Sophie-nak nem tetszett. Azzal, hogy megkértem a kezét egyfajta bocsánatkéréssel szolgáltam. Akkor lettem különleges ügynök. De nemet mondott és elhagyta az egyesült államokat.

- Húha akkor nagyon elhanyagolhattad, ha még az államokból is kikergetted. - próbálom egy kicsit felvidítani mire meglököm a vállammal, de csak halvány mosolyra húzza a száját. Nem akartam ennyire elrontani a kedvét. - Chris, Sophie egy idióta volt. Egy kényes picsa, már ne haragudj. Ha tiszteletben tartotta volna a múltadat és a jövődet, akkor nem lett volna ez. Nincs az a hülye, aki nemet mondana neked.

- Tehát, ha megkérném a kezedet, igent mondanál? - kérdezi. Ez egy kicsit sokkolt. Nem erre gondoltam, mikor levezettem az elméletemet. Nem bírok megszólalni. Esküszöm le vagyok sokkolódva. Nem mondom neki azt, hogy nem. Mert akkor hazudnék. De még azt sem tudom mondani, hogy igen. Arcán a szomorú mosolyt átveszi a sunyi ,,sikerült téged meglepni,, mosoly.