New York-i hajsza

56. •Levelek•

Chris

Chris

Üresnek érzem magam. Nem érzékelek semmit sem magam körül. Se Clara, se Paul jelenlétét nem érzem. Minden lassú és csendes. A napok lassan telnek. Hülyeségnek találtam, amit most csinálok. Levelet írni egy halott szerettednek? Röhejes. Mikor ez eszembe jutott arra gondoltam, hogy ez talán segít. Segít kitölteni azt a hatalmas űrt, amit magad után hagytál. De most úgy gondolom, hogy hülyeség az egész. A könnyeim megállás nélkül potyognak, ezt a lapot is eláztattam. Elfolyt a tinta a kezem mellett. Szinte olvashatatlan a kézírásom, mert remegek. Szó. Szerint. Remeg. ~Sarah

Chris

Kicsit szünetet tartottam az ,,írjuk le az érzéseimet egy papírra" dologgal. Kb. úgy három hét telt el azóta. Az első levélbe pedig még említeni sem említettem, hogy terhes vagyok. Vicces sztori, de nem tudok rajta nevetni. Reggel hányingerrel sprinteltem a mosdóba. Ha ott lettél volna valószínűleg kitapostam volna a beleidet. De szerencsére még időbe kiértem. Paul jött utánam, aki segített megfogni a hajamat. Elkezdett viccelődni azzal a ténnyel, hogy terhes vagyok. Ott lefagytam. Hisz késett a menstruációm. Elküldtem, hogy hozzon terhességi tesztet. Három félét hozott, mindezt pizsamába, egy bakancsba és egy kabátba. Igen, rögtön ugrott, mikor megkértem. Igen, ő minden idők legjobb barátja. Soha életembe nem volt még ilyen hosszú három perc. Mindhárom teszt pozitív lett. És felmerül a kérdés. Miért nem mondtam el neked, hogy terhes vagyok? Miért nem tudtam volna kibökni, hogy terhes vagyok? Azért nem, mert féltem. Féltem, hogy csalódást okozok neked. Hisz én hajtogattam azt, hogy élni akarok meg minden szarság. Nézd mire jutottam. Itt ülök terhesen, nélküled. ~Sarah

Chris

Két hónappal később vagyunk. Ma mocorgott először. Pontosabban már régen mocorog, de most éreztem először. A 16. hetembe vagyok, Paul naptárba vezeti, amit a nappaliba akasztott ki. Elköltöztünk Richmond-ba. Azért költöztünk el Richmond-ba, mert muszáj volt kiszabadulnunk New York-ból. Túl sok dolog kötődött hozzád. Pedig még egy rendes randink sem volt. Rettenetes érzés bele gondolni, hogy még egy nyomorult étterembe sem jutottunk el. ~Sarah

Chris

Fiú lesz. Egy kicsi Chris van a pocakomba. Vicces szó az, hogy pocak. Megvettem az első ruháját. Egy kék-fehér csíkos kombidressz, ami nagyon aprócska. Paul nagyon jó keresztapja lesz a gyereknek bármennyire és félelmetesnek hangzik a keresztapa szó Paul neve mellett. Richmond kicsit túlságosan is nyugodt. Olyan fura. Már két matracot vettem, mert egyszerűen nem tudok aludni. Sok minden befolyásolja. De a csönd néha fülsüketítő. ~Sarah

Chris

Ma megpróbáltak kigáncsolni. Nem tudtam eldönteni, hogy direkt vagy sem. De ennek van eleje. Vacsorázni mentünk, mert rendelni nem akartunk, főzni pedig végkép nem. Így elmentünk egy étterembe. Sorban álltunk és egy férfi megelőzött. Lökdösődve elénk került. Paul neki akart menni, én azt mondtam engedje el, mert nem éri meg. Megkaptuk az asztalt, a bunkó faszi mellett. Mikor elmentünk mellette akkor kijjebb csúszott a székével, és kinyújtotta a lábát. Na most két lehetőség van. Vagy el akart gáncsolni, vagy... Nincs vagy. El akart gáncsolni. Itt nem hagytam esélyt Paul-nak, hogy neki menjen az embernek. Én magam döntöttem fel a székével együtt. Vicces volt, és valószínű, hogy nem megyünk többet abba az étterembe. ~Sarah

Chris

Sokat gondolkodom a neveken. Rengeteg időt töltök csak név kereséssel. És fogalmam sincs, hogy mi legyen a neve. Owen? Roy? Netán Shawn? Nem tudom. Nem érzem semelyiket sem tökéletesnek. Így még gondolkodom. A levélírás segít. Szinte olyan, mintha neked mondanám a dolgokat. Szinte... Hiányzol. Nagyon szeretném, ha most itt lennél mellettem. Bármit megadnék azért, hogy újra lássalak. Hogy újra halljam a hangodat. Vagy lássam a mosolyodat. Bármit. ~Sarah

Órák óta ülök a levelek felett és olvasom őket. Muszáj szünetet tartanom, mert a könnyeimtől már nem látok semmit. Ezeken a papírokon rajta van négy év... Négy kibaszott évet hagytam ki a családom életéből. Nem bánom, amit tettem. Hogy megöltem Sarah apját. Nem bánom. Egyedül csak is azt, hogy nem jöttem hamarabb.

Felállok és az ablakhoz sétálok. Kinyitva beszívom a hideg, csípős levegőt, ami jól esik a forró arcomnak. Az ágyra nézek, ahol a kinyitogatott levelek vannak. Épp Aiden születésénél tartok. Muszáj voltam lerakni, mert már úgy érzem nem bírom.

Mély levegőt veszek és megfordulok. Bezárom az ablakot és vissza leülök. Ráncolt homlokkal bámulom a Január 27.-ei levelet. Aiden szeptember 7.-én született meg, a következő levél pedig január 27. Átnézem a leveleket, hátha összekeveredtek, de nem. Minden ugyan úgy sorba van. Felnyitom a borítékot és bele is kezdek.

Chris

Tudod milyen nap van? Igen, pontosan. Egy év. Egy éve, hogy elmentél. Egy év telt el nélküled és nem tudom azt mondani, hogy fel sem tűnt. Vánszorgott az idő. Lassan, kínzón lassan teltek a napok, a hetek és minden egyes nap azt vártam, hogy belépj azon az ajtón. De sosem tetted. Én viszont tettem valamit. Tudom, már rég nem írtam. De most itt ülök az íróasztalnál és körmölök. Kezdem az elejétől. A négyhónapos fiamat Clara-ra és Paul-ra bíztam, akik úgy tudták New York-ba repülök téged meglátogatni. Ez így is történt. Viszont utána tovább álltam és egyenesen Las Vegas-ba mentem. Reménykedtem, hogy apámat ott találom, de sajnos nem volt szerencsém. Neki viszont az volt. Mert, ha ott lett volna akkor fejbe lövöm minden gondolkodás nélkül. Viszont nem ő miatta utaztam olyan sokat. Az igazi ok Nate volt. Őt viszont a birtokon találtam, amibe reménykedtem, bár meglepődtem mikor így történt. Hiszen ő is szökevény pont úgy, mint az apám. A halálod napján írta alá a saját halála napját, amit attól a perctől tervezgetek, mióta eltemettünk apád mellé. A tervem nagyon egyszerű. Eljöttem Vegas-ba, hogy megöljem Nathaniel-t. Nevetséges? Lehet. Felelőtlen? Egy kicsit. Nate-et apám irodájába találtam pontosan két gorilla mellett. Pont úgy, mint az apámat... Vicces volt. Nevetséges látvány volt Nate-et apám helyén látni. De pontosan ugyanúgy mosolygott, mint az apám. Két gorilla az oldalán megfeszült. Azt hitte megöltem az összes őrt. Pedig csak szimplán elküldtem őket. Így csak mi négyen voltunk. Nate nem hitte el, hogy képes vagyok megölni két embert a szeme láttára. Alábecsült. Mindkettőt lelőttem. Utána Nate-et is.

Szomorú dolog a bosszú. Sokan azt mondják nem lesz jobb, nem hozza vissza a halottat. Az utóbbi igaz. Viszont jobbnak jobb lesz. A tudat, hogy a gyilkosod holtan fekszik a saját irodája padlóján jó érzéssel tölt el. Lehet olyan vagyok, mint az apám. Lehet rosszabb. Nem tudom. Minden lehetséges bizonyítékot eltüntettem. Nem vezethető vissza hozzám a nyomozás. Gyilkosság történt, de úgy állítottam be, mintha hármójuk között játszódott volna le. Nate-nek nem hazudtam, tényleg parókát, illetve hamis személyit használtam. Alibim pedig a kedves virágos nő New York-ból, akitől a fehérrózsa csokrot vetted, egy szál vörösrózsával a közepén. Úgy döntöttem, hogy én ilyet viszek a sírodhoz. Apád sírjára pedig hóvirágcsokrot tettem ahogyan te is csináltad. Viszont lehet most hosszú ideig nem foglak meglátogatni. Túlságosan is fájdalmas ez az egész. Majd, ha Aiden elég nagy lesz, ahhoz, hogy megtudja mi is történt veled pontosan elhozom ide. De addig mással fogom hozatni a csokrokat. ~Sarah

Nagyokat pislogva teszem le a papírt magam elé. Megtámasztom az állam és igyekszem feldolgozni az imént olvasottakat. Ezt az ügyet újra vizsgáltam. És nem talált semmi gyanúsat. Semmit. Sarah három embert ölt meg úgy, hogy senki nem szerzett róla tudomást. Nem tudom eldönteni, hogy elképeszt, vagy megijeszt. Három ember. Bizonyíték nélkül.