New York-i hajsza

3. •Hannah•

A taxiból nézem az összemosódó házakat és az agyam egy kérdést próbál megfogalmazni. Hogyan tovább? Vagy, hogy mi lesz ez után? Feszállok egy repülőre és, hogyan tovább? Meddig fognak üldözni? Hányan akarják a halálomat vagy hányan akarnak börtönbe juttatni? Hátra dőlve az ülésen várom, hogy megérkezzünk a repülőtérre.

~~~

Lassan este 10 óra, a repülőtéren alig vannak emberek. A kasszához veszem az irányt, hogy vegyek egy repülőjegyet bárhova. Tényleg bárhova.

- Melyik járat indul a legközelebb? - kérdezem és közben egyfolytában a hátam mögé nézek rendőrök gyanánt. Nem hallom, mit válaszol a nő, csak kikérem a jegyet, amit mond, majd ki is fizetem. 10 perc és indul a gép. Folyamatosan a bejáratokat nézem, rendőrök és apám emberei miatt. Azért annyira nem hülyék. Tudják, hogyha valaki menekül az vagy autóval teszi, vagy repülővel. És, mivel én minél gyorsabban akarok elmenni innen, így repülővel kell ezt megtennem.

Az ellenőrző kapunál a szalagra teszem a táskámat, majd átmegyek a kapunk, de becsipog. Nem dobtam ki a pisztolyt? Szívem szó szerint megáll.

- Hölgyem, az óra. - mutat a csuklómra, ahol apámtól kapott órám díszeleg. Kifújom a levegőt, majd levéve a kezemről azt is a szalagra teszem. Az őr, átnézi a táskámat, majd miután kinyitotta felnéz rám összehúzott szemöldökkel, de bezárja és átnyújtja nekem. Elveszem tőle és megyek tovább. Nemsokkal később meghallom újból a szirénákat. 3 perc és indul a repülő. Sietős léptekkel állok meg a jegykezelő előtt és átnyújtom a jegyet neki.

- Gyorsan foglaljon helyet, a New York-ba tartó repülő 2 perc múlva indul. Jó repülést. - tépi le a jegy egy részét, majd visszaadja nekem. New York? New York-ba vettem jegyet?

~~~

4 óra a repülőút, 4 óra az időeltolódás. Hajnali kettőre érkezem meg New York-ba. Rengeteg pénz van nálam és a ruhám sem épp átlagos. A magassarkú már teljesen elnyomta a sarkamat, így kicsatolva a cipőmet le is veszem.

- Hölgyem! Kérem viselkedjen. Ez nem az a hely, ahol vetkőzni kell. - szól rám a mellettem ülő nő.

- Oh, elnézést. Talán zavarja önt? - kérdezem felvont szemöldökkel.

- Nem csak engem... - nem engedem, hogy befejezze, mert közbe szólok.

- ZAVARJA VALAKIT AZ, HOGY NINCS RAJTAM CIPŐ? - állok fel, kérdőn nézve az emberekre. Nem szól senki. - Na, látja. Csak önt zavarja, tehát ne úgy nézzen rám, mint aki itt és most bugyira akar vetkőzni és mindenkinek az ölébe ülni. - rámosolygok, majd megfogva a cipőmet átülök egy üres ülésre. A nő, aki mellé átültem egy baseball sapka van a szemére húzva. Legalább nem zavarjuk egymást.

Nem akartam elaludni, de sikerült. A nő, akin még mindig rajta volt a baseball sapka, ezáltal, még mindig nem tudtam megnézni hogyan is néz ki felébresztett. Megköszönni sem volt időm, mert már el is húzott.

Valószínűleg már itt is riasztva vannak a rendőrök, akik bármelyik percbe itt lehetnek. Egy taxit leintve be is szállok az autóba.

- Merre van a legközelebbi hotel?

- 3 km-re, a városközpontba.

- Mennyire fizethető meg? - nem lenne jó, ha felhívnám magamra a figyelmet. Ha egy normálisan árazott hotelt nézek ki magamnak akkor nem ott kezdik el a keresgélést. Legalábbis remélem.

- Teljesen korrekt árak, de vannak sokkal drágább hotelek is, ha a hölgy azt szeretné.

- Jó lesz, a korrekt áras. - rám mosolyog, majd visszafordul a kormány felé.