New York-i hajsza

55. •Feltépett sebek•

Sarah

Két hónappal később

~~~

Két hónap telt el, mióta Chris nálunk van. A beszélgetés egyelőre nem történt meg, egyelőre nem is akarom, hogy megtörténjen. Aiden felváltva játszott Chris-sel, Paul-lal, velem és Clara-val. Egyszerre csak egy emberrel volt hajlandó. Az okára nem sikerült rájönnöm.

Az étteremben felváltva megyünk be. Néha előfordul, hogy mind a hárman, de az ritka eset. A papírmunkát általában én végzem, itthon, így leginkább ők vannak bent. Szerencsénkre sikerült egy biztos vállalkozást indítanunk. Nehezen hiszem el, hogy sikerült.

Paul meghívta már Chris-t az étterembe, egy vacsorára vagy bármire, de nemet mondott. Ennek az okára sem jöttem még rá. Még.

Jelenleg vacsora után vagyunk. Általában ilyenkor Aiden mesét néz, míg én elpakolom a mosatlant. Most is ez a helyzet, csak most Chris is itt van és segít nekem. Paul bent maradt az étterembe, Clara pedig bement hozzá vacsora után. Tehát csak hárman maradtunk.

- Vannak még képeid? - kérdezi Aiden-re nézve.

- Persze. Mindegyikünk telefonja tele van Aiden képeivel, de csináltam neki ilyen albumot, szépen kinyomtattam a képeket, ha szeretnéd látni.

- Szeretném. - felegyenesedem, de még mielőtt elindulhattam volna megfogja a kezemet. - Majd, ha lefeküdt aludni.

- Ahogy szeretnéd.

- Hogy tetszik Richmond? - kérdezi és miután betette a mosogatógépbe a kapszulát, majd bezárja és el is indítja.

- Otthonos, szép, nyugodt. New York után nagy váltás volt, de hozzá tud szokni az ember.

- Innen nem messze volt a régi otthonom.

- Tényleg? - kérdezem kikerekedett szemmel.

- Igen.

- Paul tudja ezt, ugye?

- Egyszer hoztam el Richmond-ba és igen, megmutattam neki.

- Nem mondta.

- Nem is kellett neki.

- Azért jó lett volna tudni. - húzom el a számat és a pultnak dőlök mellé, hogy én is Aiden-t tudjam nézni. - Milyen ide visszajönni?

- Más, mint évekkel ezelőtt.

- Akkor itt maradsz? Vagy visszamész New York-ba?

- Vissza kell mennem New York-ba nemsokára.

- Nem kell semmit csinálni, ha csak nem szeretnéd. Hisz semmi nem kötelező.

- Sajnos nekem nincs akkora szerencsém, hogy elindítsak egy vállalkozást, ami utána működni is fog - böki meg a vállamat. - így muszáj visszamennem, hogy legalább előre léptessenek.

- Aztán mi lesz? Visszajössz, vagy ott maradsz? - óvatos, de mégsem óvatos kérdések.

- Visszajöjjek, vagy maradjak? - nem ér Chris Morgan.

- Mennyi idő? Az előléptetés.

- Nem tudom. Most fogalmam sincs, nem voltam az őrsön nagyon rég óta.

- De a rangod megmaradt, nem?

- Azt sem tudom. Vagy nagy meglepetés fog érni, vagy minden olyan lesz, mint volt, vagy kilépek és jövök felszolgáló fiúnak hozzátok. - mosolyogva rázom meg a fejemet.