New York-i hajsza

22. •Partner csere•

Sarah

Nem is sértett vagyok. Haragszom rá. Azt hittem, hogy mikor újra meglátom a nap folyamán minden olyan lesz, mint eddig volt. Hogy nem lesznek ezek a bonyolult érzelmek. Hogy igazából nem lesz semmi. De van. Én pedig azt hittem tud róla. De nem. Nem tud, ami csak egyszerűen szomorú. Nem rá vagyok mérges. Rá kéne, de nem. Magamra vagyok amiért hagytam ezeknek a pitiáner érzelmeknek, hogy utat törjenek maguknak.

- Igen, komoly. - még mindig a fotelbe maradok, ahogy Chris is a kanapén. Könyökét a térdére teszi és össze akasztja maga előtt.

- Mégis mi a francért?

- Hogy legyen kivel menjek?! - kérdezem, de közben kijelentem.

- Lett volna.

- Szerinted, ha egymással mentünk volna akkor nem lenne egy kicsit gyanús?

- Álarcosbál Sarah, nem ismertek volna fel.

- Oké. De kimondta, hogy én veled szeretnék menni? - feljebb ülök a fotelbe és én is a térdemre teszem a kezem. Pont úgy, mint Chris a sajátját.

- Ooooké... Idehozom a laptopot, amin az alaprajz van. - mondja Paul és feláll a kanapéról.

- Te haragszol rám? - kérdezi Chris. Nem egyértelmű?

- Nem.

- Nem úgy tűnik.

- Nem mindegy neked? - állok fel, hogy felé magasodjak.

- Nem. - ő is feláll, hogy felém magasodjon.

- Oké, miért? - teszem csípőre a kezem. - Miért nem mindegy neked, hogy hogyan viszonyulok feléd?

- Az ügy miatt. - áucs. Értem. Végre teljesen megértettem.

- Nem fog bezavarni az ügybe.

- Már bezavart.

- Tessék?

- Elhozod Andrew-t. Egy külsőst, akinek semmi köze az egészhez. Te pedig belerángattad. Úgy emlékszem te nem bízol senkiben. Őt mégis elhozod egy elég fontos bevetésre. - a kezem lendül, ami egyenesen Chris arcán csapódik. Csak akkor veszem észre mit tettem, mikor Chris bal arcfele elkezd vörösödni.

- Woaaa... - lép közénk Paul. - Elég.

- Tudni akarod az okát, hogy miért hozom Andrew-t? - nem szólal meg, csak egy aprót bólint. Vagy inkább csak felszegi az állát. - Te vagy az oka Chris Morgan. Miattad viszem magammal a pultos srácot. Mert őt választom, helyetted. - én is hangosan kapkodom a levegőt ahogyan ő is. Remélem elég mérges. Legalább annyira, mint amennyire én vagyok.

- Nos tehát... - töri meg Paul a közénk ereszkedő csöndet.

- Mutasd a tervrajzot. - szólal meg először Chris és megtörli az orra hegyét, majd leül Paul mellé.

- Úgy lesz, hogy a terem ennek a sarkába lesz az élő zene. Ha jól tudom 7 vagy több zenész lesz. A legvégén, a terem közepén van a lépcső, ami vezet az első szintre. Ott lesznek különböző szobák, amikbe folynak a megállapodások.

- Mennyire lesz benne a rendőrség keze? - kérdezem a két fiútól.

- Minket küldtek szaglászni. Tudják, hogy ott lesz az apád így Steve abban reménykedik, hogy te is ott leszel. - magyarázza Chris és felém fordul. - Tehát mi ketten. - mutat magára és Paul-ra.

- Oké. - bólintok a válaszom után, majd visszanézek a laptopra. - Apám valószínűleg ki sem fogja tenni a lábát abból a szobából, amiben épp tárgyalnak. Csak a bál kezdeténél és végénél lesz jelen. Van néhány emberünk... embere arra a célra, hogy boldogítsák az ott lévőket. Így igazából senkinek sem tűnik fel, hogy nincs ott.