New York-i hajsza

15. •Szó sem lehet róla•

- Srácok, gond van. - sétál be rajta és kezdem azt hinni, hogy meg vagyok átkozva. Mindketten felé nézünk. - Be kell mennünk az őrsre! - mondja Chris-nek.

- Miért? - kérdezzük egyszerre.

- Nem tudom, de be kell mennünk. - válaszolja Paul.

- Kivel telefonáltál?

- Steve-vel és ő mondta, hogy be...

- Jól van értettem elsőre is. - áll fel Chris a pulttól és sietős léptekkel a szobájába megy.

- Mi van Paul? - fordulok felé. Nyugtalan és ez nagyon látszik rajta. Paul-t még nem láttam idegesnek. Mindig nyugodt és laza volt.

- Valami gond. - hűha, ezzel aztán mindent megmagyarázott.

- De mi?

- Azt nem tudom. - kerüli a tekintetem. Hazudik. - Kész vagy már Chris?

- Ha nem siettetnél azt megköszönném. - halljuk Chris hangját a szobából. Paul is elkezdi levenni a pólóját és a kanapéhoz siet, hogy felvegye az ingjét. Paul tényleg kisebb Chris-nél, de ő sem néz ki rosszul. Széles vállak, edzett has. Pár perccel később mindketten öltönyben feszítenek, indulásra készen.

- Nemsokára jövünk. - Paul elém tolja a telefonját és ezzel kilépnek az ajtón. A tojást lekapcsolom, mert hirtelen már nem is vagyok olyan éhes, mint néhány perccel ezelőtt. Mi ez a hirtelen való titkolózás? A főnök elmondja az okát is, hogy mi miatt kell bemenni. Clara-val van valami? Nem, hisz azt elmondanák.

A táblához lépek és elkezdem méregetni. Mit hagyok ki? Mert nem nagyon áll össze a kép. Még apám nem hagyj maga mögött bizonyítékot addig nem tudunk semmit sem csinálni. Mary! Mit mondtak Mary lányának? Miben halt meg? Nem volt idős és beteg sem.

Paul telefonjáért nyúlok és beírom Mary lánya számát. Most nincs itt Chris, hogy megállítson. A fülemhez emelem és várom, hogy felvegye. Csörög, csörög és csörög. De nem vette fel. A kanapé előtt lévő asztalra teszem a mobilt és visszafordulok a táblához. Apám zsákutca, így ő nem játszik. Troy ugyan csak zsákutca, hisz apám őt jobban védi, mint engem. Nate, megint csak nem megközelíthető, mivel apám őt is védi. Clara... Most lecsukhatják apámat. Nem tudom meddig, de bent tarthatják. Ha pedig utána járnak a dolgoknak, akkor bizonyítható minden gyilkosság. Köztük a pincér is, aki miatt köröznek. Ha beleásnak több évnyi gyilkosságba. Tiszta leszek, Chris-éknek sikerül lecsukni az apámat.

Gondolataimat Paul telefonja csörgése szakítja félbe. Remélem ők azok és most már megtudhatom miért húztak el ilyen gyorsan.

- Ideje volt. - szólok bele a telefonba, mikor felveszem.

- Haló! - szól vissza egy vékonyka hang. - Kivel beszélek?

- Layla?

- Igen, én vagyok.

- Helló, Clara Evans vagyok!

- Szia Clara, miben segíthetek?

- Megszeretném kérdezni, hogy vagy?

- Köszi, jól vagyok. Anyu most már jó helyen van és nem szenved. Így igyekszem én is visszaterelődni a mindennapokba, hogy tereljem a figyelmemet és a hiányát.

- Szenved? Ezt még is, hogy érted?

- Jaj, Clara. Hisz tudod mi történt. - nem szólalok meg. Nem tudom mi történt, hisz nem Clara vagyok. Csöndben maradok. Lehet le is teszem. - Anyu járványba halt meg, ahogyan apád 12 testőre is.