New York-i hajsza

10. •Volt...•

Sarah

Mikor megébredtem nem láttam semmit. Mintha eltűntették volna a napot az égről vagy, mintha megvakultam volna. Aztán realizálódott csak bennem, hogy este van. A fejembe belenyilall a másnaposságot jelző fejfájás. Felülök és a bal oldalamra pillantok, ahol Chris alszik tisztes távolságba tőlem. A takaró alá pillantok, ami alatt van rajtam ruha. Akkor mégis mi a francokat keresek Chris Morgan ágyába?

Megemelve a takarót, óvatosan kimászok alóla, ügyelve, hogy ne keltsem fel Chris-t. A konyhába menet próbálom összeszedni a gondolataimat és kitalálni, hogy miért is ittam. Vagyis az nem kérdés miért ittam. Inkább az a kérdés miért ennyit? Megtöltve egy poharat vízzel neki támaszkodom a pultnak és a tekintetem a nappaliba téved. A kanapén Paul alszik, egyik keze lelóg a földre. Mellette az asztal tele van papírokkal. A szemem egy táblára tapad. Komolyan elhozta a táblát az őrsről? Az említett tárgyon néhány papír és madzag van felakasztva. Egyik papír még ferde is.

Elkezdték nélkülem? Hát persze, hogy elkezdték nélkülem. Minden szanaszét van, egyik akta a másik aktába és az emberekről összeszedett információk sincsenek a helyén. Például apám úgy van leírva, hogy hosszú hajú és barna szemű lány. A vízzel a kezembe sétálok közelebb a táblához, amin én vagyok középen. A fotómból két madzag ágazódik el. Az egyik Troy-nál áll meg, a másik Nate-nél.

Jó, nem bírok koncentrálni, szükségem van egy fájdalomcsillapítóra, hogy bármit is csináljak. A halántékomat dörzsölgetve veszem az irány a fürdőszoba felé. Teljesen kiesett, hogy miért ittam, de túlzásba vihettem. Kinyitom a tükrös szekrényt és meg is pillantom, amit kerestem. Kipattintom a gyógyszert, majd egy korty vízzel lenyelem.

Leülök a kanapéra és a vizemet is leteszem az asztalra. Összeszedem a papírokat, az aktákat is külön-külön teszem. Olvasva a sorokat pakolgatom, majd egy papíron megakad a szemem.

Feljegyzés: Mark Evans nem csak egy gyilkosságot tusolt el. El is követett egyet.

Szemtanú: Sarah Evans, Troy Gates.

Fegyver: Egyelőre nincs bizonyíték.

Pislogok egy párat, hogy felfogjam a szavakat a papíron. És ekkor esett le. Én mondtam el Chris-nek a múltam egy darabját. Legalábbis, ami ezen a papíron van. Nem tudom mit mondtam még. Próbálok koncentrálni, hogy eszembe jussanak a dolgok, de csak az van meg, hogy az egyik kezembe a whisky-s üveg közben pedig mesélem a történteket. Teljes film szakadásom van.

Felveszem a kanapén pihenő pulóveremet, majd a fogashoz megyek egyenesen Chris öltönyéhez. Ha szerencsém van itt lesz... Meg van. Egy kocsikulcs. Megyek és kiszellőztetem a fejemet. Ennek a legjobb módja a kocsikázás. Mielőtt kilépek az ajtón a két alvó férfire nézek, majd elpillantva elhagyom a lakást. Összehúzom a cipzárt a pulóveren és a kapucnit is felteszem a fejemre. Megnyomom a lift gombját és várom, hogy megérkezzen az én szintemre. Belépve a földszintet nyomom be.

- Kérem fogja meg! - érkezik felém egy hang. Felkeltettem őket? Felkeltek? Utánam jöttek? Majd nemsokkal később egy idős bácsi lép be a botjával kedvesen mosolyogva rám. Mondd, hogy nem néz híradót. Legalábbis ne ismerjen fel. - Köszönöm kedvesem. Mások simán hagyták volna elmenni.

- Nincs mit. - válaszolom tömören és igyekszem nem rá nézni. Elsősorban, mert köröznek. Másodsorban pedig biztosan úgy nézek ki, mint egy zombi.

- Biztos jó ötlet ilyenkor utcára menni? Késő van.

- Mennyi az idő, ha szabad kérdeznem?