New York-i hajsza

13. •Csak takarodj•

Az ajtóban még mindig a nem kívánt személyre nézek, szúrós tekintettel. Nem akarok se a közelébe se a társaságába lenni. Egyáltalán, hogy kerül ide? Hogy talált meg? A papírok a földön hevernek, míg Paul visszatért a valóságba, én addig még mindig a tagunkat figyelem.

- Sarah... Sarah... - rázogatja a vállamat Paul. Lefagytam. Oda a búvóhelyem és a titok, hogy a rendőrségnek dolgozom. Pontosabban Chris és Paul bukott le, hogy nem éppen elfogni készülnek engem.

- Mit keresel itt? - kérdezem az előttem álló személytől. A döbbentségem kezd haragba változni és, ha most nem megy el, akkor nagyon, de nagyon csúnya kiakadást fog végig nézni a két fiú.

- Csak beszélni szeretnék. - kezd bele Clara, de felemelem a kezem.

- Csak takarodj. - válaszolom és kimutatok az ajtón.

- Sarah kérlek, el szeretnék valamit mondani.

- Nem érdekel Clara! Kém vagy? Megtaláltál. Szólj a felettesednek, hogy sikerrel jártál fizessen meg. - penderíteném ki az ajtón, de megfogja a csuklómat.

- A felettesemnek? Mármint az apánknak?

- Ha te így akarod nevezni. - vonom meg a vállam és kihúzom a kezéből a csuklómat. - Menj el, míg szépen mondom.

- Csak hallgass meg, kérlek. - megrázom a fejem és elkezdem bezárni az ajtót. - Információim vannak apánkról. - hadarja el gyorsan, mire megállok az ajtóbecsukásában.

- Sarah engedd be. - szól a hátam mögül Chris, mire leesik az állam.

- Te ezt komolyan elhiszed? Be akar jutni minden féle hazugsággal, hogy utána újra hátba szúrhasson. - mondom el Chris-nek a tapasztalataimat.

- De lehet tényleg tud valamit.

- Kinek az oldalán állsz? - kérdezem és tehetetlenül széttárom a kezemet.

- Az igazság oldalán.

- Oh, igen? Tehát szerinted hazudok?

- Nem, Sarah...

- Oh, Chris... - vágok közbe. - Ha őt most beengeded, akkor ebbe a minutumba megyek ki ezen az ajtón.

- Sarah...

- El ne kezd, hogy Sarah, kint elkapnak... Vagy Sarah, veszélyben vagy. Vagy Sarah, csak én tudlak megvédeni. - mélyítem be a hangomat utánozva az övét.

- Pedig ez az igazság!

- Fhu te kis... - indulok meg felé, de Paul megfog így nem engedve Chris közelébe. - Eressz el. - sziszegem Paul arcába. Nem tehetek róla. A húgom felbukkanása most felcseszte az agyamat. És Chris Morgan különleges Faszommal is képes vagyok összeverekedni. Mert a húgomra irányuló haragomat felé és Paul felé is hárítom. Ő volt az a személy, aki a legmélyebbre döfte a kést és még hozzá jól meg is forgatta. Mintha nem is ismertem volna a saját húgomat, aki az apánkat választotta helyettem.

- Sarah, esküszöm neked, hogy most miattad vagyok itt. Hogy segítsek. - invitálja be magát és mellénk sétál.

- Késő engem választani Clara.

- Tudom, hogy elrontottam, de...

- Azt mondtam kussolj oké? Nem érdekel mit akarsz. - szabadulok meg Paul szorításából és a húgom felé fordulok. - Nem érdekel a mondandód. Nem érdekelsz. Takarodj innen. - szinte már üvöltök.

- Paul, vidd el Sarah-t sétálni hagyj beszéljek a hölggyel. - szólal meg Chris. Hölggyel? Nyomozó stílusba kapcsolt vagy mi van?

- Nem vagyok valami holmi kutya, akit sétáltatni kell. - fordulok Chris-el szembe. - Ez a hölgy, akivel te most beszélni szeretnél ugyanúgy részese az összes hullának, akik miatt te nyomozol. De nem akarsz rám hallgatni. Konkrétan kirúgnál innen.