Tudástár

Bosszú Trianonért

1925-ben, egészen pontosan decemberben Hágában letartóztattak egy magyar katonát, amikor hamis bankót próbált felváltatni egy bankban. Majd ez az egyszerű kis ügy bonyolultabbá és bonyolultabbá vált, ahogy előkerült egy hamis frankokkal teli bőrönd, majd a pénz nyoma elég messzire és magas rangokhoz vezetett. Ekkor kapcsolódott be a nemzetközi sajtó is a botrányt megszimatolva.

A nyomozók munkájának köszönhetően kiderült, hogy 30 millió hamis francia frank készült, méghozzá egy igencsak magas rangú magyar állami és katonai tisztviselőkből álló csoporthoz vezette őket. A Nagy Frankhamisítás, ahogy akkoriban hivatkoztak az esetre, óriási nemzetközi felháborodás övezte, a tett mögött azonban nemzeti düh lángolt, ugyanis ezzel akartak bosszút állni a franciákon Trianonért. Nem meglepő módon a magyar kormány megpróbálta eltussolni az ügyet, a felelősök nevetségesen enyhe büntetéseket kaptak.

Szinte az összes dokumentumot megsemmisítették, a mai napig fellelhető iratok jelentős része pedig ellentmondásos azzal a kérdéssel, hogy ki a felelőse ennek az 1922-ben indult tervnek. Ami biztos, hogy a Pénzügyminisztérium rendelt speciális német nyomda gépeket, amiket az Állami Térképészeti Intézetnek, ezekkel a gépekkel nyomtatták a hamis bankókat. Nagy valószínűséggel benne volt a projektben gróf Teleki Pál ex-miniszterelnök, illetve feltételezhetően tudott róla Bethlen István is, aki akkor volt a kormányfő. A terv szerint a hamis pénzzel a francia gazdaságot akarták gyengíteni, amivel az emberek bizalma is megrendül a kormány felé, a hamis bankjegyekkel pedig revizionista forradalmat robbantottak volna ki.

A hamisítás azonban nem ment annyira könnyen, ugyanis a francia frank nagyon nehezen hamisítható volt. A frankot francia gyarmatokról származó papírra nyomták, korának kiemelkedően nehezen másolható vízjellel ellátva. Végül 3 évvel később, 1925 őszére sikerült legyártani 30.000 darab ezer frankost, amit a Térképészeti Intézet pincéjében külön erre alkalmazott emberek heteken át gyűrték és taposták, hogy használtnak és ez által hihetőnek tűnjenek.

A csalafinta terv azonban csúfos kudarcot ért. A hamis pénz első adagját a királyi vezérkari ezredes, Jankovich Arisztid vitte ki Hágába, hogy ott átadja majd a kinti kontaktoknak, akik majd fokozatosan váltják be, amit meg majd diplomáciai futárokkal küldenek vissza Magyarországba. Jankovich azonban feltételezhetően rossz bankjegyet próbált meg beváltani a bankban. Amikor az ügyintéző azt mondta, hogy az a fizetőeszköz hamis, a lehető legrosszabb módon reagált: hisztizni kezdett. Először emelt hanggal botrányt csapott, majd diplomáciai mentességre hivatkozott, miközben próbálta eldugdosni a többi nála lévő papírpénzt.

A nyomozást szinte azonnal el is indult, ami egyik terjesztőt a másik után buktatta le Hamburgban, Koppenhágában és Milánóban is, így egy egész hálózatot sikerült előállítani. Itthon letartóztatták Windischgraetz Lajos herceget, mint feltételezhető értelmi szerzőt, valamint az országos rendőrfőkapitányt és a Térképészeti intézet alkalmazottainak jelentős hányadát. Telekit és Bethlent csak tanúként hallgatták meg, a bíróság nem gyanúsította őket.

Windischgraetz 4 évnyi börtönt kapott, amit rossz egészségügyi állapota miatt gyógyszállókban és szanatóriumokban töltött le.

Nádosy Imre rendőrfőkapitány szintén 4 évet kapott, de kormányzói kegyelmet kapott.

A bíróság az összes gyanúsított esetében egységesen megállapította a hazafias indítékot, mint enyhítő körülményt.

A francia állam jelképes egy frankos kártérítést kért, valószínűleg igen komoly diplomáciai tárgyalások és alkuk után.