Tudástár

A Nobel-díjas, aki vízből akart aranyat csinálni

Németország vesztesen került ki az első világháborúból, így az ország tudósai középkori alkímiai módszerekkel kísérleteztek, hogy feltölthessék az államháztartás aranykészletét, amiből aztán kifizethetik a békeszerződésekben megszabott jóvátételeket. Maga az elképzelés mögött pedig egy Nobel-díjas kémikus állt, Fritz Haber személyében.

Fritz Haber 1918-ban kapta meg a Nobel-díjat az ammóniaszintézis leírásáért, amit még a mai napig is használnak a műtrágyagyártásban. Azonban tudományos érdemei nem teljesen makulátlanok, ugyanis jelentős szerepe volt a háborúban, ő volt aki kifejlesztette a több tízezer ember haláláért felelős harci gázokat. Legtöbbet az elektrokémiával és a gázok közötti kölcsönhatásokkal kísérletezett, így szinte kötelességének érezte, hogy segítsen a klórgáz harcászati célra való használatának kifejlesztésében. Emiatt többször is kiment a frontvonalhoz, hogy méréseket végezzen, ott volt például 1915. április 22-én is Ypernnél, amikor először vetették be a gázt. A sárgászöld mérgező gáz hatása előtt nem csak Haber, de a jelenlévő német katonák is tátott szájjal álltak. Haber felesége, a szintén kémikus Clara Immerwahr 10 nappal később öngyilkos lett a fegyver miatti lelkiismeretfurdalás miatt.

A háború vesztes kimenetele után Haber másképp, de feltétel nélkül segíteni akart a hazáján. 1921-ben 226 milliárd aranymárkányi jóvátétel megfizetésére kötelezték az országot, ez nagyjából 70 ezer tonna aranynak felelt meg.

Haber ötlete az volt, hogy a tengervízben található csekély mennyiségű aranyat kinyerve szinte ingyen pénzhez juthatna az állam, így nem csak a jóvátételt tudná kifizetni, de a háború utáni újjáépítést is egyszerűen finanszírozhatják.

A tengervízben valóban van arany, sőt még sok más kémiai elem is, mint például urán vagy magnézium. Haber számításokat végzett, míg nem arra a következtetésre nem jutott, hogy tonnánként 65 milligramm aranyat tudna kinyerni tengervízből. További számításai szerint még úgy is megérné ez a folyamat, hogy óriási energiaigénye van a procedúrának.

Javaslatát és számításait előterjesztette, így 1925-ben kétéves kutatásba kezdhetett, hajókkal világszerte vizsgálta a tengervízben található arany mennyiségét. Azonban két évnyi vizsgálódás után Haber egy kétségbeejtő felfedezést tett, ugyanis számításaiban óriásit bakizott: három nagyságrenddel becsülte túl az arany mennyiségét a vízben, így az arany értékét bőven meghaladta volna az energiaszükségletet.

1933-ban Amerikába menekült a nácik elől, mivel zsidó származása köztudott volt, egy évvel később ott is halt meg. Azt, hogy rokonait, barátait az ő találmányával ölték meg, azt már nem élhette meg, ugyanis a Zyklon-B gáz alapjait, a rovarirtáshoz használt gázt is eredetileg az ő fejlesztette ki.