Tudástár

Néró császár és Róma égése

Néróról sok rosszat lehet elmondani, azonban valószínűleg teljesen ártatlan volt, amikor Kr. u. 64. július 18-19-e éjszakáján tűz ütött ki az ókori Rómában a Circus Maximus közelében.

Aznap erős szél volt, a városban lévő szűk utcácskák sem segítették az oltás kivitelezését, így a lakosok menekülőre fogták. A tűz 6 nap és 7 éjjelen át tombolt, hat napig úgy tűnt, hogy már vége, de újra fellángolt és még 3 napig pusztította a várost. Ekkor Rómának 14 kerülete volt, amiből 3 teljesen elpusztult, mindössze 4 kerület maradt teljesen sértetlen. A katasztrófában 200.000 római veszítette el az otthonát, rengetegen pedig az életüket is. Egy kisebb katasztrófa esetén is, nemhogy egy ekkora pusztítás után az emberek bűnbakot kerestek, s meg is találták, magában a császár személyében. Azonban a Palatinus-dombon álló palota nagy része is megsemmisült, Néró műkincsgyűjteményével együtt. De vajon Néró, aki a görög kultúra és a művészetek szerelmese volt, mégis miért lelte volna örömét egy ekkora pusztítással járó katasztrófában?

A tűz éjszakáján a császár Antiumban volt, nagyjából 50 km-re Rómától. A tűz hírére azonban azonnal visszatért Rómába, a hajléktalanoknak ideiglenes szállást biztosított barakkokban, középületekben, de még a császári kertbe is beengedte őket. Vidékről élelmiszert hozatott és drasztikusan csökkentette a gabona árát, tehát elmondható róla, hogy segítette a bajban lévő népet. Mégis a segítség ellenére egyre gyorsabban terjedt a pletyka, hogy ő gyújtotta fel a város, hogy a lángokban gyönyörködhessen és új városrészeket építhessen. A Néró halála idején született Suetonius, Hadrianus császár levéltárosa néhány évtizeddel később ezt írta A caesarok élete című művében: " Néró felgyújtotta Rómát; ez oly nyilvánvaló volt, hogy sok consuli rangú férfi egy ujjal sem bántotta Néró szolgáit, pedig kóccal, fáklyával a kézben tetten érték őket tulajdon házaikban,.. A város égését Néró a Maecenas toronyból nézte végig gyönyörködve, mint mondta: a lángok szépségében, s ismert színpadi öltözékében a Trója elestét énekelte." (A caesarok élete. Bp. 1975, Magyar Helikon. 264, o. Kis Ferencné fordítása). Azonban ennek a legendának semmi alapja sincs, már Tacitus sem hitt ebben. Ürögdi György történész felveti azt az elméletet, hogy Néró, aki a költészetben jártas volt, felidézhette a környezetének Homérosz sorait Trója pusztulásáról, ahogy látta, hogy Róma megfékezhetetlen tűzzel néz szembe. Lehet, hogy ezt félreértette egy ott tartózkodó és innen indult el a pletyka.

Amikor a császár megtudta, hogy őt okolja a nép a gyújtogatással, maga helyett egy új bűnbakot, méghozzá a keresztényeket. Kínvallatással kicsikart vallomásokkal 2-300 főt ünnepélyes körülmények között kivégeztek, voltak akiket keresztre feszítettek, voltak akiket keresztre feszítve felgyújtottak, voltak akiket vadászkutyák téptek szét. A keresztények körében ez csak megerősítette, hogy Néró állt a katasztrófa mögött, aki utána csak az általános ellenszenvet akarta kihasználni a keresztények ellen.

A 19. és 20. század is erősítette Néró bűnösségét, például Henryk Sienkiewicz Quo vadis című regényében Néró panaszkodik, hogy még sosem látott égő várost, majd a következőket írja: "Semmi kétség nem volt aziránt, hogy bűnös kezek gyújtogatnak a városban, mert minduntalan újabb tüzek lobbantak fel a tűzfészektől messze eső helyeken.". Ezen műből 1951-ben készítettek egy filmet is, amiben Néró többször is beismeri a tettét, majd azt láthatjuk, hogy Maecenas-torony tetején állva lanttal a kezében énekelve nézi Néró a város pusztulását.