Tudástár

A londoni taxisok "térképagya"

A kutatókat mindig is érdekelte, hogyan képesek egyes állatok, mint például a mókusok több nap után is pontosan emlékezni arra, hogy hová rejtették el az ennivalót. Az első jelentős megfigyelésekkel és kutatásokkal járó vizsgálatot a '90-es években Eleanor Maguire kutatta, a University College London egyik idegkutatója. Kutatásaik kimutatták, hogy azoknak az állatoknak, amelyeknek ilyen jó a memóriájuk, nagyobb a hippokampusz része az agyuknak.

A hippokampusz az egyike az agyunk kevéske olyan területének, ahol még felnőttkorban is alakulnak ki új neuronok, illetve ez a terület felelős az emlékezetért. Maguire azonban nem állt meg az állatok vizsgálatánál, további kérdéseket tett fel: vajon az embereknél is megfigyelhető-e ez a méretváltozás? Ezen kérdés megválaszolására a londoni taxisok vizsgálatával kívánt válaszolni, ugyanis az angol főváros utcáit és köztereit kiismerni kemény feladat, aki taxis szeretne lenni, annak edzenie kell a memóriáját.

A londoni taxisoknak egy nehéz és komoly felkészülésen kell részt venniük, mielőtt vizsgázhatnak. 3-4 évig csak mopeddel kell járniuk a város, ahol minden utcát és teret memorizálniuk kell, majd jön a vizsga: a város közel 25 ezer utcáját betéve kell ismerniük, de ez nem minden, ugyanis a vizsgáztatók belekérdeznek olyanokat is, hogy egyes utcákban milyen látványosságok, vagy éttermek vannak. A vizsgázók több mint 60%-a megbukik ezen a részen.

A 2000-es évek elején aztán meg is érkezett az első publikáció ezzel a kutatással kapcsolatban, ami leírja, hogy a sikeres vizsgázók agyában elváltozás mutatható ki: az ő agyuk hippokampuszának egy részen nagyobb a szürkeállomány, mint a hasonló korú és intelligenciájú kontrollcsoport agyában. Ezen a részen többek között a tájékozódásért felelős neuronok vannak. Azonban egy hatalmas problémába ütközött a kutatás! Maguire nem tudta bizonyítani hogy ebben az esetben a sok tanulás miatt nőtt meg a hippokampusz, hiszen az is lehetséges, hogy amiatt sikerült eleve a vizsga nekik, mivel nagyobb volt ezen agyterületük.

Végül Maguire kitalálta, hogy végig követi a taxis jelöltek útját, a jelentkezéstől a vizsgáig, hogy megfigyelje az agyukat. A kísérletben 79 taxis és 31 kontroll vett részt, akiknek az agyáról rendszeresen MRI felvételeket készített. 2011-ben már publikálható eredményeket kapott a kutató, ugyanis a 79 taxisból 39 sikeresen levizsgázott. Az sikeres vizsgázók agyában megfigyelhető volt, hogy megnövekedett a hippokampusz hátsó szürkeállománya, sőt egy bizonyos memóriateszten is sokkal jobban teljesítettek, mint azok akik megbuktak a vizsgán. Viszont volt olyan memóriateszt is, amin rosszabb eredményt értek el, méghozzá abban, amiben rajzokat kell megjegyezni, majd kis idő elteltével újra lerajzolni.

Maguire szerint ez azért lehetséges, mert a hippokampusz elülső része is szükséges ehhez a feladathoz, a hátsó rész fejlődése pedig az elülső rész teljesítményének romlásával járhat. Megfigyelte, hogy nyugdíjazott taxisok agyában a hippokampusz elülső része sokkal kisebb, mint az átlagé, így arra a következtetésre jutott, hogy a taxisoknál az aktív évek alatt fokozatosan zsugorodik az elülső rész, amiatt, hogy a hátsó részt használják aktívan.

"Mi történik ha megsérül a hippokampusz? " teheted fel a kérdést. Nos a hippokampusz az agyunk mindkét féltekéjén megtalálható, így ha az egyik oldal megsérül, akkor a memóriánk nem éri akkora veszteség. Ha mindkét oldalon megsérül, akkor lépnek fel komolyabb memóriazavarok, mint például az anterográd amnézia. Ez olyan amnézia, mint ami a Memento című filmben is megjelenik, tehát a rövid távú memória ép, de onnan nem épül be információ a hosszú távú memóriába.