Amit egy ügyetlen háziasszonynak köszönhetünk

7 2 1
                                    

Ma már teljesen természetesnek vesszük, hogy sebtapaszt használjunk kisebb vágott sebeink ellátására, azonban azt biztos nem tudtad, hogy ez a csodálatos találmány alig 100 éves. Úgy bizony, a sebtapaszt 1920-ban szabadalmaztatták, akkor még eléggé kezdetleges formában.


A tapaszt magát a Johnson&Johnson gyapotvásárlásért felelős alkalmazottja, Earle Dickson készítette el. Dickson friss házas volt, a felesége pedig folyton megvágta és megégette magát az otthoni teendők közepedte. A férfi szerette volna, hogy felesége az apró baleseteket egyszerűen és magának is el tudja látni, ezért egyik este elkezdett vattapamacsokat erősíteni ragasztószalagra, a ragasztót pedig egy krinolin nevű anyaggal látta el, amit eredetileg a ruhaiparban használtak durva anyagnak, hogy ne ragadjon oda mindenhez. A cég pedig hamar megtalálta az üzleti potenciált a találmányban, így azonnal elkezdték gyártani és piacra dobták az első sebtapaszt, Band-Aid néven, a feltaláló, Dickson 1957-ben a vállalat alelnökeként ment nyugdíjba.

A kezdet persze nehéz volt, mivel a sebtapasz nagyon drága volt. Hiába voltak az alapanyagok olcsók, 1924-ig kézzel készítették el a tapaszokat, utána gépesítették csak a gyártási folyamatot. Még így sem fogyott kellő mértékben, ekkor jött a PR-húzás: ingyen kezdte el osztogatni a cég a sebtapaszokat a cserkészeknek, mivel úgy gondolták, hogy a rendszeresen megsérülő gyerekek jelentik a szülők pénztárcájához vezető utat. Ekkor robbant hatalmasat az eladás! Egy évtizeden belül a Band-Aid márkanév jelentette a SEBTAPASZ-t egész Amerikában, hiába próbálta a Johnson&Johnson felhívni az emberek figyelmét, hogy ez egy brand, nem a termékkör megnevezése, azonban végül elvesztették a jogukat a Band-Aid szó használata felett.

Mára már több olyan termék is megtalálható a piacon, ami lekörözhetné a sebtapaszt, a közvélemény még mindig előnyben részesíti.

Érdekes, hogy már az egyiptomiak is tudtak arról, hogy milyen fontos a kisebb nyílt sebek kezelése is, ők mézzel fedték el a sebeket, Hippokratész pedig fügefalevéllel fedte le fekélyes sebeket. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy az első világháborúban már létezett röntgenvizsgálat, de a kis sebek ellátására szolgáló alkalmatosság még nem.

TudástárWhere stories live. Discover now