Tudástár

Miért épp Hirosima?

Ahogy a hadviselés során mindig, úgy az első atombomba kipróbálását is a vezérkar pontosan megtervezte, esetünkben csupán néhány hónappal a bomba ledobása előtt készítettek potenciális listát a célpontokról. Az első tárgyalásra 1945 áprilisában került sor, a bizottság tagja volt Leslie Groves is, aki a Manhattan-terv vezetője volt, Lauris Norstrad, aki a légierő dandártábornoka illetve az ő helyettese, Thomas Farrell dandártábornok is, de részt vett az üléseken Neumann János és William Penney tudósok is.

A listán csak Japán városok voltak, első helyén volt Nagasaki, utána Kiotó, majd Jokohama következett. A listát fontos szempontok alapján készítették:
- vizuális célzórendszerrel kell célpontra irányítani, nem radarral
- jó idő kell hozzá, a japán klima viszont kihívást jelentett
- komoly stratégiai célpontú város, ami sűrűn lakott, valamint legalább 3 mérföld átmérője van

Tokiót eddigre már lebombázták, több másik nagyvárossal együtt mire a projekt eddig eljutott, Hirosima viszont szinte érintetlen volt még. Az amerikaiak célja a totális megsemmisítés általi kapituláció volt.

Hirosima azért is tökéletes célpont lett volna, ugyanis fontos vasúi csomópont van itt Oszaka és Tokió között, sőt több hadiipari gyár is ott működött, például repülőgép alkatrész gyárak, valamint Japán második legnagyobb repülőgépmotor-gyára. Sőt a városba menekült rengeteg cég is, a lakossága pedig már akkor egymillió fő feletti volt. A pusztítás még látványos is lett volna, hiszen rengeteg klasszikus japán stílusú faház épülete volt, amiket az atomrobbanás ellobbanthatna.

A második tárgyalás május 10-én volt, ekkor már Kiotó került a lista élére, itt is megvolt minden de ráadásként ez az ország szellemi életének központja, sok értelmiségi otthona.

Május 30-án Henry L. Stimson hadügyminiszter találkozott Grovesszal, akinek a feljegyzéseiből tudjuk, hogy Stimson akarta meghozni a végső döntést. Amikor a tudós elmondta, hogy mi a célpontjuk, akkor a miniszter csak annyit mondott, hogy "Nem akarom, hogy lebombázzák Kiotót"

Groves naplója szerint Stimson azért nem akarta, hogy oda dobják le a bombát, mert Kiotó volt az ország korábbi fővárosa, fontos kulturális központ is, s további nyomós okai vannak, így megtiltotta, hogy megsemmisítsék a várost. Július 6-án Stimson találkozott az elnökkel, Harry S. Trumannal, elmondta az elnöknek, hogy aggódik a háború miatt, nem akar felelősséget vállalni amiatt, hogy az USA nagyobb háborús bűnt követ el, mint Hitler. Azt is említette, hogy az amerikai bombázók olyan vehemensen támadják Japánt, hogy nem is lesz hova ledobni az atomot.

A történészek a mai napig nem tudják, hogy miért védte ennyire Kiotót Stimson, de végül valahogy sikerült lebeszélnie a város megsemmisítéséről. Él egy városi legenda, miszerint a nászútját töltötte ott, de erről nincsenek perdöntő bizonyítékok, ettől függetlenül igaz lehet, mivel a Fülöp-szigeteken volt főkormányzó a '20-as évek végén, ahonnan eljutott Kiotóba is.

Akár így volt, akár nem, így került Hirosima a halállista elejére. 1945. augusztus 6-án reggel 8:15-kor az Enola Gay repülő ledobta az első atombombát.

Felmerülhet benned most az a kérdés is, hogy akkor hogyan került képbe Nagaszaki?

1945. augusztus 9-én a Bockscar repülőgép felszállt a tiniani támaszpontról a Fat Boy atombombával, de a célpontja Kokura volt, nem Nagaszaki. Kokura egy régi kikötőváros, ahol a nehézipar virágzott és a világháborúban fontos katonai támaszpontként szolgált. Aznap azonban, amikor a repülőgép odaért sűrű felhős időjárással találta szembe magát, ami ellehetetlenítette a bevetést. Mivel a felhők nem akartak felszakadni, így új parancsot kapott: dobja Nagaszakira, ami ugyancsak fontos katonai támaszpontként szolgált. A kevés üzemanyag is közre játszott a bomba ledobásának helyszínéhez, a pilóta így sem tudott visszatérni Tinianra, Okinaván le kellett szállnia.