Nem mertem megnézni mit írt. Ez nem lehet igaz... - nem értettem, miért ilyen közvetlen velem? Még csak nem is ismer...
- Bazmeg, te idióta. – suttogtam enyhén kócos hajamba túrva. Egész idáig erre vártál, most menj és kezeld a helyzetet, mielőtt még Louis azt hinné, nem akarsz vele beszélgetni! – korholtam le magam, hátha megjön tőle az eszem. De az már elment, régen elment addigra. Az iPhone-omért nyúltam, majd feloldottam és ekkor szembe találtam magam Louis újabb üzenetével.
louist91: Most miért nem írsz ? :(
adelinedarling: nem látok a könnyeimtől...
louist91: Jaj , ne sírj édes , azt nem szeretem !!
louist91: Nem akarom , hogy szomorú légy :(
adelinedarling: most boldog vagyok!! :))
louist91: ?
Nem értette, de nem is vártam tőle, hogy megértse.
adelinedarling: veled minden rendben?
louist91: Igen , én jól vagyok :)
adelinedarling: úgy örülök!
adelinedarling: fogalmad sincs mennyire sokat jelent nekem, hogy írtál
adelinedarling: hihetetlenül boldoggá tettél :')
Louis írt nekem. Louis azt írta keresett engem. Várjunk egy pillanatot... VÁRJUNK EGY KIBASZOTT PILLANATOT!!
adelinedarling: várj...
adelinedarling: te megkaptad a leveleimet! :o
Írt egy ideig, majd jött a válasz:
louist91: Wow !! Ezt miből sikerült kikövetkeztetned ? :D
adelinedarling: ...
louist91: Tekintve , hogy nem szoktam csak úgy random emberekre ráírni unalmamban , feltehetően ismerlek valahonnan ..
Mondjuk, ebben van valami...
adelinedarling: ok. nézd el nekem! még sokkos állapotban vagyok.
louist91: Elnézem neked , szerelmem !
Szívem hatalmasat dobbant a becenevet olvasvám, amit rám használt. Ott olvadoztam az ágyamon ülve, Louis a szerelmének hívott, aztán leesett... Nincs ebben semmi különleges. Louis minden rajongóját így hívta. A rajongóit... Ó, istenem, biztosan azt hiszi én is egy vagyok közülük!
adelinedarling: :))
Ez kész őrület volt. Tiszta bolondokháza.
louist91: ...
louist91: Na , jól van ..
louist91: Dolgozd fel szépen holnapig , hogy rád írtam , még beszélünk , most viszont lépek , mert alig bírom nyitva tartani a szememet :/
Mielőtt még ellenkezhettem volna vagy elkezdhettem volna könyörgésemet, hogy ne hagyjon itt, jött a következő üzenet:
louist91: Jó éjt ! :)
adelinedarling: okés...
Ismét a sírás kerülgetett. Ennyi volt...
adelinedarling: aludj jól
adelinedarling: szeretlek
Louis leláttamozta, de nem írt vissza. Most valószínűleg elmegy aludni és reggel mikor felkel, erre az egészre nem is fog emlékezni, mert úgy be volt állva, mint a segg... - konstatáltam magamban.
Már lassan éjfél felé járt az idő, így úgy döntöttem ideje tényleg elmennem fürdeni. El is indultam kifelé a szobából, de azért még visszafordultam a telefonomért, hátha Louis rájön, hogy nem tud elaludni és beszélgetni támad kedve.
Végül a fürdésből csak egy gyors, két perces zuhanyzás lett, egyszerűen nem bírtam magammal, annyira izgatott voltam!
A szobámban behuppantam az ágyamba és legalább harmincszor újraolvastam a beszélgetésünket, minden egyes szavát áttanulmányoztam, majd olyan egy óra magasságában letettem a telefont, hogy most már alszom.
Minden rendben ment. A fejemből szép lassan elkezdtek kiürülni a gondolatok, lassan kezdett eltűnni Louis is, aztán hirtelen... belép csapott a felismerés.
Olyan sebességgel ültem fel, mintha áramot vezettek volna a testembe. Lekaptam a telefonom töltőről, majd felléptem instára.
أنت تقرأ
Hi love ! ➳ l.t. ff.
قصص الهواةRainford. Egy esős, apró falucska Anglia nyugati csücskében történetünk alapszínhelye. Innen indulnak az események, Adeline Darling, könyvünk női főhőse itt éli mindennapjait. A „Hi love !" egy talán kicsit szokatlan történet egy mély, távolságot ne...
