Hi love ! ➳ l.t. ff.

44

Behunyva tartottam a szememet, azt remélve, ettől majd tovább tart a pillanat, ami kicsit sem tűnt valósóságosnak azokban a percekben. Még világomat sem tudtam fantasztikus orgazmusom után, mikor éreztem, amint Louis mellém fekszik és fölém hajolva szenvedélyesen megcsókol. Ajkai nedvesek voltak és furcsa ízűek: tudtam mi ez és a gondolattól, hogy olyan íze lett, mint nekem libabőrös lettem.
- Hm... Finom vagy. - suttogtam magam elé, számat kacér félmosolyra húzva, miközben lassan kinyitottam a szememet. Tekintetünk találkozott és ekkor halkan felnevetett.
- Úgy érted, te vagy finom? - kérdezte szórakozottan, mire lesütöttem a szemem és bólintottam. - Egyet kell értenem. - felelte, én pedig éreztem, amint egyre jobban zavarba jövök. Utáltam, hogy ilyen hatással van rám. Erről nagyon gyorsan le kell szoknunk - gondoltam magamban. A mellkasára hajtottam a fejemet, ő pedig átdobva rajtam a karját megsimogatta a derekamat. Érintésétől megborzongtam, a lehető legjobb értelemben persze.
- Nehéz szavakat találni arra, amit az előbb éreztettél velem. - vallottam be elgondolkodva. Őszintén szólva, könnyebb volt úgy beszélnem erről, hogy nem kellett a szemébe néznem közben. - Sosem volt még ilyen intenzív orgazmusom. - Lou ezt hallva elnevette magát.
- Elhiszem neked, bár meg vagyok róla győződve, hogy ha nem így lett volna is ugyan ezt mondanád. - mondta, én pedig ekkor felnéztem rá és bólintva elhúztam a számat.
- Valószínűleg. - értettem egyet.
- Azért ne játszd meg nekem, ha kérhetem. Szeretek megdolgozni érte. - szemeim elkerekedtek szavai hallatán, de végül el kellett mosolyodnom rajta.
- Eszembe sem jutott. Tartok tőle, hogy már így is túlzottan elbíztad magad velem kapcsolatban. - nyomtam föl magam bicepszből ülő helyzetbe, majd nyújtóztam egyet. Louis ezen a homlokát kezdte ráncolni, azt hiszem azon gondolkodott, erre most mit válaszoljon.
- Nézd, tudom, hogy nagyon jó esélyekkel indulok nálad, de ezt az egészet köztünk sosem venném természetesnek vagy magától értetődőnek... - őszintén megleptek a hallottak. Szavaiból nem éppen az jött le nekem, hogy csak egyetlen éjszakára tervezne velem. - És szeretném, ha te sem hagynád, hogy belekényelmesedjek ebbe. - tette hozzá, én pedig nyeltem egy nagyot. Igen, ebből lefogadom fognak még problémák adódni a későbbiekben... Úgy értem, nehéz lesz nem tálcán kínálni neki magam. Eleve furcsa ezen úgy gondolkodni, hogy itt vagyok vele meztelenül az ágyban... Lássuk be, ezt már régen elkúrtam!
- Rendben. - eresztettem el egy lágy mosolyt felé beleegyezőn, majd terelni kezdtem a témát: - Most viszont szeretném, ha te is elmennél. - néztem a szemébe mélyen, mire arcvonásai megrándultak és élesen beszívta a levegőt.
- Tégy velem, amit szeretnél. - helyezkedett el kényelmesen a hátán fekve, karjait a feje alá csúsztatva. A gondolataimba perverzebbnél perverzebb gondolatok kúsztak be: az ágyhoz akartam kötözni őt, az arcára ülni, közben a farkára hajolni és keményen leszopni anélkül, hogy hagynám elélvezni. Nem kellett volna nekem ezt mondania... - Velem is megoszthatnád, min jár az eszed, szépségem! - e mondat, mint egy horgony rántott vissza a valóságba, mire hirtelen megráztam a fejem, hogy kicsit kitisztuljon az elmém. Ó, Istenem, miért kellett megáldanod ilyen piszkos fantáziával?
- Talán majd máskor. - feleltem titokzatosan, miközben enyhén terpeszben lévő lábai közé másztam. Louis az ágytámlának dőlve figyelt engem, éreztem magamon tekintetét, minden mozdulatomon elidőzött, miközben a kezembe vettem félkemény férfiasságát és rá emeltem tekintetemet. Szemeztem vele. Sosem láttam még azelőtt annál gyönyörűbb farkat (tény, hogy nem túl sokkal volt dolgom), bár volt egy sejtésem, miszerint csak azért vonzott ennyire, mert hozzá tartozott. Lényegében, jelen helyzetben ez tök mindegy volt. Kívántam és égtem a tettvágytól.
- Tetszik a látvány? - érdeklődött Louis mindentudó vigyorral az arcán, mire megforgattam a szememet. Azt hiszem, már kezdem megszokni, hogy folyton válaszol a gondolataimra.
- Határozottan. - biztosítottam, miközben nyomtam egy lágy csókot a makkjára, mire megrándult a farka. Lou a szemeit nagyra nyitotta és kicsit beszívta az ajkait. Úgy tűnt, alig várja, hogy a számba vegyem.
- Lefogadom, nem is sejted, mennyire izgató vagy. - elemelve kezét a feje alól megsimogatta az arcomat, mire a szemébe néztem és ártatlanul elmosolyodtam. Hazudnék, ha azt mondanám, nem tudtam, mit művelek. Ugyan kérlek, a Wattpad-en nőttem fel Louis fanfiction-öket olvasva, amik tele voltak felnőtt tartalommal. Meg hát amúgy is, a férfiakat nem nehéz lenyűgözni... Körözni kezdtem a végén a nyelvemmel, majd számba vettem kb. a feléig és tempósan mozgatni kezdtem rajta a fejemet, mire Lou-nak egy halk nyögés hagyta el a száját. - Igen, pont így! - motyogta, miközben fél kézzel elhúzta a hajamat az arcomból, hogy ne lógjon a szemembe. - Jó kislány. - szerintem mondanom sem kell, mennyire triggerelte ez a mondat az apaproblémáimat (tudjátok „daddy issues", csak lefordítva kicsit hülyén hangzik - szerk.), amelyek létezésével kapcsolatban egészen addig erős tagadásban voltam, de ugyan kit akarok becsapni? Apa nélkül nőttem fel, nyilván voltak emiatt lelki sebeim és minden jel arra utalt, hogy bár érintettük ezt a témát a volt pszichológusommal egy párszor, volt még ezzel dolgom bőven. Amúgy lefogadom, lövése sem volt, hogy épp mit művel, csak kiejtette ezt a mondatot a száján, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, miközben hihetetlenül szexin az alsóajkába harapott és behunyta szemeit. A szempilláit rebegtette, arcvonásai néha megrezzentek, így élvezte játékomat. Az arckifejezését bámultam, miközben tovább szoptam őt és éreztem, amint a szívem szinte ki akar ugrani a mellkasomból. Akkor ott, abban a pillanatban, tudtam, hogy nincs menekvés. Halálosan szerelmes voltam ebbe a férfibe. Megtettem volna érte bármit, csak kérnie kellett volna. Bárki lettem volna érte. És, azóta már látom, valójában az tette nekem kegyelemdöfést az iránta érzett érzéseimet illetően, hogy ő ott volt nekem, az apám pedig nem...

***

- A picsába, ha tudnád milyen rég nem élveztem ekkorát...- szökött ki ajkain a hang, ami mintha nem is az övé lett volna, olyan rekedten csengett, miután a nevemet nyögve a számba élvezett. Húztam még a farkán párat, majd elemelkedtem tőle és kicsit megtöröltem a szám szélét, miközben nyeltem egy nagyot, forró ondója pedig ekkor végigfolyt a torkomon. Határozottan nem volt rossz íze, de szerintem ez megint csak a Tomlinson-effektus volt. Ízlett, mert hozzá tartozott. Mellé másztam, nyomtam egy puszit a homlokára és míg ő próbált észhez térni az extázisból, én az ágytámlának dőlve kivettem egy szálat az éjjeliszekrényen pihenő cigisdobozából és rágyújtottam. Louis szemei az öngyújtó hangjára persze rögtön kipattantak. Legnagyobb meglepetésemre, nem tett rá semmiféle megjegyzést, azt hiszem még túlzottan a korábbi orgazmusa hatása alatt volt, csak annyit mondott:
- Nekem is. - majd visszahunyta a szemét. Halkan elnevettem magam és kivéve a dobozból még egy cigarettát a szájába adtam, majd meg is gyújtottam neki. Beleszívott egyet, hogy biztosan meggyulladjon, majd bal kezével elemelte a szájától és azt mondta: - Kösz... és a cigit is. - rám emelte a tekintetét és kacsintott egyet.
- Ne köszönd. - feleltem szórakozott arckifejezéssel, enyhén zavarban, miközben letüdőztem egy slukkot.
- Ezt minél hamarabb meg kell ismételnünk. - mondta elgondolkodva. Ezzel én is így voltam.
- Mondjuk holnap, miután fölkeltünk? - rántottam vállat nevetve, mire a homlokát kezdte ráncolni, mint általában tette, mikor félreértettük egymást.
- Nem úgy, ezt az egészet! Bár ideálisabb lenne a szituáció, ha nem lennének ennyire leredukálva a randi opcióink. - húzta el a száját. A szívem ekkor nagyobbat dobbant, mert rájöttem, Louis épp olyan jól érezte magát velem, mint én vele és minden jel arra utalt, hogy nem csak az elmúlt másfél óra miatt.
- Hát, ugye így jár az, aki PR kapcsolatra adja a fejét. - feleltem és reméltem, hogy nem sértem meg válaszommal.
- Jó, mentségemre szóljon, mikor azt a szerződést aláírtuk még kilátásban sem voltál... Mondjuk ilyen éttermezés vagy séta a parkban kaliberű programok amúgy sem jöhetnének szóba, nem vinnélek a nyilvánosság elé még egy darabig. - tessék? A nyilvánosság elé? Úgy érti, mint egy kapcsolat? - fejben ezerrel pörögtem, de mikor Lou rájött, mennyire félreérthető volt mondandója, rögtön folytatta: - A sajtó rád szállna, fotósok követnének kb. mindenhova, a fanok pedig valószínűleg szétszednének a social media platformokon. - mondta felsóhajtva, majd beleszívott a cigijébe. Én is így tettem. - Eleanorral is ezt csinálták az elején, hidd el nekem, a legkevésbé sem hiányzik ez a felhajtás neked. - tette hozzá, én pedig bólintottam, jelezve, hogy megértettem. Tekintetem elidőzött rajta. Olyan művészien festett, ahogy csak feküdt ott meztelenül, ernyedt farokkal a cigijét szívva. Borosta keretezte ajkait kissé elnyílva tartotta, miközben meredt maga elé, hosszú, barna tincsei pedig enyhén izzadt homlokára simultak, olyannyira, hogy néhol még a szemöldökét is elfedték. Azt kívántam, bár értenék a festéshez, úgy gondoltam, ez megkérdőjelezhetetlenül azon ritka pillanatok közé tartozik, amiket meg kéne örökíteni vásznon. Méghozzá kb. akkorán, mint a szoba szemközti fala.
- Mi az? - érdeklődött, én pedig összeszorítva az ajkaimat megráztam a fejemet.
- Semmi, csak... Olyan gyönyörű vagy. - mondtam olyan halkan, hogy a mondat vége szinte már suttogás volt, mintha valami titokról lett volna szó. Valójában nem az volt. Valójában legszívesebben világgá kürtöltem volna, mennyire tökéletesnek találom.
- Te is. Bár a cigi nem tetszik a szádban, jobban szerettem, amikor a farkam volt benne. - vigyorodott el kacéran.
- Na, jó. - kaptam el róla a tekintetem zavaromban, de végül mindketten elnevettük magunkat.
- Nem szeretném, ha rászoknál. Rémes egy függőség. - tette hozzá, én pedig bólintottam.
- Persze, majd észben tartom.
Ezt követően az este további részében, már nem sok izgalom történt. Persze, hanem vesszük számításba azt, hogy Lou-val nagyon jót beszélgettünk, majd összebújva aludtunk el olyan fél három magasságában, mintha már ezer éve így csinálnánk és ez akkor mélységesen megnyugtatott. Úgy tűnt, minden jól alakul köztünk, Louis végig törődő és kedves volt velem, igazság szerint, több mint rendben voltunk. Azt hiszem, ezért is értek hidegzuhanyként a dolgok, amik aztán másnap történtek...

***
nyugodtan lehet szidni, amiért itt hagytam abba, már megszoktam! :D igyekszem kicsit ilyen pszichológiai dolgokat is belevinni a sztoriba, gondolok itt adeline apasebére, remélem nem bánjátok! mit gondoltok, mi fog történni a folytatásban, ami ilyen rosszul érinti adeline-t? kérlek írjátok meg a véleményeteket, mindig nagyon jól esik a visszajelzéseket olvasni! hamarosan kiderül, mi sül ki ebből, addig is vigyázzatok magatokra! :)
/louis' little shit/