Hi love ! ➳ l.t. ff.

22

Másnap enyhe fejfájással keltem. Volt néhány halovány emlékképem az estéről, amik igazából csak foszlányok voltak. Eszembe jutott Meggie, a töménytelen fűszag, a felszívott utcák, a taxiút hazafelé és eszembe jutott Louis. Meg az a telefonbeszélgetés... Hogy el tudnám-e ismételni az ott elhangzottakat? Nos, nem. Az kívánom, bár úgy lenne, de sajnos nem jegyzeteltem a telefonomba közben, a ketamin pedig kellő mértékben tett róla, hogy a memóriám csütörtököt mondjon. Csak az érzésre emlékszem, amit ébresztett bennem. A bizonytalanságra, amit titkosított telefonszáma okozott még mielőtt fölvettem volna a telefont. A megkönnyebbülésre, ami átjárt, mikor meghallottam rekedtes hangját a vonal másik végéről. A döbbenetre, amit őszinte szavai generáltak bennem, mikor arról beszélt mennyire kíván és csak magának akar. A vágyra, ami felfűtött a hideg éjszakában, mikor azt kívánta, bárcsak bennem lenne. Az elégedettségre, mert olyan őszintének tűnt, mint még soha. A boldogságra, mert bárki mással lehetett volna, ő mégis engem választott.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok záporoztak elmémben, miközben a telefonomért matattam az ágy másik végében. Mikor a kezem ügyébe került, megállapítottam, hogy az bizony lemerült az éjjel, így feldugtam töltőre és vártam, hogy bekapcsoljon. Mindenképp írnom kell, Louis-nak - konstatáltam magamban, és bár tudtam, az előző esti beszélgetést ígéretemhez híven, nem hánytorgathatom fel neki, tudni akartam biztonságban hazaért-e.
Azzal a lendülettel, hogy bekapcsolt a telefonom, fel is mentem Twitterre, „jó" szokásomhoz híven, azt a reggelt is ezzel szándékoztam indítani, hiszen tudtam, ha lencsevégre kapták Lou-t az előző éjjel a klubban - amit elég valószínűnek tartottam -, ott első kézből értesülhet az ember minden fejleményről.
A megérzésem pedig nem csalt. Valóban megjelent pár kép Louis-ról, amint a Libertine (londoni nightclub - szerk.) előtt cigizik a barátai körében. Egy laza, szürke pólót viselt, egy fekete farmerrel és egy pár kék Adidas cipővel. A borostája meg volt hagyva, haja pedig félig homlokára simult és tudtam, hogy valószínűleg semennyi erőfeszítést nem tett a kinézetébe, mielőtt elindult volna otthonról, valahogy mégis tökéletesen festett.
De keringett még valami a Twitter-en aznap reggel. Teóriák tömkelege, egy bizonyos szőke hajú lány kilétéről, akit Lou társaságában kaptak le az este. „Louis Tomlinson egy titokzatos szőke lány és egy szál cigaretta társaságában élvezte a londoni éjszakai életet." - még a „The Mirror" is lehozta. Csalódottság járta át minden porcikám. Hazudott nekem. Még, hogy nem kíván mást, mióta velem beszélget? Hogy volt mersze ezzel etetni engem, mikor végül azt a szőkét vitte haza? - és bár én magam is azt tanácsoltam neki, hogy szedjen össze valakit éjszakára, azzal egy pillanatig sem számoltam, hogy valóban meg is teszi azok után, amiket mondott nekem. Akarva-akaratlan egy könnycsepp gördült végig az arcomon, majd azt követte a soron lévő, mígnem azt vettem észre, hogy patakokban folynak a könnyeim. Nem akartam kikelni az ágyból...

***

Másnap, úgy délután öt körül járhatott az idő, mikor épp a konyhapulton ücsörögtem, azt várva, hogy végre felforrjon a teának való víz és visszamászhassak a sötétbe burkolózott szobámba „Keeping Up with the Kardashians-t" nézni. Mi tagadás, a hétvégén úrrá lett rajtam a depresszió, erre abból is lehetett következtetni, hogy mióta elapadtak a könnyeim azt a jellegtelen reality-t néztem naphosszat. Folyton ezt csináltam, ha szarul voltam, talán abból kifolyólag, hogy Khloe és Kylie problémái mellett, az enyém igazán eltörpülni látszott. Hisz nekem mégsem kellett átélnem, hogy a terhes nővérem palija részegen félrelépett a legjobb barátnőmmel egy klubban, ha értitek, mire gondolok... Na jó, kit akarok becsapni, igenis jelentősnek éreztem a problémámat, de míg Kardashian-ékat néztem, legalább nem jutott eszembe minden órában tíznél több alkalommal...
Louis-val azóta nem beszéltem, de tulajdonképpen nem is akartam. Nem is hiányzott. Ez persze hazugság volt... csak magamat áltattam ezzel. Nem tudtam, mit mondhatnék neki. Bár nem tartozott nekem semmivel, főleg nem hűséggel, mégis fájt, valaki mással látni. Haragudni akartam, de csak fájdalmat éreztem és kiábrándultságot. Ó nem, nem Louis-ból, csak abból, amit elhitetett velem. Vakon reménykedtem, holott tudtam, hogy kudarc lesz a vége. Pofára estem, mert hagytam magam, ezen nem volt mit szépíteni. Nem az ő hibája volt, én tehettem róla, volt benne felelősségem, hogy az orromnál fogva vezetett.
Ahogy elkészült a tea, zsebre vágtam a telefonomat és a szobám felé vettem az irányt ügyelve rá, hogy lehetőleg ne öntsem nyakon magam a forrón gőzölgő italommal.
A bögrét az éjjeliszekrényemre téve bújtam vissza az ágyamba és indítottam el a „KUWTK" 15. évadának 13. részét, mikor megrezzent a telefonom, nekem pedig volt egy megérzésem. Nem, az nem lehet... - ráztam a fejemet és a zsebembe nyúltam, hogy előhalásszam az iPhone-omat. Nem tévedtem: ő volt az. Az érdekelte, hogy telik az estém, de nem volt az a Meet&Greet jegy, ami miatt én egy szép becenévért, meg egy "mizu-ért" rögtön ugrottam volna, hogy visszaírjak neki. Csak leláttamoztam, úgy voltam vele: - „Előbb még lemegy ez a rész, aztán majd meglátjuk"...

***

Este tíz is elmúlt már, mire úgy éreztem, eleget várattam és megnyitottam az Instagram dm-ünket. Addigra végig pörgettem még két részt, lefürödtem, megvacsoráztam és mikor már a kíváncsiság szöget ütött a fejembe, úgy döntöttem beadom a derekam - Istenem, add, hogy ne legyek túl flegma!

                                                Today 5:11 p.m.

louist91: Mizu szépségem ? :)

Még van képe mosolyogni? Ez hallatlan! - sejthettem volna, hogy úgy tesz majd, mintha mi sem történt volna.

                                                Today 10:08 p.m.

adelinedarling: na cső

adelinedarling: mi lenne?

Ez mondjuk a kelleténél kicsit flegmábbra sikeredett... - konstatáltam magamban és már előre láttam, milyen "szép" kis beszélgetésnek nézünk elébe... Remélem érzékelhető volt az irónia. Nem kellett sokat várnom, kb. 2-3 percet és már jött is a válasz.

louist91: Huh , valaki rossz passzban van ma , ahogy látom

Még, hogy "rossz passz"?! Hogy mer poénkodni a hangulatomon, mikor éppen ő okozta?!

adelinedarling: én csak rossz passzban vagyok

adelinedarling: azt még ki lehet heverni

adelinedarling: te viszont rossz nőben voltál

adelinedarling: azt kicsit nehezebb...

Csak egyszer gondolkodnék, mielőtt leírok dolgokat. Csak egyetlen egyszer...- megráztam a fejemet, de nem vontam vissza az üzenetet.

louist91: Bocs

louist91: Most nem értelek

louist91: Mi a problémád ?

Hogy mi a problémám?! Esküszöm, a bolondját járatja velem, de ezt most nem nyelem le neki, ha fene fenét eszik se - gondoltam magamban.

adelinedarling: őszintén, mit hittél??

adelinedarling: hogy nem derül ki?

adelinedarling: vagy szimplán csak basztál az érzéseimre?

És megint itt tartottunk: ugyan azokat a köröket futva, könnyeket hullajtva olyas valakiért, aki sosem szeretne viszont. A szívem majd kiugrott a mellkasomból, miközben válaszát vártam.

louist91: Értem , szóval megbántottalak valamivel

louist91: Segítenél kicsit ?

louist91: Mert erre így nehéz mit mondani ..

Segítséget akar? Hát legyen...

adelinedarling:

Elküldtem neki egy screen-t a cikkről, amit a „The Mirror" hozott le.

louist91: Vagy úgy

louist91: Szóval innen fúj a szél ...

louist91: Igazán gondolhattam volna :D

adelinedarling: és tényleg...

louist91: Nem tudom , mit kéne mondanom

Talán az igazat? Vagy kezdhetnéd rögtön egy bocsánat kéréssel! Vagy jöhetnek a kifogások!

louist91: Ez nem igazán az , aminek te gondolod

Hát persze, ott tagadja, ahol tudja. Mi lesz a következő? Azt hazudja, hogy ott se volt? Vagy legközelebb engem tagad le? Ez a pofátlanság netovábbja! - kész vicc volt az egész.

adelinedarling: ezt nem veszem be

louist91: Ezt nem is kell

louist91: Elég , ha a farkamat beveszed :D

***
és újra itt egy bonyodalom, csak hogy ne unatkozzon senki se. :D a kövi részben ezt tovább boncolgatjuk majd, ígérem! remélem sikerült kíváncsivá tennem titeket, köszönöm, ha jelzitek számomra valahogy! szép estét nektek! :)
/louis' little shit/