Hi love ! ➳ l.t. ff.

41

- Én a helyedben ezt nagyon gyorsan befejezném... - morogta és hangszínéből hallatszott, tényleg komolyan gondolja azt, amit mondott. Csakhogy épp velem volt dolga.
- Mert, ha nem? - húztam az agyát, mert úgy tűnt, ha valamihez, ahhoz nagyon értek.
- Annak nem lesz jó vége. - felelte és rekedtes hangja most valahogy sokkal mélyebbnek hangzott, mint általában.
- Szerintem, de. - vigyorodtam el, de persze ezt ő nem láthatta. Lassan megfordultam, hogy szembe legyek vele és a mellkasára simítottam a kezemet. Enyhén szőrös volt, de én imádtam, igazság szerint kifejezetten szexinek találtam. Nyomtam egy lágy csókot az állára és már épp kapott volna ajkaim után az övével, mikor áttértem a nyakára. Nedves csókokat hagytam rajta, mire Louis kicsit engedett ölelésén, szinte elernyedt az érintésemtől. Száját egy halk sóhaj hagyta el, az én szívem pedig ezerrel dübörgött. Nem hiszem el, hogy tényleg ezt csinálom...
- Nagyon vékony jégen táncolsz, ugye azt tudod? - szuszogta, de ujjai addigra már a derekamat markolták. Teste és elméje teljes ellentmondásban volt egymással.
- Sejtem. - emeltem fel a fejem, hogy csókot leheljek ajkaira. Lou egy pillanat erejéig vacillált, de végül győzött benne az ösztönlény és visszacsókolt. Nem tudta letagadni, hogy kíván engem. Képtelen volt rá. Ujjaimat a mellkasáról lassan lejjebb vezettem, míg el nem értem a vékony szőrcsíkot a hasa alján, ami az alsónadrágjában ért véget.
- Adeline, megmondtam, hogy nem fogunk ma lefeküdni. - motyogta a számba, de mire a mondat végére ért már ismét ajkaimat tépte. Kezdett egyre vadabb lenni. Baromira nem úgy festett a szituáció, hogy innen képes lenne leállni.
- Ki mondta, hogy le akarok? - nevettem el magam halkan. - Csak ismerkedni szeretnék... Azt se szabad? - Louis nem válaszolt, én pedig nem mozdultam. - Vagy nem akarsz engem? - tettem fel ártatlan hangon a kérdést, amit már ő sem hagyhatott reakció nélkül.
- Még csak meg se forduljon a fejedben. - hangja enyhén felháborodott volt, mintha már a kérdés is sértő lett volna számára. - Szerinted ilyen, mikor nem akarok valakit? - sóhajtotta a kezemért nyúlva, amit kemény merevedésére helyezett. Jézus! - majdnem megugrottam. Nyeltem egy nagyot, de nem húztam el a kezemet. Alsónadrágon keresztül is éreztem, hogy nagyobb a farka, mint gondoltam.
- Akkor engedj közelebb. - suttogtam. - Érezni akarlak. - a hangom remegett, miközben a férfiasságáról a hasfalára vezettem a kezemet, amin végigsimítottam.
- Nem akarok véletlenül olyat tenni, ami esetleg neked nem férne bele. - mondta és ekkor végre megértettem, honnan fúj a szél. Hogy miért nem akart engedni a csábításnak, annak ellenére, hogy már hosszú idő óta ez járt az eszében.
- Nem valami olyasmit mondtál, hogy ne hagyjam, hogy a traumáim határozzanak meg? - érdeklődtem, mire elgondolkodott.
- Ami azt illeti, de. - felelte, miközben éreztem, hogy ujjaival apró köröket ír le a derekamon.
- Te most épp ezt teszed. Mármint, ha jobban belegondolsz, hagyod, hogy a velem történtek befolyásoljanak abban, amit tenni szeretnél. - Louis hümmögött egyet.
- Lehet... - tudta, hogy így van, de nem akarta bevallani.
- Segíts nekem túllépni ezen... Ígérem, szólni fogok, ha valami nem okés. - mosolyodtam el és ígéretemet komolyan is gondoltam, bár tisztában voltam vele, hogy sajnos piszkosul nagy gondban lennék, ha olyan szituáció állna fent, ahol nemet kell mondanom neki...
- Kisujjeskü? - nyújtotta nekem a kisujját a sötétben. Istenem, miért teszi ezt velem? - köztudott, hogy a kisujjeskü megszeghetetlen volt. Ez amolyan íratlan szabály.
- Kisujjeskü. - akasztottam bele ujjába az enyémet, miközben a szemébe néztem (legalábbis azt hiszem, nem igazán láttam a sötétben), mire csókot nyomott a homlokomra.
- Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy mindez jó élmény legyen neked. - szavai megmelengették a szívemet, főleg miután hozzátette: - És nem csak a szexre értem. Én sosem tennék veled olyat. - ezt persze nem is feltételeztem, egy pillanatig sem. Talán nem ártott volna?
- Tudom, hogy jó kezekben vagyok. - öleltem magamhoz. - Biztonságban érzem magam veled. - súgtam a fülébe és reméltem, hogy hasonlóan jól esnek neki szavaim, mint az övéi nekem.
- Örülök, épp ezen vagyok. - mondta elhúzódva, ajkát az ajkamnak nyomva. Majd ezt megtette újra, meg újra, meg újra. Nem tudtam betelni csókjaival, még többet akartam. Ujjait lassan, szinte észrevétlenül vezette a derekamról a pólóm vékony anyaga alá és azonnal meg is találták a melleimet, amikre lágyan rámarkolt. Vajon tetszenek neki? - ez volt az első dolog, ami eszembe jutott.
- Istenem, pont a tenyerembe illenek. Mintha csak nekem lettek volna tervezve. - volt némi birtoklási vágy a hangjában, amit akkoriban valamiért hihetetlenül szexinek tartottam.
- Lássuk be, jóval kisebbek, mint a tenyered. - nevettem el magam zavaromban, mire Louis ismét megcsókolt, ezzel elhallgattatva engem.
- Szerintem pont tökéletesek. - a melleimről az ujjai a hasamon át a szeméremdombomra vándoroltak és mire észbe kaptam, már a csiklómat dörzsölte a bugyim pamut anyagán keresztül.
- Louis... - nyögtem a szájába, szemeimet szorosan összezárva.
- Mondd, kiscsillag! - duruzsolta rekedtes hangján, ami még izgatóbbá tette az egész szituációt. - Ez jó érzés? - kérdezte, miközben testem megfeszült. Lou szinte észrevétlenül húzta félre a bugyimat és úgy izgatott tovább. Milyen forrók az ujjai... Milyen istenien csinálja. - ilyen és ehhez hasonló észrevételeim voltak gondolatban.
- Uhum... - csak hümmögni tudtam és kicsit széjjelebb nyitottam a combjaimat, hogy jobban hozzám férjen.
- Ez az, terpessz nekem, kicsim. - nyögte a számba, míg kezem az alhasára vándorolt. Louis körkörös mozdulatokkal kényeztette legérzékenyebb pontomat, keze munkája gyakorlottságáról árulkodott, láthatóan értette a dolgát. Mikor már másodjára akadtak bele ujjai a bugyim szélébe, azt morogta:
- Na jó, ezt vegyük le rólad! - és a következő pillanatban az előbb említett ruhadarab már a közelemben sem volt, hanem valahol az ágy másik végében hevert. Azt hiszem felettébb nehezére esett lassan haladnia, de nem hibáztattam érte, én is elképesztően kívántam őt.
- A tiédet is! - utasítottam, amin szerintem először meglepődött, de végül elmosolyodott, de ezt persze csak hangjából tudtam kivenni, amint azt mondta:
- Igenis! - minden jel arra utalt, hogy tetszene neki ez a felállás. Tetszene neki, ha néha én irányítanék, ettől pedig kissé megilletődtem. - Ezt felkapcsolom, jó? - érdeklődött, de meg sem várva válaszomat egy egyszerű mozdulattal felkapcsolta az éjjeli szekrényen pihenő kislámpát, ezzel világosságot teremtve a helyiségben.
- Mi az, attól félsz, e nélkül már meg sem találod a farkadat? - kuncogtam, áthúzva a fejemen a pólómat, miközben Louis feltérdelt és megforgatta a szemét.
- Marha vicces. - fekete alsónadrágja ebben a pillanatban lekerült róla, én pedig nem tudtam nem bámulni azt a testrészét, amit egész az odáig elfedett előlem. Szűzanyám segíts! - gondolatban még keresztet is vetettem, pedig nem voltam katolikus. A szőrcsík, ami a köldökétől a szeméremdombja aljáig vezetett egy sűrű erdőbe torkollott, nekem pedig hirtelen a nyál is összefutott a számban. A testszőrzetet épp oly' vonzónak találtam ott, mint bárhol máshol rajta és mikor lejjebb tekintettem... Még a lélegzetem is elállt. Ott meredezett előttem, kb. szemmagasságban kemény büszkesége. Azon tűnődtem, vajon miként tervezi majd azt a dolgot egyszer belém rakni. Mert hát hozzá kell tennem, távolról sem tűnt kicsinek. Vagy ez lett volna az átlag farok méret? Mekkora lehet tizenöt centi? Nem, ez biztosan nagyobb annál...
- Minden rendben, drágám? - Louis az állam alá nyúlt jobb kezével, mire hirtelen felkaptam a fejemet. Tekintetünk ekkor összekapcsolódott, ahogy felnéztem rá, szeme pedig kíváncsiságtól csillogott. - Gondolom, nem most látsz ilyet először. - kuncogott, mire én zavaromban azonnal elkaptam róla pillantásom.
- Nem, de ez nem mindennapi látvány. - motyogtam, de arckifejezésem a mondat végére már enyhén szórakozott volt.
- Nem minden nap látsz farkakat? - kérdezte nevetve, mire megforgattam a szemem. Az ilyen pillanatokban kissé nehezemre esett elhinni, hogy tényleg egy huszonnyolc éves férfivel van dolgom, de tagadhatatlanul szerettem ezt a gyermeki oldalát. Ugyanakkor, ha az adott szituáció megkövetelte képes volt éretten és komolyan hozzáállni, ezt már számtalanszor bebizonyította egy-egy beszélgetésünk alkalmával és aznap ezt sikerült újfent megerősítenie bennem azzal, ahogy a pánikrohamomat kezelte. Valami miatt remekül fel tudta mérni, hogy bizonyos helyzetekre miként lehetne a lehető legmegfelelőbben reagálni. Louis megkérdőjelezhetetlenül jó megfigyelő volt.
- Nem minden nap látom a te farkadat. - helyesbítettem grimaszolva.
- De meg tudnád szokni, nem? - érdeklődött mindentudó mosollyal az arcán. A mosollyal, amit úgy imádtam. Még csak az hiányzik! Bár előbb-utóbb biztosan...
- Efelől semmi kétség.

***
jaj, nagyon vártam már, hogy ilyen részt rakhassak ki nektek! nem tudom, mennyire nyeri majd el a tetszéseteket, ez az elnyújtott megoldás a 18+-os jelenetek tekintetében, de gondolom úgy is szóltok, ha már sok vagyok! :D nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, kérlek ne felejtsetek el valamilyen formában visszajelezni, a kommenteknek kifejezetten nagyon szoktam örülni! <3 remélem sikerült feldobnom a hétfőtöket ezzel a résszel, kitartást nektek a héthez! :)
/louis' little shit/