Hi love ! ➳ l.t. ff.

39

- Tudod, egyáltalán nem arra számítottam, hogy így alakul majd ez az este. - kezdte, mire én felnéztem rá. Igazság szerint én sem. - Mármint azt hittem, majd följövünk ide, kajálunk meg dumálunk kicsit, aztán egyszer csak egymásnak esünk, dugunk és bealszunk Netflix-ezés közben... - mondta szórakozottan megdörzsölve borostás állát, mire én elgondolkodtam: Talán így kellett volna lennie.
- Nem akartam elbaszni a hangulatot. Sajnálom. - feleltem halkan.
- Ja, én nem. Igazság szerint, jobb volt ez így. És nem basztál el semmit, sok mindent megtudtam ma rólad, amiért hálás vagyok. Köszönöm, hogy megosztottad velem ezeket. - egy kósza tincset, ami addig az arcomba lógott, a fülem mögé tűrt, én pedig elmosolyodtam.
- Köszönöm, hogy meghallgattál. - feleltem. - Egyébként, ha szeretnél még mindig Netflix-ezhetünk... vagy dughatunk is. - tettem hozzá nevetve. Louis rám pillantott, elgondolkodott, majd hirtelen megrázta a fejét.
- Nem. Azok után, hogy ezt tudom rólad, az első alkalmunknak egy különlegesebb alkalmat szánok. - mondta, nekem pedig mérhetetlenül jól esett, hogy ezt mondta. Még a végén kiderül, hogy nem is csak megdugni akar... - gondoltam, miközben bólintottam egyet.
- Netflix? - már csak ez az opció maradt - tettem hozzá magamban.
- Nézhetünk valamit. - rántott vállat és a távirányítóért nyúlt, hogy bekapcsolja a TV-t, ami pont szembe volt az ággyal a falra felszerelve. Közben befészkelte magát mellém a takaró alá, én pedig hozzá bújtam, miközben fejemet a karjára hajtottam. - Mihez lenne kedved? - érdeklődött, miközben rákattintott a kis piros ikonra az alkalmazások között.
- Valami könnyen nézhetőhöz, de ne vígjáték legyen. - feleltem. Igazság szerint mindegy volt számomra, mit nézünk, a lényeg, hogy vele voltam.
- Hm... - nézelődni kezdett a Sci-fi-k között. - Te láttad az új Pókembert? - érdeklődött. Új Pókember?
- Azt, ami két éve jött ki? - ráncoltam a homlokomat, mire elgondolkodott.
- Aha... Én eléggé el vagyok maradva az új filmekkel a sok stúdiózás meg turnézás miatt. - vallotta be. - Múltkor beszéltük Oli-val, hogy random beszívunk és megnézzük, de végül nem lett belőle semmi. - húzta el a száját.
- Még én sem láttam. - hazudtam, de csak mert látszott rajta, hogy szívesen megnézné. - Felőlem nyomhatjuk. - már az örömteli arckifejezéséért megérte ezt válaszolni. - Hajtsunk mellé egy joint-ot is? - kérdeztem szórakozottan, mire felnevetett.
- Jó lenne, de most nincs nálam semmi. - húzta el a száját. - Meg hát amúgy is, milyen példakép lennék, ha belemennék ilyesmibe? - tette fel azt hiszem költői kérdését, de én azért válaszoltam rá:
- Nem mintha annyira befolyásolna, hogy mit csinálsz. - forgattam meg a szememet, de mikor láttam, hogy értetlenül az arcomat fürkészi, elnevettem magam.
- Na jó, ez még viccnek is rossz volt. - rázta a fejét. - Szerintem mindketten tudjuk, hogy kellően nagy hatással vagyok rád. - mondta tényszerűen, miközben elindította a filmet, ezután pedig már nem szólaltunk meg.

***

Mikor fölébredtem a szobában már sötétség honolt. Egyedül a TV fénye nyújtott egy kis világosságot, de a film már nem ment rajta. Sikeresen bealudtam - konstatáltam magamban. Oldalra fordítottam a fejem, de az ágy üres volt mellettem. A nappaliban még égett a villany és halk beszédhangot is hallottam arra felől, így feltételeztem Louis kint van. Azt hiszem telefonált. Kivel beszélhet ilyenkor? Nem keltem ki az ágyból, csak az éjjeliszekrényen pihenő telefonomért nyúltam, hogy megnézzem rajta, hány óra van. 0:24-et mutatott. Hogy elszaladt az idő...
- Hát, te fölvagy? - lépett be a szobába Louis, mire én felkaptam a fejem. Csak egy szál alsónadrág volt rajta. Enyhén tónusos izmai kirajzolódtak a félhomályban, de nem hagytam magam túl sokáig gyönyörködni a nem mindennapi látványban, mert szerettem volna elkerülni Lou zavarba ejtő megjegyzéseit. - Ne haragudj, hangos voltam? - kérdezte az ablakhoz sétálva, hogy elhúzza a sötétítőt.
- Jaj, dehogy! Nem arra keltem. - ráztam a fejemet. Valójában nem is tudom, mire keltem fel.
- Csak a menedzserem hívott és muszáj voltam felvenni neki. - forgatta meg a szemét, miközben leült mellém az ágyra és letette az éjjeliszekrényre a telefonját.
- Mit akart? - érdeklődtem meggondolatlanul és már épp kezdtem volna szabadkozni túlzott kíváncsiságomért, mikor azt mondta:
- Jövő héten El hazautazik Párizsból és jelenésem lesz vele. - sóhajtott.
- Ó... - vettem tudomásul halk hangon. Nem tudtam, mit mondhatnék erre.
- Tudod, hogy megy ez. - tárta szét a karjait. - Talán elmegyünk megsétáltatni a kutyákat vagy valami ilyesmi. - bólintottam egyet, igazság szerint, nem akartam nagyon belemenni a témába, főleg így elalvás előtt, nem hiányzott nekem, hogy ezen kattogjak, így inkább belekezdtem valami másba.
- Mikor tájt aludtam be? - érdeklődtem, mire Louis elgondolkodott.
- Húsz perc után kb. Nagyon aranyos voltál, ahogy szuszogtál a mellkasomon. - mosolyodott el, mire én is, de nem tudtam vele tartani a szemkontaktust, így lehajtottam a fejem.
- Mi lett a film vége? - tereltem a szót, mintha nem tudtam volna kérdésemre a választ.
- Szerinted? Összejöttek és a világ megmenekült. - felelte. - Nyilván.
- Nem vagyok meglepve. - mondtam szórakozottan, Louis pedig befeküdt mellém az ágyba. Hirtelen megcsapott az illata, én pedig nem tudtam nem elmerengeni benne egy pillanatra. Volt valami megmagyarázhatatlanul férfias benne. Vonzott magához, akár egy mágnes. Megvolt köztünk a kémia, ez a napnál is világosabb volt. Már épp kényelembe helyezte magát, mikor nekem eszembe jutott, hogy elfelejtettem lemosni a sminkemet és fogat sem ártana mosni lefekvés előtt.
- Picsába... - tornáztam magam ülő helyzetbe.
- Mi az? - kapta felém a fejét értetlenül.
- Arcmosás, fogmosás... - grimaszoltam kikelve az ágyból. Louis nézett rám egy darabig, majd gondolt egyet és követte példámat.
- Veled tartok. - közölte tényszerűen, én pedig elmosolyodtam. Együtt fogunk fogat mosni... Ez mekkora goals már? - csak egy apróság volt, de tipikusan olyan dolog, amit a párok szoktak együtt csinálni. Legalábbis az én fejemben ez volt.
- Okés. - bólintottam és a nappali felé vettem az irányt, nyomomban Louis-val. Ő előre ment a fürdőbe, míg én szereztem a konyhából egy poharat (mert ahogy előzetesen feltűnt, nem volt kinevezett fogmosó pohár), majd csatlakoztam Lou-hoz, aki addigra már a mosdó előtt ácsorgott, szájában a fogkeféjével, miközben magát vizslatta a tükörben. Nem hibáztatom érte, a helyében én naphosszat magamat stírölném... - én persze akkor még nem mertem a testét nézegetni. Elővettem a fogkefémet, de ekkor feltűnt, hogy nem hoztam magammal fogkrémet. Elhúztam a számat, mire Louis kivette a fogkefét a szájából és megszólalt:
- Használd az enyémet. - kicsit viccesen artikulált a fogkrémtől, amit a szájában tartott, de azért értettem, mit akar mondani. Ezt már nem hiszem el, de tényleg!
- Telepátia... Kösz! - tettem hozzá és nyomtam a tubusból a fogkefémre, majd sikálni kezdtem vele a fogaimat. Louis ezt hallva felnevetett, majd köpött egyet.
- Csak figyelek rád, de hívd, ahogy akarod. - rántott vállat szórakozott arckifejezéssel, mire én rosszallóan a fejemet kezdtem rázni. Kiöblítette a száját, megtörölte a kezét a mosdó melletti törölközőben, majd legnagyobb meglepetésemre megpaskolta a fenekem és azt mondta:
- Az ágyban megvárlak. - de mire a mondat végére ért már kint volt a helyiségből. Nagyra nyílt szemekkel bámultam utána. Pofám leszakad, komolyan! Ez az ember mégis mit képzelhet magáról? És ami a lényegesebb kérdés, nekem miért jön be ez a viselkedés kibaszottul?
Miután én is végeztem a fogmosással rájöttem, hogy elfelejtettem behozni magammal váltó bugyit éjszakára a rajtam lévő tanga helyett. Hm... talán húzhatnám kicsit az agyát, ha már itt tartunk.
- Lou? - szóltam ki neki és mivel nem volt csak behajtva az ajtó, nem esett nehezére meghallani.
- Igen? - kiáltott vissza és beletelt pár másodpercbe, míg végre bedugta a fejét az ajtó melletti résen.
- Hoznál nekem egy váltó bugyit a táskámból? - érdeklődtem a lehető legártatlanabb hangomon. Egy pillanatra lefagyott, mikor felfogta kérésemet, de hamar rendezte vonásait és azt felelte:
- Persze. Hol van? - kérdezte, de közben már ott is hagyott.
- A hátsó részben, azt hiszem. - szóltam ki, miközben elővettem az arclemosómat a neszeszeremből. Hallottam, ahogy valamit matat kint, majd megszólalt:
- Ahm, melyiket kéred, a pamutot vagy a csipkét? - tényleg ennyire nem egyértelmű? - gondoltam magamban meghallva kérdését.
- Szerinted melyiket kérem éjszakára? - grimaszoltam, nem is sejtve, hogy mit fog válaszolni:
- Nyilván azt, amelyikben jobban tetszenél nekem.

***
ez a mostani egy kicsit nyugisabb rész lett, de ajánlott felkészülni a folytatásra, mert izgis dolgok fognak történni. :) remélem nem bánjátok, hogy eddig húzódik ez az este, tessék kiélvezni adeline és lou együtt töltött idejét, mert nem tart örökké! :D megköszönöm, ha hagytok valami reakciót, mindig jól esik a kommentjeiteket olvasni és persze a vote-okért is hálás vagyok! <3
/louis' little shit/