Hi love ! ➳ l.t. ff.

38

Sóhajtottam egyet és lassan törökülésbe tornáztam magam, hogy szembe legyek vele. Mindenhova néztem, csak rá nem. Ujjaimmal a pólóm alját gyűrögettem, amit észre is vett, így lágyan megfogta a kezemet. - Héj, csak nyugodtan, majd ha késznek érzed magad rá. - tudta, hogy szorongok és próbált oldani rajta, amiért hálás voltam neki. Bólintottam egyet és egy nagy levegőt véve ránéztem. Az arcomat fürkészte, szinte a szeme se rebbent. Szerintem érezte, hogy valami komoly dologról lesz szó. Azon gondolkodtam, hogy fejezhetném ki úgy magam, hogy a lehető legkevésbé legyek magbotránkoztató. Miket beszélsz, Adeline? Ez önmagában kibaszott megbotránkoztató, mindegy hogy tálalod - emlékeztettem magam gondolatban.
- Ahm... Ez most azt hiszem, nagyon hülyén fog hangzani. - kezdtem.
- Nem számít kincsem, mondd csak. - szorította még jólesőn a kezemet, én pedig belülről a számba haraptam. Közben igyekeztem erőt venni magamon a folytatáshoz.
- A szituáció, amiben voltunk mielőtt bepánikoltam felidézett bennem egy emléket, amiről egészen addig, azt sem tudtam, hogy létezik. - rá pillantottam, ő engem nézett. Próbált olvasni bennem, de azt hiszem nem igazán ment neki. Nem sejthette mi fog következni.
- Mivel kapcsolatban? - érdeklődött óvatosan, én pedig nem szólaltam meg. Bent tartottam a levegőt, ismét eszembe jutott az a pillanat, mire összeszorult a gyomrom.
- Maradjunk annyiban, hogy a szüzességem elvesztése nem tartozik a világ legidillibb első alkalmai közé. - mondtam halkan, lehajtott fejjel. Louis nem válaszolt, hosszú másodpercekig hallgatott, azt hiszem azt próbálta összerakni a fejében, hogy ez mégis mit jelenthet. Kezdtem elég rosszul érezni magam. Éreztem, ahogy szemeimet ismét könnyek marják.
- Bántottak? - bukott ki Louis-ból a kérdés, mire hirtelen felkaptam a fejemet. Látszott rajta, hogy kicsit össze van zavarodva, de mikor könnyes tekintetem találkozott az övével, arckifejezése elárulta: tudja a választ. Félve bólintottam. Hálás voltam neki, amiért nem az „erőszak" szót használta, bár tisztában voltam ennek tényével, nem akartam ezt hallani. Főleg nem az ő szájából. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, ezért oda kaptam a kezemet, hogy letöröljem. - Istenem, Adeline, annyira sajnálom! - húzott magához azonnal, én pedig karjai közt utat engedtem könnyeimnek. Az összes feldolgozatlan traumám felszínre került hirtelen ezzel kapcsolatban és én úgy éreztem, megfulladok tőlük. - Mégis mi történt? - kérdezte, de rögtön utána hozzátette: - Nem muszáj válaszolnod. - biztosított. - Ha nem akarsz róla beszélni...
- Nem emlékszem. - vágtam közbe. - Bedrogoztak. - éreztem, amint teste merevvé válik, azt hiszem még levegőt is elfelejtett venni. Tudtam, hogy ilyesmire még csak nem is számított, teljesen váratlanul érte a dolog.
- Kiderült ki volt? - szegezte nekem a kérdést.
- Nem. - szipogtam, mire sóhajtott egyet és idegesen megrázta a fejét.
- Ez a legutóbbi szexuális élményed? - tért rá az őt sorban következő leginkább érdeklő részletkérdésre. Túl érzékeny és intim témát érintettünk, de vele valahogy meg mertem osztani őszintén mindezt. Jobban megbíztam benne, mint bárki másban.
- Uhum... - bólintottam, Louis pedig hirtelen elengedett és felkelt az ágyról. Meglepetten néztem utána.
- Megbocsátanál nekem egy pillanatra? - meg sem várva válaszom kiviharzott a szobából. Nem értettem, mi történik? Nem szabadott volna elmondanom! - ez volt az első dolog, ami az eszembe jutott. Szégyelltem ezt a dolgot előtte - bár tudtam, hogy nem kellene -, mégis fontosnak tartottam, hogy tudjon róla. Azt reméltem, hogy ettől majd nagyobb biztonságban fogom érezni vele magam a későbbiekben, ha majd együtt leszünk. Mármint... együtt-együtt. Na, nem mintha alapból lenne bárki, akivel szívesebben veszíteném el másodjára a szüzességemet.
- Akkor te technikailag még szűz vagy? - lépett be a szobába épp abban a pillanatban Louis, hogy ez a gondolat megfogalmazódott bennem. Megint a telepátia! A kezében ott volt a cigisdoboza, a gyújtója meg egy pohár átlátszó ital, ami feltételeztem nem víz volt. - Ne haragudj, de én attól tartok túl józan vagyok ehhez a beszélgetéshez. Igazság szerint, most kibaszott dühösnek érzem magam. - adta tudtomra érzéseit, miközben visszaült az eredeti helyére és miután belekortyolt az italába elfintorodva felém tartotta. - Kérsz? - most bezzeg, hogy terítékre kerültek a traumáim, nem érdekeli a korom - állapítottam meg. Ezen a ponton, le is ihattam volna vele magam, ha ahhoz lett volna kedvem.
- Mi ez? - érdeklőttem homlokráncolva. A könnyeim addigra már kezdtek elapadni.
- Vodka a minibárból. - felelte, én pedig elhúztam a számat és megráztam a fejemet.
- Kösz, inkább kihagynám. Nem szeretek inni. - mondtam. Tisztában voltam vele, hogy ha erre inni kezdenék csak még nagyobb sírás lenne a vége.
- Te tudod. - rántott vállat, majd ismét meghúzta. Letette a poharat maga mellé az éjjeliszekrényre, majd kivett a dobozból egy szál cigit és a lehető legnagyobb nyugalommal rágyújtott.
- Szerintem nemdohányzó szoba. - szólaltam meg halk hangon.
- Leszarom. Nem látok füstjelzőt. - felelte kissé flegmán, de tudtam, csak azért ilyen, mert érzékenyen érintette a korábbi témánk. Rám nézett jelezve, hogy most már minden figyelmét nekem szenteli, folytathatjuk. - Hol is tartottunk? - kérdezte, mire egy pillanatra elgondolkodtam.
- A szüzességemnél, azt hiszem. - egy pontot kezdtem bámulni a falon, még véletlenül se néztem volna rá, miközben kiejtettem e szót a számon.
- Ja, tényleg. - ugrott be neki is és beleszívott a cigijébe.
- Ha ezt az esetet nem vesszük számításba, még szűz vagyok, válaszolva kérdésedre. - mondtam, mire felnevetett, azt hiszem kínjában.
- Hát, ezt az esetet nem vesszük számításba. - ingatta a fejét. - Illetve ilyen értelemben biztosan nem. Nyilván megtörtént, és egy ilyen dolog mellett nem lehet csak úgy elmenni és elfelejteni, de nem szabad hagyni, hogy ez az eset megpecsételje a szexualitással való kapcsolatodat egy életre. - mi ez, terápia? Mintha a volt pszichológusomat hallottam volna...
- Dr. Louis Tomlinson, szexuálpszichológus és életvezetési tanácsadó rendel. - nevettem el magam, mire megforgatta a szemét.
- Adeline, ez nem vicces! Komolyan beszélek. - korholt le, mire a szám elé kaptam a kezemet, hogy elrejtsem szórakozott arckifejezésem.
- Tudom és sajnálom... De ha jobban belegondolsz, a saját traumáimmal úgy poénkodok, ahogy akarok. - rántottam vállat, mire egy pillanatra elgondolkodott, majd egyetértőn bólintott egyet.
- Jó, ebben van valami... Nincs is más tapasztalatod ezen a téren? - kérdezte hitetlenkedve, kifújva a füstöt, amit addig a szájában tartott. - Mikor is történt ez?
- Kb. egy éve. - vágtam rá, nem kellett sokat agyalnom rajta. - Ha úgy vesszük, valamennyi van. Még mielőtt ez megtörtént, volt egy srác a suliból, akivel alakult valami. Vele pettingeltem párszor, de azon kívül semmi. - hosszú idő után most először néztem ismét rá.
- Hm... és vele mi történt? - érdeklődött és úgy tűnt, épp nagyon kíváncsi hangulatában van. - Már ha nem túl személyes... - tette hozzá, mikor rájött, hogy nem illik csak úgy ilyen kérdéseket föltenni, főleg nem ennyit.
- Hogy miért nem jött össze vele? - ráncoltam a homlokomat, mire bólintott. - Rájöttem, hogy nem akarok a suli drogdílerével járni. - nevettem fel, mire ő is.
- Nem is értem miért? Szerintem ingyen kaptál volna tőle mindent, vagy legalább kedvezményes áron. - poénkodott, miközben elnyomta a cigijét egy papírzsepiben, amit a zsebéből halászott elő, majd anélkül, hogy felkelt volna, egy karlendítéssel kidobta a kukába, ami az ággyal szemben volt, az íróasztaltól nem messze. Ügyes - jegyeztem meg magamban.
- Az lehet, de talán nem ennek kéne lennie a döntő szempontnak, ha már párkapcsolatba kezd az ember. - feleltem szórakozott hangnemben.
- Persze, hogy nem... - értett egyet. Kezdtem kicsit fázni így egy szál bugyiban és pólóban, ezért befeküdtem mellé az ágyba és betakaróztam.
- Fáradt vagy, drágám? - kortyolt bele a vodkájába, ami egészen addig az éjjeliszekrényen pihent. Igazság szerint nem szerettem, ha egy férfi ivott, sajnos volt tapasztom az alkoholproblémával családon belül a nagyapám révén, de volt valami megmagyarázhatatlanul szexi abban, ahogy Louis csinálta. Nyilván az, hogy ő csinálta. Így voltam a cigizéssel is. Ha más csinálta volna, csak a számat húztam volna rá, az ő ujjai közt viszont hihetetlenül művészien állt az a cigaretta. És mikor a szájába vette... Azok az ujjak, azok az ajkak. Miket nem tudna művelni velük? - kiszabadulva az elmémből, hirtelen megráztam a fejemet, reagálva Louis kérdésére, de abban a pillanatban ásítanom kellett, ezért elnevettem magam.
- Na jó, talán egy kicsit. - rá pillantottam, majd hirtelen jött ötletként az ölébe hajtottam a fejemet. Vágytam közelségére. Valószínűsítem ezen kissé meglepődött, de úgy tűnt nem bánja, mert végül átdobta rajtam a bal karját és megsimogatta a derekamat. Abban a pillanatban, ott vele olyan békésnek és biztonságosnak tűnt minden...

***
ebben a részben azért kiderültek érdekességek adeline múltjával kapcsolatban, amikre louis egyáltalán nem számított. kérdés, hogy milyen hatással lesznek ezek a dolgok a kapcsolatukra és, hogy látja azt az egészet lou? emlékeztek még korábban teljesen rá volt indulva adeline-ra, mire számítotok, ettől megváltozik majd benne valami? nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, köszönöm, ha reagáltok valamit! :)
/louis' little shit/