Hi love ! ➳ l.t. ff.

56

Karjai közt szép lassan megnyugodtam. Épp összebújva feküdtünk a kanapén, miközben Louis apró csókokat hagyott a homlokomon, mikor a telefonja megcsörrent a dohányzóasztalon, mire én felemelkedtem róla, hogy érte tudjon nyúlni. Nem láttam, ki hívja és bár érdekelt, nem akartam kíváncsiskodni. Nem éreztem azt, hogy minden lépéséről tudnom kéne és amúgy sem volt közöm hozzá, ugyanakkor feltételeztem, ha rákérdeznék, Lou minden további nélkül elmondaná.
- Ne haragudj, ezt fel kell vennem. – mondta, miközben felállt és arrébb sétált, én pedig bólintottam. – Mondd gyorsan! – szólt bele a telefonba köszönés nélkül, amit kissé furcsálltam, de nem agyaltam rajta túl sokat, mert közben eszembe jutott, hogy ideje lenne lezuhanyoznom tekintve, hogy otthon nem volt már rá időm mielőtt elindultam volna, ez a mostani pedig megfelelő alkalomnak tűnt arra, hogy felszívódjak pár percre. Lou pont engem nézett, miközben beszélgetőpartnerét hallgatta és grimaszolt egyet, amiből én arra következtettem, igencsak untatják őt, amit nekem meg kellett mosolyognom. A táskámhoz sétálva kivettem belőle a szükséges dolgokat: neszeszer, valamint váltó bugyi és póló, Louis pedig közben végig követett a tekintetével és nem kellett ránéznem hozzá, hogy ezt tudjam, egyszerűen éreztem. A fürdőszoba ajtajához érve biccentettem egyet, jelezve neki, hogy bent leszek, mire bólintott, azzal pedig magára hagytam őt.
Az ajtót nem csuktam be magam mögött, csak behajtottam és lepakolva a cuccaimat a mosdó mellé, beállítottam a vizet, hogy mire belépek a kabinba, már megfelelő hőmérsékletű legyen. Csak ekkor tűnt fel, milyen szép is maga a helység. Mikor korábban odabent voltam, nem igen szenteltem neki nagyobb figyelmet, hogy körülnézzek. Szinte a teljes fürdő nagy, fehér, márványhatású kőlapokból volt kirakva, amit fekete kiegészítőkkel dobtak fel. A dupla mosdó és a zuhanyrész egyaránt tágas volt és egy pillanatra még el is gondolkodtam rajta, miközben levetkőztem, milyen különféle pozíciókban lehetne itt szeretkezni. Lelki szemeim előtt láttam, amint Lou az ölébe kap és a zuhanykabin falának döntve szenvedélyesen a magáévá tesz, míg én a hajába túrva a nevét nyögöm. Vagy, ahogy felültet a mosdó pultjára és elém guggolva hevesen kényeztet a nyelvével, mintha nem lenne holnap... Végül elhessegettem ilyesfajta gondolataimat és laza kontyba kötve a hajamat, beálltam a forró víz alá. Magamban szitkozódtam egy sort, mert eszembe jutott, hogy nem hoztam be magammal törölközőt, de közben pont hallottam, hogy Louis elköszön a beszélgetőpartnerétől és leteszi a telefont, így úgy döntöttem, kiszólok neki:
- Lou?! – próbáltam túlkiabálni a vízsugár hangját.
- Tessék? – dugta be a fejét az ajtó melletti résen, alig néhány másodperc múlva a szólított személy, bár kissé nehéz volt kivennem őt a zuhanykabin üvegére csapódott pára miatt.
- Be tudnál hozni nekem egy törcsit a hálóból, kérlek? – érdeklődtem, mire egy „persze" jött válaszul egy halk köhintés kíséretében. Közben megmosakodtam és igyekeztem nem összevizezni túlzottan a hajamat, mert nem akartam, hogy behullámosodjon.
- Itt van, leraktam a mosdó mellé, jó? – kérdezte Louis, ahogy visszaért a helységbe.
- Tökéletes, köszönöm! – szóltam ki neki, miközben eszembe jutott valami. – Nézd! – azzal a zuhanyzó párás üvegfalára, mosolyogva egy X-szemű smiley-t rajzoltam, ami köztudottan Louis védjegye volt. Hallottam, amint halkan felnevet, de reakcióját nem láthattam.
- A csinos kis seggedet nem akarod esetleg nekinyomni az üvegnek? – érdeklődött, mire szemet forgattam. Nem hagyta, hogy gyermeteg legyek, egyszerűen mindenbe bele kellett vinnie piszkos fantáziáját, de hazudtam volna, ha azt mondom, bántam. Mélyen legbelül kifejezetten tetszett annak a ténynek a tudata, hogy ilyen gondolatokat ébresztek benne. Nem volt mit tenni, eleget kellett tennem kérésének. Lassan egy 180 fokos fordulatot tettem és kicsit hátrafelé nyomva a csípőmet, pucsítva nekinyomtam az üvegnek a fenekem egy fél pillanatra.
- A picsába! – hallatszott be Louis halk szitkozódása, én pedig ekkor egy kicsit távolabb léptem, hogy lássam, mi váltotta ki belőle ezt a reakciót. A zuhany párás falán két igencsak szabályos kör alakú lenyomat volt a hátsómról, amit látva halkan felkuncogtam.
Odakint hirtelen csend lett, nem tudtam mi történik és már épp kezdtem azt feltételezni, hogy Lou kiment a helységből, mikor hirtelen kinyílt a zuhanykabin ajtaja és belépett rajta egy meztelen, kitetovált, aranybarna bőrű Adonisz, nekem pedig elállt a lélegzetem. Még a számat is eltátottam.
- Bocs, zavarok? – érdeklődött ártatlan hangon, de arckifejezése elárulta, pontos tudatában van annak, hogy milyen hatással van rám éppen.
- Dehogy... - nyögtem ki magam elé meredve, miközben Louis behúzta maga mögött az ajtót, nekem pedig minden lélekjelenlétemre szükségem volt, hogy akarva-akaratlan ne félkemény farkát nézzem. Én esküszöm, nem tudom hogyan, egyszerűen minden olyan gyorsan történt, de a következő pillanatban, azt vettem észre, hogy Lou szinte a lábaim közé lép és a fülemhez hajolva azt súgja:
- Szabad lesz? – egy pillanatra összeszorítottam a szememet és fél kézzel meg kellett támaszkodnom a zuhany falába a hátam mögött, mert azt éreztem, menten összecsuklok. Lassan felnéztem az arcára, mert hirtelen nem tudtam, mit vár tőlem, de pillantásából hamar leesett, hogy a vízsugár alá szeretne beállni mellém.
- Ó, bocs! Gyere, amúgy is kibaszott melegem lett idebent. – és már épp léptem volna arrébb, mikor Louis elkapta a derekam és nemes egyszerűséggel, kis híján magára rántott.
- Hova olyan sebesen, angyalom? – érdeklődött, míg én meglepettségemben halkan felsikkantottam és meg kellett kapaszkodnom erős vállaiban, nehogy elveszítsem az egyensúlyom, bár később rájöttem, ez valószínűleg nem történt volna meg, mivel Lou erősen tartott engem a csípőmnél fogva. – Nincs gáz, foglak. – biztosított, ekkor pedig tekinteteink találkoztak. Mélyen a szemembe nézett, miközben szinte észrevétlenül a hátam mögé nyúlt és kicsit állított a víz hőmérsékletén, feltételeztem azért, mert korábban említettem, hogy melegem van. Szerintem nem esett le neki, hogy ennek nem a forró víz volt az oka, hanem ő maga. Ő lobbantotta lángra a testemet és vele együtt a lelkemet is. – Ne haragudj, de nem bírtam ki, hogy ne szálljak be melléd. – villantott rám egy fogsoros vigyort, amit nekem meg kellett mosolyognom, hisz imádtam így látni. – Főleg miután megláttam kintről a fenekedet... - tette hozzá, mire felnevettem.
- Valójában mindig reméltem, hogy előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de mellettem kötsz majd ki. – feleltem szórakozott arckifejezéssel és közben hagytam, hogy kék szemei rabul ejtsenek. Louis egy pillanatra meghökkent a hallottakon, de aztán gyorsan rendezte vonásait és reflektált:
- De ezt nem erre a zuhanyzós esetre érted, ha nem tévedek, igaz? – érdeklődött somolyogva, az én tekintetem pedig vékony, csókolnivaló ajkaira tévedt, mire szinte észrevétlen beharaptam a sajátomat. Ezúttal Louis-n volt a sor, hogy az ajkamra nézzen, de közben egyikünk sem mozdult meg, azt hiszem mindkettőnk a másikra várt, hogy lépjen. Lou közben az arcomhoz emelte a kezét és kisimított a szememből egy kósza tincset, amit végül a fülem mögé tűrt. Közben ujjbegyeivel lágyan cirógatta a csípőmet, épp azon a ponton, ahol kiállt a medencecsontom. Válláról a bal kezemet lassan a kulcs csontjára simítottam, azon keresztül pedig le a mellkasára, ahol finom mozdulatokkal, a körmöm hegyével végigrajzoltam a szőr lepte „It Is What It Is" feliratot, amit úgy csodáltam. Még mindig hihetetlennek tűnt, hogy megadatott számomra a lehetőség, hogy ilyen közelről láthatom, mi több: érinthetem.
- Tetszem neked? – hangjára kissé összerezzentem és felkaptam rá a fejemet, így már ismét a szemébe néztem. Mégis miféle kérdés ez? – nem is értettem.
- Hát nem látod, milyen hatással vagy rám? – kérdeztem csodálkozva. – Egyszerűen tökéletes vagy. Nem győzök betelni a látvánnyal. – biztosítottam, mire egy őszinte mosolyt kaptam válaszul, én pedig ekkor megcsókoltam őt. Nem tudom honnan jött a késztetés, nem tudom honnan volt bátorságom hozzá, de megtettem és Lou visszacsókolt. Nem volt heves, hagyta, hogy én irányítsak és ez nekem akkor elképesztően jól esett. Karjaimat a nyaka köré fontam, így húzva még közelebb magamhoz, ő pedig a derekamnál fogva tette ugyanezt. Olyan volt, mintha némán megegyeztünk volna: innentől azon leszünk, hogy a testünk minél több ponton egymáshoz simuljon. Minden porcikám vágyott közelségére. Minden porcikája kívánt engem. Ajkam az ajkával játszott, miközben behunyt szemmel hagytam, hogy az ösztöneim irányítsanak és ekkor feltűnt: elmémben nem volt többé zaj. Nem volt mit analizálni, nem voltak benne kavargó, kusza gondolattok. Nem volt odabent semmi, sem idő vagy tér, csak a jóleső, néma üresség, amire oly' régóta vágytam és amit Lou ajándékozott nekem.

***
bocsi, tudom kicsit megcsúsztam a frissítéssel, igyekszem azért ebből nem rendszert csinálni, bár szerintem erre a részre megérte várni, hát még a következőre! :D ha tetszett nektek, kérlek jelezzétek felém valamilyen módon, nagyon sokat jelent. további szép hétvégét nektek! :)
/louis' little shit/