Hi love ! ➳ l.t. ff.

21

Megbotránkoztatott. Felzaklatott és sokkolt vallomásával. Louis egy nagyon erőteljes testi vonzalomról beszélt, olyanról, amit nem igazán tudtam hova tenni, hisz úgy gondoltam, az ilyesfajta szexuális ragaszkodáshoz elengedhetetlen, hogy élőben láss valakit, de úgy tűnt, valahogy mégis sikerült kellően felkeltenem hozzá az érdeklődését pusztán a személyiségemmel, egy FaceTime-mal és néhány kihívó Instagram poszttal. Louis kívánt engem. Végtelenül és kétségbevonhatatlanul. A vágya irántam olyan volt, mint a hétszentség. Megkérdőjelezhetetlen. És nem voltam vallásos.
- Mondj valamit, babe... - kérte lemondón és életemben először, igazi kétségbeesést véltem felfedezni hangjában.
- A kurva Istenit, ha én ezt tudom, nem ketamint hozok ki, hanem kólát! – igyekeztem oldani a hangulatot és úgy tűnt, hamar sikerrel jártam, mert Lou a vonal túlsó végén felnevetett. – De komolyan, meg vagyok győződve, hogy nem fog eléggé az agyam ehhez a beszélgetéshez. – fújtam ki az eddig bent tartott levegőt, komolyra fordítva a szót.
- Nem gondolod, hogy kicsit fiatal vagy még ahhoz, hogy ilyen dolgokat fogyassz? – érdeklődött vigyorogva és ezt tudtam anélkül, hogy láttam volna az arcát.
- És te nem gondolod, hogy nem te vagy a leghitelesebb személy, aki kioktathatna engem erről? Ne becsülj alá, Tomlinson, nehogy túlzott meglepetés érjen... – tanácsoltam egy csöpp pimaszsággal, Louis pedig persze azonnal kontrázott:
- Hm, biztos vagyok benne, hogy nem csak az utcákat húzogatod mesterien. – mondta bizakodón, én pedig ekkor megéreztem a jól ismert bizsergést az alhasamban, amit furcsálltam, hisz korábban soha senki nem éreztetett velem hasonlót ilyen távolságból. Kétség sem fért hozzá... Lou csupán a hangjával és piszkos szavaival képes volt felizgatni engem.
- Mire gondolsz? – kérdeztem rá nyíltan és reméltem, hogy ő is épp oly' közvetlen lesz, mint én.
- Rád... - felelte könnyedén. – a farkammal a kezedben, amint az ágyamon fekszel és vonaglasz a nyelvem alatt, miközben a nevemet nyögöd. – a szívem kihagyott egy ütemet, azt hittem infarktusom lesz.
- Lou, ne csináld... - szuszogtam.
- Nedves vagy, igaz? – beharaptam az ajkaimat és behunytam a szememet. Ó, Istenem, bár nála lehetnék. – Ne is tagadd... - suttogta rekedt hangon, amiből arra következtettem neki sem lehet épp minden rendben a nadrágjában.
- Eszembe se jutott. – vallottam be.
- Fogalmad sincs, mit meg nem adnék érte, hogy most a szádban legyek és... - akkorát nyelt, hogy még én is hallottam. Ennek tuti nem lesz jó vége... - csak... érezni akarom, ahogy lüktetek benned, miközben minden döfésemmel a g-pontodat érintem. És tudod, mit csinálnánk, miután mindketten elmentünk? – kérdezte.
- Na? – vontam fel a szemöldököm kíváncsian.
- Húznánk egy csík kólát és folytatnánk ott, ahol abbahagytuk, mit gondolsz, túl nagy kérés ez? – érdeklődött ártatlan hangon kuncogva, ami engem is nevetésre késztetett.
- Nem hinném, és lennék is rá, ha nem az ország másik végén lopnám az éjszakát! – keltem ki magamból enyhén, de csak mert frusztrált, hogy ennyire messze vagyunk egymástól, egy olyan helyzetben, mikor egy hüvelyk is soknak tűnne.
- Ne feledd Adeline, ha itt lennél, nem lenne köztünk semmi. – mondata igencsak meglepett, hisz mindeddig azt éreztette velem, hogy vágyik rám, nem értettem, mégis mi történt? – Se ruha... se lepedő.
- Jaj, Louis, ez olyan régi! – forgattam szemet. Olyan tompa volt az agyam, hogy elsőre nem raktam össze, hogy ezt hozza majd ki belőle, pedig elég valószínű volt. Felkacagott, én pedig rosszallóan megráztam a fejemet. – Ennél jobbat nem tudsz?
- Mármint? – érdeklődött játékosan, én pedig tudtam, egy nagyon jó beszélgetésnek nézünk elébe.
- Hallani akarom a legjobb csajozós dumát, ami valaha megfordult a fejedben. – pár másodpercig csend honolt köztünk, melyet Lou egy hümmögéssel tört meg.
- Hát ha hiszed, ha nem, nem vagyok a felszedős szövegek mestere, általában mindig csak annyit mondok „Héj, szépségem, meghívhatlak egy italra?", semmi extra igazából. – szinte láttam lelki szemeim előtt, amint megvonja vállát, én pedig erre gondolva elmosolyodtam.
- Akkor máshogy kérdezem. Mi lenne az, amit nekem mondanál, ha föl akarnál szedni? – tértem a lényegre, mire elnevette magát.
- Arra vagy kíváncsi, mivel próbálnálak levenni a lábadról egy random éjszakán a klubban? – wow, de gyors a felfogókája Mr. Lángelmének.
- Tulajdonképpen már régen levettél, de igen. – bólintottam.
- Hm, azt hiszem mélyen a szemedbe néznék, kezet nyújtanék neked és azt mondanám „Szia, Louis Tomlinson vagyok!". Szerintem ez önmagában biztos siker lenne, de csak, hogy legyen hab a tortán, ráadásképp még kacsintanék is egyet, mi lenne a reakciód? – kérdezte azonnal, időt se hagyva, hogy átgondoljam, amit mondott.
- Megölelnélek. – vágtam rá.
- Megölelnél? Ennyi? – hangja hitetlen volt, mintha nem hinne a fülének.
- Miért, mégis mit vártál? – vontam föl a szemöldököm.
- Hát nem tudom, minimum egy csókra számítottam azok után, hogy elmondtam mennyire felizgatsz, de...
- De? – kérdeztem vissza.
- Mindegy! Hagyjuk is, majd beszélünk. – azzal a lendülettel pedig rám vágta a telefont. Hatalmasra tágult szemekkel emeltem el a fülemtől az iPhone-om, azt kérdezve magamtól - ez mégis mi a méretes fasz volt? Komolyan letette? Se puszi, se pá annyiban hagyta a dolgot, arra sem méltatva, hogy esélyt adjon megmagyarázni? Na nem, ezt most nem nyelem le neked, Tomlinson!
Megnyitottam az Instagram-om, majd olyan gyorsasággal kezdtem el pötyögni a billentyűzeten, mint még soha.

                                                   Today 3:37 a.m.

adelinedarling: most azonnal visszahívsz, világosan beszéltem

adelinedarling: ???!!

Nem kell elhinnetek, ha nem akarjátok. Ha túlságosan abszurd nektek, ne hallgassátok tovább a történetemet, de Louis megtette: visszahívott. Én pedig fölvettem.
- Pofátlan. – nyögtem bele a telefonba, mire egy flegma hangnemben intézett választ kaptam:
- Én vagyok a pofátlan? Na, ne bassz már fel, kiscsillag! – morogta, én pedig akaratlanul is elmosolyodtam a becenevet hallván annak ellenére, hogy tudtam, nem jókedvében használta rám.
- Szeretlek, érted?! – emeltem fel a hangom talán a kelleténél kicsit jobban is. – Szeretlek mindenféleképpen, ahogy csak emberileg lehetséges. Igen, Louis, kívánlak, még talán jobban is, mint te engem, de ez a vágyódás sosem lesz erősebb, mint a lelki kötődésem feléd, ez pedig akkor sem fog változni, ha bevágod a durcát és rám baszod a telefont! – beszéltem hozzá keményen, olyan keményen, ahogyan józanul a legvadabb álmaimban se mertem volna. Csend volt... Louis vívódott magában, majd egy sóhajtás kíséretében hirtelen eltűntek a vihar közeledtét jelző sötét felhők és kisütött a nap.
- Sajnálom, csak egyszerűen annyira gyorsan ingerültté válok mostanában a kielégületlenség miatt, hogy gyakran már a legapróbb dolgokon is felkapom a vizet, ez történt most is. – magyarázta, én pedig nyeltem egyet, mert tudtam, miattam van ilyen állapotban.
- Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de talán be kéne menned és összeszedned valakit ma éjszakára... vagy Eleanor...
- Eleanor és én bonyolult eset vagyunk. – vágott közbe, én pedig tudtam, nem épp a legjobb témába gyalogoltam bele. Hibát követtem el. Hogy is terelhettem a szót El felé, mikor épp engem próbált befűzni? Na, nem mintha túl sok dolga lett volna ezzel kapcsolatban, már régen az ujjai köré csavart.
- Nem akartam felhozni... - szinte suttogtam, hangom bűnbánó volt.
- Nem mondtál semmi rosszat. – válaszolta hasonló hangnemben, majd ezután mindketten a gondolatainkba merültünk. A beszélgetés meghalt ezen a ponton. Egyikünk se mert belekezdeni a téma boncolgatásába és túlzottan szét voltunk fejben ahhoz, hogy sikeresen előremozdítsuk a kommunikációt kettőnk között, így végül elköszöntünk és kétes érzésekkel leraktuk a telefont.

***
tudom, nem a leghappybb hangulatban zárult ez a beszélgetés lou és adeline között, de sajnos nem lehet mindig minden felhőtlen, bocsi. :/ szerintem azért sok minden kimondásra került az érzéseiket tekintve és azt azért vegyük figyelembe, hogy még sosem találkoztak, így louis-tól abszolút nem várható el, hogy ennél összetettebb érzései legyenek adeline iránt. remélem azért tetszett nektek ez a rész, nagyra értékelek minden reakciót tőletek! :)
kitartást a jövő héthez, hamarosan hozom a folytatást! <33
/louis' little shit/