Hi love ! ➳ l.t. ff.

40

- Nyilván azt, amelyikben jobban tetszenél nekem. - nyitott be a fürdőszobába vigyorogva, átnyújtva nekem a pamut bugyimat - mert azért sejthette, melyikben lehet kényelmesebb aludni -, mire én megforgattam a szememet. Feltételeztem felettébb viccesnek gondolja magát. Tény hogy az volt, de nevetett itt bárki is?
- Nem ülsz kicsit magasan azon a lovon, Tomlinson? - vontam föl a szemöldököm csípőre tett kézzel.
- De, egyszer te is kipróbálhatnád, innen föntről sokkal jobb a kilátás. - vágott vissza szórakozottan, mire bemutattam neki, de végül elnevettem magam, mert viccesnek tartottam, hogy mindezt úgy mondja, hogy alig tíz centi előnye volt velem szemben a magasságát tekintve. Louis keresztbe tett kézzel ácsorgott az ajtófélfának dőlve, miközben engem méregetett, én pedig nem teljesen értettem, mi történik?
- Ahm... Kimennél, kérlek? - érdeklődtem halk hangon. Remélem, nem azt gondolja, hogy előtte fogok átöltözni. Remélem, pontosan ezen jár az esze. Várjunk, micsoda? - kezdtem belezavarodni a saját gondolataimba, hisz teljesen ellentmondásosak voltak. Mit is akarok igazából?
- Mert, ha nem? - kérdezte kacéran és igencsak úgy tűnt, hogy épp nyeregben érzi magát. Ezzel én nem voltam kibékülve.
- Okés. - rántottam vállat és hirtelen jött ötletként, egy váratlan mozdulattal letoltam a bugyimat, mire a csipkeanyag végigcsúszott a lábaimon, egyenesen a fürdő kövére. Louis nagyra nyílt szemekkel nézett az előbb említett ruhadarab után, majd szép lassan visszavezette tekintetét a testemre. Tisztában voltam vele, hogy a pólóm épp elég hosszú ahhoz, hogy eltakarja a lényeget, nyilván csak ezért mertem bejátszani ezt. Lou észrevétlenül megnyalta a száját, én pedig a lehető legártatlanabb arckifejezésemmel néztem rá, hátratett kezekkel a lábfejem külső részén egyensúlyozva. Tudtam, mit csinálok, nyilván. Tisztában voltam vele, hogy a tűzzel játszom.
- Na jó, én most magadra hagylak, mielőtt még olyat tennék, amit később megbánok. - mondta és azzal a lendülettel ki is fordult a fürdőből. Némán felnevettem, majd a fejemet csóválva behajtottam mögötte az ajtót, hogy nyugodtan átvehessem a fehérneműmet. Az a nyereg amúgy is nekem lett kitalálva, ezt jobb, ha ő is hamar belátja...
A tükör előtt lemostam a sminkemet, az arcbőröm kapott egy réteg hidratálókrémet, kócos tincseimen pedig végighúztam párszor a fésűt, mivel a hajam addigra már bőven kidobta a hullámokat, amiket még az érkezésem után sütöttem bele. Nem mondom, hogy elégedett voltam magammal, de úgy voltam vele, hogy alváshoz ez így okés lesz. Na jó, kit áltatok? Nem aludni terveztem... Rátenyereltem a villanykapcsolóra és elhagytam a fürdőt. Louis-t a nappaliban találtam a fotelban ülve, a telefonját nyomkodva. Mikor odaértem hozzá rám sem nézett, látszólag nagyon lekötötte valami, ami nem igazán tetszett. A figyelmére vágytam. Azt akartam, hogy velem foglalkozzon. Hogy feltűnési viszketegségem volt-e? Éppenséggel igen, mert ez az én estém volt. Senki nem róhatta fel nekem, amiért azt akartam, hogy rám fókuszáljon. Figyelemhiányos voltam, én ezt aláírom, de nem tudtam, hogy valaha viszont látom-e őt és minden percet ki akartam élvezni, amit velem töltött.
Hirtelen megpillantottam a kanapé karfáján a ruháit, amit még azelőtt viselt, hogy lezuhanyozott volna. Feltételeztem isteni Louis-illatuk van. És ekkor eszembe jutott valami. Ez biztosan érdekelni fogja... - veregettem vállon magam gondolatban. Lassan hátat fordítottam neki és elkezdtem áthúzni a fejemen az addig viselt pólómat.
- Mit művelsz? - szegezte nekem a kérdést rögtön, én pedig kikapcsolva a melltartómat, egyszerűen levettem magamról. Elmosolyodva hátra pillantottam rá a vállam felett anélkül, hogy felé fordultam volna, így nem láthatott mást csak a csupasz hátamat, meg a fenekemet, de azt is csak félig, mivel francia fazonú bugyi volt rajtam. Láttam, amint tágra nyílt szemekkel a fotel karfájába markol, szinte kapaszkodott, mintha visszatartaná magát attól, hogy egy óvatlan pillanatban rám vesse magát, akár egy vadállat a gazellára. Nem válaszoltam neki, csak a karfán hagyott fehér pólójáért nyúltam, ami ha jól láttam Kappa volt, de őszintén szólva nem igen volt időm tüzetesebben megnézni, túlságosan lefoglalt a kis figyelemfelhívó akcióm. Lassan áthúztam a fejemen, belebújtattam a karjaimat is, majd az arcomra a legönelégültebb mosolyomat varázsolva felé fordultam.
- Na, hogy festek? - Louis olyan kiéhezett fejjel méregetett, mint még soha és odáig voltam a gondolattól, hogy ilyen hatással tudok lenni rá. A bal kezével kicsit megdörzsölte az állát, miközben tekintete elidőzött csupasz combjaimon, amiket csak félig takart el a pólója.
- Lehengerlően.- bókolt és arckifejezése elárulta, hogy tényleg így gondolja. Egyre szűkülő alsónadrágja is azt sejtette, hogy tetszik neki a látvány, de erre csak abból tudtam következtetni, hogy fészkelődni kezdett és kicsit nagyobb terpeszbe rakta lábait. Te jó ég, mibe kevertem magam?! - De bevallom, azt hittem sztriptíz is lesz. - kaján vigyorra húzta a száját, mire én megforgattam a szememet. De meleg lett hirtelen - szinte a víz is levert. Nyugalom, Adeline, csak lazán!
- Ugyan, hisz már így sem tudod kordában tartani a dolgokat. - pillantottam az ölére szórakozott arckifejezéssel, majd felkapva a telefontöltőmet az asztalról, magabiztos léptekkel megindultam a hálószoba felé. Miközben elmentem mellette, oldalról még láttam hitetlenkedő képét és amint utánam fordul, de nem foglalkoztam vele, csak befeküdtem az ágyba és feldugtam a telefonomat tölteni. Hallottam, amint halkan káromkodik valamit odakint, amin magamban jót nevettem, de végül csatlakozott hozzám a szobába. Louis megállt az ágytól alig egy méternyire és megvakarta a fejét, azt hiszem kissé értetlenül állt a szituációhoz. Én konkrétan rá se mertem nézni, mert attól tartottam, még elnevetném magam és nem akartam egy kárörvendő köcsögnek tűnni, főleg úgy, hogy eleve én okoztam a kellemetlen helyzetet. Úgy értem, tőlem állt a farka. Az a baj, hogy ezt vissza már nem csinálhatom... De egyáltalán akarnám? - ekkor ásítanom kellett.
- Azt ne mondd, hogy fáradt vagy! - mondta egy kis éllel a hangjában és azt hiszem még grimaszolt is egyet mellé, de mivel nem néztem rá, ezt nem mondhatom biztosra.
- De, kissé. - hazudtam, csak hogy az idegein táncoljak, miközben befeküdt mellém az ágyba. - Húzzak ébresztőt holnapra? - érdeklődtem a telefonommal a kezemben.
- Felesleges, majd fölkelünk valamikor. - motyogta durcásan, magára rántva a takaróját és ez a hangnem igencsak viccesen hangzott egy kis híján harminc éves férfi szájából. Azt hiszem, kissé ingerült volt a kis jelenetem miatt.
- Ha jól emlékszem tizenegyig kell elhagyni a szobát. - gondolkodtam el, mintha észre se vettem volna hangulatváltozását.
- Gondolhatod, hogy ránk ez nem vonatkozik. - morogta hátat fordítva nekem, belefúrva az arcát a párnájába. Szórakozottan megforgattam a szememet, tisztára olyan volt, mint egy duzzogó óvodás, aki megsértődött, mert nem kapta meg a nyalókát, a boltban. Még csak nem is sejti, hogy a „nyalóka", majd csak ezután jön. Jézus, ezt komolyan megfogalmazódott bennem? - tűnődtem el.
Gyerünk, kislány, most vagy soha! Lekapcsolva a kislámpát, hátat fordítottam neki, így én is az oldalamon feküdtem és halkan, a lehető legédesebb hangomon azt kérdeztem:
- Nem bújsz ide hozzám? - vártam, Louis nem válaszolt és hosszú másodperceknek kellett eltelniük, mire végre mocorgást hallottam magam mögül. Adta isten! Éreztem mellkasát a hátamnak simulni, jobb karjával átölelt engem, miközben befészkelte magát a takaróm alá, szorosan mögém. Sejtettem, hogy nem tud sokáig haragudni rám. Összeszedve minden bátorságom, a fenekemet egy kicsit hátrébb mozdítottam, épp csak annyira, hogy az ölének ütközzön, mire Lou száját egy hangos sóhaj hagyta el. Homlokát a fejem hátuljának döntötte és beleszagolt a hajamba, majd nyomott rá egy csókot. Válaszul hümmögtem egyet és a kézfejére helyezve a tenyeremet, lágyan megsimogattam azt. Kicsit fészkelődni kezdtem, mintha csak helyezkednék, de közben ügyeltem rá, hogy „óvatlanul" valahogy mindig hozzásimuljon a fenekem félkemény merevedéséhez, amit egy idő után már nem tudott szó nélkül hagyni, épp ahogy számítottam rá:
- Én a helyedben ezt nagyon gyorsan befejezném...

***
bocsi! azt hiszem, ezt a beköszönést nem is lehetne máshogy kezdeni. remélem sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket ezzel a véggel! :D ígérem jön majd a kárpótlás, amiért itt hagytam abba, de előbb a véleményetekre vagyok kíváncsi, hogy tetszett nektek a rész? meglepő adeline viselkedése vagy erre azért számítani lehetett? írjátok meg kérlek! :)
szép estét nektek! <3
/louis' little shit/