Hi love ! ➳ l.t. ff.

43

Louis „csak beteszem egy pillanatra és kiveszem" akciója után azon volt a sor, hogy eldöntsük, melyikünk menjen el elsőként. Nyilván mindketten makacsok voltunk, így nem ment ez olyan könnyen, konkrétan kis híján összevesztünk rajta.
- Nézd cica, nekem azt tanították, hölgyeké az elsőbbség. - jelentette ki tárgyilagosan, miközben mellettem térdelt anyaszült meztelenül, csípőre tett kézzel. Nem mondom, kissé nehezemre esett magára a beszélgetésre fókuszálni, mikor kb. pont szemmagasságban meredezett előttem a farka, amiről úgy vélekedtem, már rég a számban kéne lennie.
- Hidd el, nagyra tartom az udvariasságod és hálás vagyok anyukádnak, amiért ilyen jól nevelt, de hozzám sem érhetsz, amíg el nem mentél. - feleltem szórakozottan miközben hol vele, hol kemény férfiasságával szemeztem. Ezen a ponton ki mertem jelenteni, hogy a Louis-nak való ellentmondás az új kedvenc hobbimmá vált. Mondjuk az anyját lehet nem kellett volna felhoznom, de látszólag Lou nem akadt fent ezen a dolgon, ami megnyugtatott.
- Ó, igazán? Na, ezt figyeld! - Lou mozdult egyet, de én gyorsabb voltam, még mielőtt a lábaim közé férkőzhetett volna, összezártam őket előtte és az alsóajkamba harapva elnevettem magam az arckifejezése láttán. Rosszallóan a fejét kezdte csóválni.
- Talán a reakcióidőd már nem a régi. - ugrattam, mire csak egy szemforgatás volt a válasza.
- Na jó, kössünk egyességet: te megkapod a farkam, ha én közben kinyalhatlak. Így megfelel? - vonta föl a szemöldökét. Azt hiszem rájött, hogy esélytelen, hogy engedni fogok neki. Szemeim összeszűkültek, miközben elgondolkodtam - Ez fair ajánlatnak tűnik...
- Legyen. - húztam el a számat. Nyilván csak azért mentem bele, mert tisztában voltam vele, hogy másként én sem kapom meg, amit akarok. Szétnyitottam a combjaimat, míg ő elhelyezkedett mellettem az oldalán fekve pont velem ellentétes irányban. Kicsit én is az oldalamra fordultam, hogy kényelmesen hozzám férjen, miközben a farkáért nyúltam, mire megszólalt:
- Remélem, most már csend lesz egy darabig. - felé kaptam a fejem és már épp kezdtem volna felháborodni megszólalásán, de megpillantva szórakozott arckifejezését, egyszerűen nem tudtam megsértődni rá.
- Tele lesz a szám, szóval gondolom. - vontam vállat és felkönyököltem, hogy könnyebb legyen mozognom. El sem hiszem, hogy tényleg ezt fogjuk csinálni. Vajon jó érzés lesz neki? - nyilván ez volt az egyetlen dolog, ami érdekelt akkoriban.
- Helyes. - felelte Louis egyik kezét a combomon tartva, míg a másikkal nedves bejáratomat kezdte ingerelni. Na, ezzel bekezdett...
- A picsába. - szökött ki a hang a számon. - Kicsinálsz... - néztem rá kicsit beharapva az ajkamat, mire ő elmosolyodott, amint tekintetünk találkozott. Istenem, csak ne lenne ilyen kibaszottul dögös!
- Tudom. - válaszolta magabiztosan és hangja elárulta, tényleg teljes tudatában van annak, milyen hatást gyakorol rám. A pillanat varázsa elködösítette az elmém és nem gondoltam bele, hogy ez milyen veszélyeket tartogathat. Húzogatni kezdtem a kezem merev férfiasságán, mozgásom lassú volt, ráérős, el akartam húzni neki, elvenni az eszét, ahogy ő tette az enyémmel.
- Ahh, ez az... Erről van szó. - döntötte hátra a fejét játékomat élvezvén, miközben két ujjával a csiklómat simogatta. - Fogd kicsit határozottabban, kicsim, ne félj, nem harap! - kuncogott, én pedig elvigyorodtam azon, amit mondott, de közben tettem, ahogy kérte. Nem hagyta, hogy magamtól jöjjek rá, hogy a legjobb neki, ami igencsak teljesítményközpontú gondolkodásról árulkodott részéről, de hazudnék, ha azt mondanám, bántam. Azt hiszem, mélyen, legbelül még tetszett is, hogy utasítgat és így legalább nem éreztem teljesen elveszve magam azzal kapcsolatban, hogy hogy is kéne csinálnom. - Ügyes vagy, így tovább! - emelte fel a fejét, rám nézve, majd elnevette magát, mikor látta, hogy válaszom pusztán egy szemforgatás. - Most mi az?! Nem dicsérhetlek? - érdeklődött belém vezetve egy ujját, mire egy nyögés hagyta el a számat.
- Nem tudom, őszintén, nem érzem magam túl gyakorlottnak. - vallottam be lesütve a szememet, de közben igyekeztem tartani a tempót, amit korábban kezdtem diktálni, miközben ügyeltem rá, hogy minél többször érintsem a makkját a kézimunkám során.
- Ne foglalkozz vele, majd belejössz... - hadarta és úgy tűnt, élvezi amit csinálok. - Teszek róla. - tette hozzá, pumpálva párat rajtam az ujjával, nekem pedig szemeim elkerekedtek, mikor sikerült felfognom, hogy mindez mit is jelent. Lesz folytatás. Louis akar folytatást. Hirtelen jött ötletként a farkára hajoltam, megcsókoltam, majd a számba vettem és mozgatni kezdtem rajta a fejemet.
- Istenem! - sóhajtotta, én pedig felpillantottam rá, hogy lássam az arcát. Lou a plafont bámulta, miközben szaggatottan lélegzett, amit én nem tudtam nem megmosolyogni. Tetszik neki - konstatáltam magamban. Rám emelve tekintetét követte a példámat és az állam alá nyúlva kicsit megcirógatta azt. - Sose hagyd abba. - suttogta, én pedig ekkor gyorsítottam a tempón. Szoptam, mintha az életem múlt volna rajta. Történetesen akkor épp meg is voltam győződve róla, hogy az múlik... Louis teljes megbabonázottsággal nézett még pár hosszú másodpercig, majd úgy döntött, ő is „beszáll a buliba". Felülről két ujjal kicsit széthúzta nagyajkaimat, majd a csiklómra hajolva óvatosan megszívta azt.
- Louehh! - szökött ki a számon valami, a nevéhez hasonlító szó, nyilván tele volt a szám, így nem ment túl jól az artikulálás. Felpillantott rám, megdobott egy fél mosollyal, majd körkörös mozdulatokkal nyalni kezdett. - Jézus, gyere le! - engedtem ki a farkát a számból és magamban elnevettem magam. - Annyit emlegetjük mostanában az égieket, hogy a vasárnapi misén lenne a helyünk. - mondtam szórakozottan a farkát simogatva és azt vártam, hogy ő is elnevesse magát poénomon, de úgy tűnt, Louis túlzottan elfoglalt volt az ilyesmihez.
- Felfektetnélek az oltárra és ott nyalnálak tovább. - darálta el mondandóját, de mire mondata végére ért, nyelve már ismét munkába állt. A számat is eltátottam a hallottakon. A fejemet ráztam, miközben őt néztem, de arckifejezése közel sem árulkodott szórakozottságról. Komolyan gondolta.
- Olyan rossz vagy... - feleltem halk hangon, mert kissé zavarba jöttem.
- Nem is sejted mennyire. - vigyorodott el, de közben nem állt le, vékony ujját ki és be mozgatta hüvelyemben, miközben a csiklómnak is kiemelt figyelmet szentelt. Tűnődtem pár másodpercig válaszán, néha húztam párat a farkán, de őszintén nem igazán tudtam oda koncentrálni, túlságosan jó érzés volt az, amit művelt velem. Kezdtem belefeledkezni...
Louis látszólag nem bánta, hogy most épp nem az ő élvezetéé a főszerep, úgy tűnt, ő köszöni szépen, teljesen jól megvan azzal, hogy kényeztethet engem, ami határozottan tetszett nekem. Minden jel arra utalt, hogy egy igazán készséges szeretővel van dolgom, Lou személyében, akinek nem csak az számít, hogy ő kielégüljön.
- Tetszik, amit csinálok, kiscsillag? - rántott vissza Louis karcos hangja a valóságba. Azt hiszem, annyira belemerültem gondolataimba, hogy még nyögni is elfelejtettem.
- Ha tudnád mennyire. - túrtam a hajába arrébb simítva kusza tincseit, hogy azok ne lógjanak a szemébe. Nem sokkal később a mutatóujja is csatlakozott a középsőhöz, amivel lefogadom, feltett szándéka volt az őrületbe kergetni engem.
- Hallani akarom a hangod, kicseszettül felizgat a nyögésed. - vallotta be, mire felsóhajtottam. Kicseszettül felizgat, ahogy beszélsz hozzám - jött a válaszom gondolatban, amit akkor képtelen lettem volna hangosan kimondani neki. Azt hiszem, túl szégyenlős voltam hozzá. Helyette inkább kiengedtem egy halk nyögést a számon, mire észrevettem, hogy megrándul a farka. Magamban megmosolyogtam a pillanatot, majd hátravetett fejjel azt mondtam:
- Ha így folytatod, el fogok menni. - a hangomra rá sem ismertem, olyan rekedtes volt.
- Ez lenne a cél, babám. - hadarta, miközben gyorsított ujjai munkáján, a következő pillanatban pedig már a csiklómat ostromolta a nyelvével. Kezdtem elveszíteni a fejem. Szinte elolvadtam érintésétől, ekkor pedig Louis olyat éreztetett velem, amilyet azelőtt még soha senki. Ujjai csalogató játékától a testem ívbe feszült, kétség sem fért hozzá: megtalálta a g-pontomat.
- Ott! - nyögtem összeszorítva a szememet, miközben a haját húztam. Lou-nak erre egy halk morgás volt a válasza, de egy pillanatra sem állt le, ugyan azt az iramot diktálta, mint korábban, mintha mi sem történt volna. Nem volt menekvés. A lábaim remegtek. Hangos nyögéseim betöltötték a szobát és testemet elöntötte a mámor. Louis a mennyországba repített, én pedig sosem akartam elmenni többé onnan. Ott akartam maradni vele. Nem akartam belegondolni, hogy a pillanat nem tart örökké.

***
na bírjátok még a 18+-t? tudjátok, ha egyszer eljutok idáig egy történetemben, onnantól nincs megállás, haha! viccen kívül, ha túl sok, szóljatok és kicsit visszafogom magam. a részről csak annyit, hogy a mi kis adeline-unk lassan kezdi összeszedni magát... úgy értem, már nincs zavarban lou minden második szavától, ami nagy előrelépés, szerintem. kommentálnám louis viselkedését is, de azzal lelőném a "poént"! ha tetszett nektek a rész, kérlek adjátok tudtomra valamilyen formában, a hozzászólásokat pedig külön köszönöm! <3 kitartást a héthez! :)
/louis' little shit/