Hi love ! ➳ l.t. ff.

31

A napok teltek-múltak, a csütörtök pedig a vártnál gyorsabban eljött. Aznap reggel nem ébresztőre keltem, de már korán, pontosan 8:10-kor kipattantak a szemeim. Az ágyban konstatáltam magamban, hogy kb. hat órát aludtam - tekintve, hogy vagy két órán keresztül forgolódtam előző este, mire sikerült elaludnom -, ami nem tűnt túlzottan kielégítőnek, ha arra gondoltam, milyen mozgalmas napnak nézek elébe.
Nem lustálkodtam sokáig, olyan érzésem volt, mintha teendőim listája végtelen lett volna, pedig csak ki kellett néznem egy vonatot, összeszednem magam és elindulnom Manchester-be. Kikelve az ágyból a telefonomért nyúltam, majd az ablakhoz sétálva fél kézzel felhúztam a redőnyömet. Feloldva a telefonomat rögtön az Insta üzenetekhez mentem, hogy ráírjak Louis-ra.

Today 8:12 a.m.

adelinedarling: reggelt!

adelinedarling: hogy alakul a mai nap?

Mivel percekig nem válaszolt, úgy döntöttem lemegyek a konyhába valami reggeli után nézni, amíg kiderül, mi lesz az aznapi menetrend. Nem igazán beszéltük meg előre, sőt igazság szerint az azt megelőző napokban nem is nagyon írogattunk, mivel Louis ugyebár a családjával volt, én pedig nem akartam közben túl sokat zaklatni. Nyilván hiányzott és rengeteget agyaltam rajta, de nem volt mit tenni, ami azt illeti talán jó is volt egy kis távolság. Ha másra nem is, felmérni, hogy milyen nehezen bírom nélküle...
Aznap reggel egy málnás-banános smoothy mellett döntöttem zabbal, meg chia maggal és miközben beledobáltam a hozzávalókat a turmixgépbe hallottam, amint megrezzen a telefonom a hátam mögött a konyhapulton. Némán elmosolyodtam, majd érte nyúltam és feloldottam.

louist91: Neked is

louist91: Jó kérdés

louist91: Egyenlőre még ágyban vagyok iszonyat másnaposan

louist91: A tegnap estét pár régi haverommal töltöttem és azt hiszem , kicsit túllőttünk a célon haha

Ezt olvasva megforgattam a szememet, majd a pultra rakva fekete iPhone-omat, elindítottam a turmixgépet.
Belekezdtem volna a bosszankodásba, de tudtam, hogy teljesen felesleges. Louis már csak ilyen és mivel tudtam, milyen ritkán találkozik a doncasteri baráti társaságával, tisztában voltam vele, hogy egy rossz szavam nem lehet. Meg amúgy se, hisz csak a situationship-je voltam, az is csak jóindulattal, ha jobban belegondolunk.
Kitöltöttem egy nagyobb pohárba a turmixomat, majd belekortyolva visszapötyögtem Louis-nak a választ.

adelinedarling: akkor nem talizunk ma?

Reméltem, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, bár meg kellett hagyni, hihetetlenül izgultam az aznapi „randink" miatt.

louist91: :Dd?

louist91: Dehogy nem !

louist91: Csak nem tudom , mikorra érek oda

louist91: Attól függ , hogy sikerül összeszednem magam

Sóhajtottam egyet. De jó, hogy ő ilyen lazán fogja fel a dolgot. Mit meg nem tennék, ezért a mentalitásért - gondoltam magamban.

adelinedarling: vágom, csak nekem ezt lassan tudnom kéne

adelinedarling: emlékeztetnélek, hogy nekem nincs olyan egyszerű dolgom, mint neked, hogy csak beülök az autóba és majd odaérek valamikor... :/

adelinedarling: néznem kéne vonatot

Pötyögött pár másodpercig, majd jött a válasz:

louist91: Ennek ténye nincs elfelejtve , drágám

louist91: Azt mondom , kezdj el ráérősen készülődni , közben én megpróbálok kikelni az ágyból és csinálni magamnak egy kávét

louist91: Közben kitalálom , hogy legyen a mai nap

Hm... Hát ezzel nem vagyunk sokkal előrébb - konstatáltam magamban.

adelinedarling: egy éjszakára pakoljak?

louist91: Igen , jelenleg nincs kapacitásom többre

louist91: Majd talán legközelebb :)

„Majd" és „talán", micsoda megnyugtató szavak! - haraptam be belülről a számat, de végül úgy tettem, ahogy mondta. Miután lehúztam a turmixomat, feltrappoltam az emeletre és beviharzottam a szobámba. A szekrényem legaljából elővettem az utazós Eastpak hátizsákom és pakolni kezdtem. Elsőként beraktam két oversized pólót, meg egy Adidas melegítőalsót. Úgy voltam vele, hogy a kényelemre megyek, úgy is egy hotelszobában terveztünk lenni egész végig. Tettem be váltó bugyikat, két pár fehér zoknit, továbbá telefontöltőt, power bank-et, hajvasalót és a neszeszeremet, amit már előző este összekészítettem.
Feldugtam a telefonomat töltőre, majd a fürdőszobába siettem, hogy vegyek egy jó nagy fürdőt. Míg folyt a víz arcot mostam és felraktam egy hidratáló fátyolmaszkot az arcomra, majd beültem a kádba. A víz melegebb volt a kelleténél, de nem foglalkoztam vele, teljesen belemerültem úgy, hogy csak az arcom látszott ki belőle. Pár percig áztattam magam, majd jött a hajmosás és a borotválkozás. Persze nem is én lettem volna, ha pont aznap nem vágtam volna meg magam már a második húzásnál. Remek, nézhetek ragtapaszt, ha ezzel végeztem... - húztam el a számat, letörölve a lábamról kiserkenő véremet.

***

Frissen és tisztán, a hajamat törölközőbe csavarva, magamon a köntösömmel sétáltam vissza a szobámba, miután megcsináltam a sminkemet. Mielőtt öltözködni kezdtem volna még ránéztem a telefonomra és legnagyobb örömömre Louis üzenetei köszöntek vissza rám a képernyőről.

Today 10:10 a.m.

louist91: Na , kitaláltam !

louist91: Mi lenne , ha te vennéd át a szobát ?

louist91: Én meg majd érkezem valamikor , még van egy pár elintézni valóm a délelőtt folyamán

Remek, hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?... - forgattam meg a szememet, persze mindez a gondolataimban cinikusan hangzott.

adelinedarling: ahogy akarod...

louist91: 3-tól lehet becsekkolni

louist91: itt a hotel címe:

louist91: Free Trade Hall, Peter St, Manchester M2 5GP

louist91: Ha beütöd Google Maps-be , oda visz szerintem az állomásról

Egy pillanatra elbizonytalanodtam.

adelinedarling: de biztos, hogy jó lesz ez így?

adelinedarling: mi van, ha nem adják ki nekem a szobát?

louist91: Ne aggódj édes , mindenről gondoskodtam

louist91: A te neveden van a foglalás :)

Azt hittem az ágyról is lefordulok, mikor ezt elolvastam és sikeresen fel is fogtam szavait.

adelinedarling: miért??

louist91: Nem örülnék , ha kiderülne, hol vagyok

louist91: A legkevésbé sem hiányzik nekem , hogy fotósok várjanak a hotel előtt és hidd el , te sem akarod, hogy másnapra a fél világ azt találgassa , ki az a lány , akivel Louis Tomlinson találkozgat ..

Áá, így már minden világos.

adelinedarling: persze, érthető

adelinedarling: biztosíthatlak, hogy tőlem nem tudják meg, hol vagy :)

louist91: Ja , ezt nem kétlem haha

louist91: Máskülönben elhiheted , hogy eszembe sem jutna találkozni veled

Elmosolyodtam - ez csak egyet jelenthet:

adelinedarling: ezt most értsem úgy, hogy megbízol bennem?

louist91: Ha akarod :Dd

Némán felnevettem válaszán, majd lezártam a telefonomat és elkezdtem fésülködni. Fújtam a hajamra hővédőt, kentem rá hajvégápolót, majd megpróbáltam beszárítani amúgy is egyenes tincseimet több-kevesebb sikerrel. Mikor beláttam, hogy bizony a helyzet ennél jobb már nem lesz, folytattam az öltözködéssel. A kedvenc fehérnemű szettemet választottam ki aznapra, ami egy csipkés, pasztell kékeszöld színű háromszög melltartó volt a hozzá tartozó tangával. Egy kék, enyhén szaggatott mom jeans-t húztam magamra, egy világos lila Nike pólóval, ami kissé nagy volt rám, de én szerettem a bő ruhákat. Előkotortam a fiókból egy pár fehér zoknit és lecsekkoltam az outfit-em a tükörben. A pólómat a nadrágomba tűrtem, a zoknimat a lábamra húztam és sóhajtottam egyet. Hogy elégedett voltam-e? A legkevésbé sem. Igazság szerint szerettem volna tökéletesen festeni, de tudván, hogy nálam ezerszer gyönyörűbb lányokat is megkaphatna, kissé csorbított az önbizalmamon. Persze tisztában voltam vele, hogy nem minden a külső és bár biztosra vettem, hogy az, hogy Louis-t megfogtam, nagymértékben volt köszönhető a személyiségemnek is, hazudtam volna, ha azt mondom, nem érdekel, hogy nézek ki vagy milyen hatást keltek benne. Tetszeni akartam neki, ez nyilvánvaló volt. Őszintén szólva, nehezemre esett elhinni, hogy tényleg engem akar, de nem akartam az a bizonytalan kislány lenni, akinek valójában éreztem magam, valahányszor róla volt szó, így igyekeztem elhessegetni az ilyesfajta gondolataimat és helyett valami ilyesmit mantrázni: „Azért akar találkozni veled, mert különleges vagy és ezt ő is látja";„Kifejezetten az esete vagy, egyenesen odáig van érted"; „Minden képzeletét felülmúlod és ennek az egésznek lesz folytatása".

***
ne is kérdezzétek, hogy meddig tudom még húzni (egyébként nem sokáig :D), de ez már tényleg nagyon a vége lou és adeline virtuális kapcsolatának. nagyon kíváncsi vagyok, mit fogtok szólni az elkövetkezendő részekhez, szívesen olvasnám az elképzeléseiteket a kettejük találkozásával kapcsolatban, szóval ne tartsátok magatokban! :) további jó készülődést az ünnepekre és köszi, hogy itt vagytok! <3
/louis' little shit/