Hi love ! ➳ l.t. ff.

51

Következő hét kedden unottan bámultam kifelé az ablakon, miközben kék golyóstollamat forgattam az ujjaim közt, a másik kezemmel pedig a fejemet támasztottam a padon. Meglehetősen tiszta volt az ég aznap, igazi májusi időnek mondanám, az iskola körül minden zöld volt és még a madarak is csicseregtek. Épp matekon ültem, mikor éreztem, hogy megrezzen a telefonom a zsebemben. Előkaptam a pad alatt és elmosolyodtam, amint megláttam Louis felhasználónevét az értesítéseim közt. Rögtön rá is nyomtam az üzenetére, a következő pillanatban pedig már a privát beszélgetésünkben voltam, olvasva az üzenetét.

                                         Today 1:27 p.m.

louist91: Mit csinálsz péntek este ?

Még csak nem is köszönt, pedig szokása volt mindig, ha aznap először beszéltünk.

adelinedarling: neked is jó reggelt!

Nyilván nekem nem akkor indult a nap, de feltételeztem, ő nem lehet fent túl rég óta, mivel általában dél körülre járt stúdiózni, így rendszerint átaludta a délelőttöket.

adelinedarling: nincs betervezve semmi, amennyire én tudom

Nem kellett sokat várnom, leláttamozta és már jött is a válasz:

louist91: 18 vagy és nincs programod péntek estére ?

louist91: Ennyire még te sem lehetsz antiszoc , angyalom ...

Ezt olvasva csak megforgattam a szememet. Így visszagondolva, ez tényleg nem volt jó jelnek tekinthető, de az igazság az volt, hogy gyakorlatilag minden emberi kapcsolatomat elhanyagoltam akkoriban miatta. Mégis mi programom lett volna?

adelinedarling: introvertált a megfelelően jelző rám

adelinedarling: és szavad sem lehet, veled kifejezetten extrovertált vagyok...

louist91: Ez mondjuk igaz

louist91: Mindegy , akkor most már van programod

Erre persze felvontam a szemöldökömet, mert hirtelen lett egy megérzésem, ami szerencsére beigazolódott.

louist91: Foglalok szobát magunknak aznap estére :)

Azt hittem, kiugrom az ablakon örömömben e sorokat olvasván. A szám elé szorítottam a kezem, mire Mag furán méregetni kezdett engem a szomszéd padból, de nem érdekelt. Madarat lehetett volna fogatni velem azokban a percekben. Nyugalom, Adeline, csak lazán! Írj vissza neki – térítettem észhez magam gondolatban.

adelinedarling: fogalmad sincs, mennyire feldobtad a napomat! :')

Ez nem volt túl nyálas, nem? Csak az igazat írtam... – úgy kattogtam ezen, mintha számított volna. Látni fogom őt megint! – csak ennek ténye lebegett a lelki szemeim előtt.

louist91: Örülök ! :)

adelinedarling: hová foglalsz?

adelinedarling: manchesterbe?

- Miss Darling, megtenné, hogy elteszi a telefonját és kijön a táblához megoldani a következő példát? – érdeklődött várakozásteljesen Mrs. Burbridge, mire felkaptam a fejemet. Gondolom mondanom sem kell, mindenki engem nézett. Na, hát ezt most nem derül ki... - ajkaimat egy vonallá préseltem, miközben felálltam és telefonomat a farzsebembe csúsztatva a tábla felé vettem az iránt. Ez nagyon csúnya lesz... - előre láttam.

***

- Miss Darling, beszélhetnénk egy percre? – állított meg Mrs. Burbridge, épp mikor kislisszoltam volna teremből az óra végeztével. Ne most... – ezen a ponton már szinte megölt a kíváncsiság, hogy mit talált ki Louis a hétvégére és a telefonom nyilván azóta se volt a kezemben.
- Persze. – motyogtam, majd odasétáltam az asztalához. Biccentettem Mag-nek, aki az ajtóban várt rám, hogy nyugodtan menjen előre, majd a matektanáromra néztem jelezvén, hogy most már neki szentelem a figyelmemet.
- Az átlaga korántsem megnyugtató és legutóbbi dolgozata sem sikerült túl fényesen. – tolta elém az előző tesztünket, ami ha jól láttam hármasra lett osztályozva. Ennek igencsak megörültem - Mi itt a probléma?
- Úgy tudtam erős kettes vagyok. – húztam el a számat, nem is értettem miről beszél...
- Az érettségi évében, ez nem túl jó teljesítmény. – felelte bosszankodva. – Tudja már, hol szeretne tovább tanulni? – érdeklődött, én meg a falnak tudtam volna menni ettől a kérdéstől. Nem tudtam, az volt a tervem, hogy kihagyok egy évet és elmegyek dolgozni, míg ki nem találom, merre tovább. Nem volt ebben semmi szokatlan, sokan csinálták ezt...
- Még nem. – erőltettem mosolyt az arcomra és igyekeztem nem túl flegma lenni. Mit sem törődve válaszommal, folytatta:
- Lesz még egy témazárónk a félévben, ha azt jól megírja, hajlandó vagyok megadni magának a jobb jegyet. – mondata, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről ekkor.
- Köszönöm! Az nagyon jó lenne. – mosolyogtam rá, mire kedvesen viszonozta gesztusomat.
- Nem célom megnehezíteni maguknak, hogy bekerüljenek a választott egyetemükre, ne csüggedjen, majd maga is megtalálja a helyét. – bár sosem voltam jó matekból, Mrs. Burbridge mindig nagyon emberséges volt velem és ezért hálás voltam neki. – A témazáró jövő hét hétfőn lesz. Jó felkészülést! – mondta, én pedig megköszönve kiviharzottam a teremből. Jövő héten hétfőn? A picsába - hirtelen megtorpantam a folyosón, mire valaki belém jött. Elmotyogtam egy bocsit, majd idegesen sóhajtottam egyet. A hétvégét nagyon nem úgy terveztem, hogy matekpéldák megoldásával fogom tölteni... Na, a matekzseni majd biztos nagy segítségemre lesz – utaltam ezzel Louis-ra gondolatban. Ó, Istenem, Louis! – előkaptam a telefonomat a zsebemből, majd elindulva lefelé a lépcsőn megnyitottam a legutóbbi üzenetét.