Hi love ! ➳ l.t. ff.

34

- Milyen volt? - érdeklődött Louis, bekapva egy falat közepesen átsült marhahúst a villájáról. Látszott rajta, hogy már neki is harcolnia kell, hogy lemenjen az étel. Hihetetlennek tűnt, hogy együtt ebédelünk. Vagy vacsorázunk. Vagy mindkettő...
- Az egyik legjobb sushi, amit valaha ettem. - biztosítottam, miközben hátradőltem a kanapén és a hasamra tettem a kezemet. Tele voltam. - Megkínáltalak volna, de ha jól emlékszem, te nem szereted a sushit. - húztam el a számat, Louis szemöldöke meg a homloka tetejéig szaladt. Hosszú másodpercekig vizslattam arcát, imádtam a mimikáját tanulmányozni.
- Egy idő után elég unalmas lesz úgy randizni, hogy te már mindent tudsz rólam, nem gondolod? - ezt hallva felnevettem.
- Szerintem közel sem tudok rólad mindent, csak ilyen mellékes dolgokat. - rántottam vállat és ekkor feltűnt, hogy valószínűleg elég hosszú ideje bámulhatom már. Erre abból jöttem rá, hogy ezt Lou is észrevette és oldalra biccentve a fejét furán kezdett nézni rám. Baszki, de kínos... Szedd össze magad! - korholtam le magam gondolatban.
- Nyilván, csak az ilyen jelentéktelen infókat tudod rólam, amik a mindennapi élethez szükségesek, mint például, hogy mi a Meki vagy a Starbucks rendelésem... - forgatta meg a szemét szórakozottan.
- Big Mac menüben és sima latte. Nem vagy valami bonyolult eset... - vágtam rá gondolkodás nélkül. Az ilyen dolgokat a kisujjamból kirázom - de engem nem ezek érdekeltek igazán. Olyan kérdések foglalkoztattak, hogy vajon mit csinál, amikor zaklatott? Kit hív fel először, amikor boldog vagy, ha szomorú? Melyik testvérével milyen a kapcsolata? Az általa írt dalok közül, melyikre a legbüszkébb? És egyáltalán mi járt a fejében, amikor megírta őket?
- Erről beszélek. - csóválta a fejét, de közben mosolygott. Vonásai kisimultak, olyan gondtalannak tűnt.
- Jó, hát annyi infót fix tudok rólad, amennyi mondjuk ahhoz kellene, hogy a személyi asszisztensed legyek. - rántottam vállat. Lássuk be, tényleg elég sok mindent tudtam róla. Ezt hallva, Louis elnevette magát.
- Az lehet, de kétlem, hogy Oli átengedné neked ezt a pozíciót. - mondta, most már ő is hátradőlve. Azt hiszem, végzett - az édesburgonyából, ha jól láttam maradt még egy kevés a tányérján, de a steaket teljesen elfogyasztotta. Úgy nézett ki, mint egy jóllakott óvodás, de lefogadom, hogy én is.
- Ja, félreértés ne essék, eszemben sincs elvenni Oli-tól az állását. Véleményem szerint, elég jól végzi a dolgát. - biztosítottam. Bár hozzá kell tennem, annál jobb melót el se tudtam volna képzelni, minthogy azt felügyeljem napi huszonnégyben, hogy Louis rendben legyen.
- Te egy másik pozira pályázol, ha jól sejtem. Nincs igazam? - nevetett, mire én a homlokomat kezdtem ráncolni. Most a barátnői „pozira" gondol? - nem volt egyértelmű és ilyesmibe bele se mertem gondolni.
- Miért, van nálad jelenleg megüresedett hely? - vontam föl a szemöldökömet. Úgy tudtam, Eleanorral van együtt, bár akkor még csak sejtéseim voltak, hogyan is működhet ez a dolog köztünk.
- Ja, nincs. - húzta el a száját, és ami azt illeti kissé gondterheltnek tűnt emiatt.
- Na, ez érdekes, faggathatlak erről egy kicsit? - érdeklődtem óvatosan, mert tisztában voltam vele, hogy nem a kedvenc témái egyikét érintettük. Bármit megadtam volna egy mély beszélgetésért vele és tudtam, ha ebbe belemegy, irányban leszünk. Ajkait egy halk sóhaj hagyta el. Kérlek! Engedj be...
- Nem bánom, egyszer túl kell esnünk rajta, nem igaz? - azzal a lendülettel fölállt és magára rángatta zöldszínű Adidas pulcsiját, amiben feltételeztem ide érkezett. Tudtam, mi következik. Néztem őt, miközben a kabátjához sétált, ami felakasztva pihent a fogason. Kivett a zsebéből egy doboz cigit, meg egy öngyújtót és a terasz felé vette az iránt. - Kijössz velem cigizni? - kérdezte nemes egyszerűséggel.
- Aha. - pattantam föl a kanapéról. Mi sem természetesebb egy szál ciginél kajálás után a példaképeddel - emlékeztettem magam. Útközben még kivett a táskájából egy fémkeretes Ray-Ban napszemüveget, amit azonnal a szeme elé tolt és kapucniját a fejére húzva hozzátette:
- Fő a biztonság. - ezen elnevettem magam.
- Louis Popsztár Tomlinson. - mondtam, miközben ő elhúzta a terasz ajtaját.
- Ezt most fejezd be. - motyogta, de hangja enyhén szórakozott volt és biccentett egyet, hogy menjek előre. Megköszönve illedelmességét átléptem a küszöbön, ő pedig követett engem behúzva magunk mögött az ajtót. A terasz köve kissé hideg volt, én pedig csak egy zokniban voltam, amit Louis rögtön szóvá is tett:
- Vegyél föl valamit, még megfázol! - hangszínében volt valami törődés, ami megmosolyogtatott. Ezt meg tudnám szokni.
- Te is mezítláb vagy. - közöltem tényszerűen a korláthoz lépve. A kilátás egyébként gyönyörű volt, ráláttunk Manchester egész belvárosára. A nap épp lemenőben volt, aranyba öltöztetett mindent, ameddig csak a szemünk ellátott.
- Miért vagy ilyen makacs? - rázta a fejét, miközben mellém sétált. Az idő hűvösebb volt ahhoz képest, mint mikor jöttem, de semmi pénzért nem mentem volna be egy plusz rétegért, mikor épp egy beszélgetés kellős közepén voltunk. Ezt most nem ússza meg, kiszedem belőle, ha addig élek is! - gondoltam magamban. Tudnom kellett, mivel állunk szemben.
- És te miért? - néztem rá, miközben ő elővett egy szál cigit és a szájához emelte. Oldalról rám sandított enyhén szúrós tekintetével és azt mondta:
- Elég a szemtelenkedésből. - azzal rágyújtott. - Kérsz te is? - nyújtotta felém a félig nyitott cigisdobozt.
- Kivételesen. - mosolyogtam, és már épp kihúztam volna belőle egy szálat, mire hirtelen elrántotta előlem.
- Rossz válasz! Csak nem gondoltad komolyan, hogy cigit adok neked? - kérdezte hitetlenkedve, mégis szórakozottan. Azzal arrébb hajította a dobozt, mögénk a kis üvegasztalra.
- Vagyok már tizennyolc, emlékszel? - forgattam meg a szememet. Nem gondoltam, hogy ez olyan nagydolog lenne.
- Kérlek, ne emlékeztess rá többet, hogy tíz év van közöttünk. - tüdőzte le a cigijét, majd gyorsan ki is fújta. Úgy tűnt ez a korkülönbség dolog kissé érzékeny téma számára.
- Miért? - kérdeztem kacéran a korlátnak dőlve. - Közben kiszolgálom magam, ha nem bánod. - mondtam, de mire a mondat végére értem, már az én számból is cigi lógott.
- Hát, erre most mi a faszt mondjak? - érdeklődött enyhén felháborodottan, de látszott rajta, hogy nem igazán bánja a dolgot.
- Semmit, csak add ide a gyújtód. - rántottam vállat, mire megforgatva a szemét felém nyújtotta az előbb említett tárgyat. Megnézegettem: egy pink Clipper volt, ezt pedig nem bírtam nem megmosolyogni. - Szóval, mi bajod a korkülönbséggel? - kérdeztem rágyújtva a cigimre. Arany Marlbi-t szívott, mint mindig. Jó választás, Louis - de ezt már megszokhattam tőle.
- Maradjunk annyiban, hogy kissé öregnek érzem magam hozzád. - motyogta, miközben kifújta a füstöt és ettől kissé megváltozott a hangja. Imádtam.
- És okkal! Öreg vagy hozzám. - közöltem tárgyilagosan, mire felém kapta a fejét.
- Kapd be! - sziszegte. Valamiért sportot űztem abból, hogy az agyát húztam és bár okát nem tudtam, eszembe se jutott volna leállni.
- Majd talán később. - rántottam vállat, mintha nem őrjítene meg már ennek gondolata is. Louis csak hitetlenül megrázta a fejét.
- Meleg... nagyon meleg vizekre tévedtünk. - mondta ki a nyilvánvalót, ujjait az orrnyergére szorítva.
- Nem para, tudok úszni. - feleltem, mintha fogalmam lett volna arról, miről is beszélek. Louis erre felnevetett.
- Na jó, de hogy? Kutyában? - te jó ég, mibe keveredtem?! - legbelül sikítoztam, de ebből kifelé igyekeztem semmit sem mutatni.
- Viccelsz? Aranyérmes vagyok mellúszásban kétszáz méteren. - mondtam szórakozottan és magam sem értettem, hogy nem ájultam még le a negyedikről.
- Na, erre befizetek. - somolygott a bajsza alatt. Erre én is!
- De előbb meséld csak el, hogy is van ez a dolog köztetek Eleanorral?!

***
először is boldog új évet nektek!! tudom, nem haladunk valami gyorsan, de ezt már megszokhattátok tőlem. :D remélem azért élvezhetőek a részek, szeretnék minden szálat jól kifejteni, azért ilyen részletes egy-egy beszélgetés, ugye nem bánjátok? :) várom a visszajelzéseiteket, hogy az eddigiek alapján hogy tetszik nektek lou és adeline találkozása! nagyon sokat jelent minden reakció. <33
/louis' little shit/