Hi love ! ➳ l.t. ff.

26

- Ugye... ugye, nem vagy szűz? - szegezte nekem a kérdést, amire valójában, nem is tudtam, hogy milyen választ vár. Feltételeztem az igazságot.
- Nem, dehogy. - vágtam rá, a lehető legfélszegebb hangnemben, amit akkor meg bírtam ütni. Gyakorlatilag, nem voltam. Tavaly, mikor egy barátom szülinapját ünnepeltük St Helens egyik szórakozóhelyén valószínűleg begináztak és megerőszakoltak. Nincs igazán mit részletezni rajta, elsősorban azért, mert nem nagyon emlékszem a történtekre. Minden olyan homályos azzal az estével kapcsolatban, csak annyit tudok, amennyit a többiektől hallottam, az pedig nem sok volt. Senki nem tudja pontosan, mi történt, csak hogy órákra eltűntem, a barátaim pedig a keresésemre indultak, s végül hajnali négy magasságában egy sötét sikátorban találtak meg félájultan a buli helyszíntől nem messze. A testemen kisebb-nagyobb zúzódások voltak, a neccharisnyám és a vékony tanga, ami rajtam volt, szanaszét volt szaggatva, nekem pedig semmi nem volt meg. Minden kiesett. A szórakozóhelyen szerencsére volt megfelelően képzett elsősegélynyújtó személyzet, akik ellátták a sérüléseimet és felajánlották, hogy rám hívják a mentőket, de én nem akartam, nem éreztem szükségét, pedig így visszagondolva, lehet nem ártott volna. Kibaszott veszélyes következményei lehetnek annak, ha az embert bedrogozzák és megerőszakolják: például nemi betegség, nem kívánt terhesség, poszttraumás stressz szindróma... Szerencsére a menstruációm az eset után két nappal megjött, így feltételeztem elég csekély a terhesség kockázata, egy hónapra rá pedig elmentem szűretni magam HIV-re, szifiliszre, HPV-re, Chlamydiára, meg még sok másra és szerencsémre, negatív lettem. Terápiára egy ideig jártam, de aztán a pszichológusom elköltözött az államokba, én pedig végül nem kerestem másikat, pedig kellett volna, mert szerintem nem igazán sikerült hatékonyan feldolgozni a történteket, de akkoriban annyira nem foglalkoztatott milyen negatív hatásai lehetnek egy ilyen eseménynek a jövőbeli szexuális életemre vagy a mentális egészségemre nézve és amúgy is depressziós voltam, a legkevésbé sem izgatott ez a dolog. Nem úgy, mint most.
- Jó, amúgy sejtettem, csak mondom, azért rákérdezek, biztos, ami biztos. - Lou angyali hangja, mint egy égi sugallat csalt vissza gondolataim hálójából. Úgy tűnt, nem esik nehezére elhinni félig-hazugságom.
- Mégis miből? - kérdeztem értetlenül azonnal.
- Hogy miből sejtettem, hogy már nem vagy szűz? Hát nem tudom, azért lássuk be, elég jó nő vagy... - ezt hallva akaratlanul is elmosolyodtam, mert jól estek szavai - Meg amúgy is, ha tizennyolc múltál, simán benne lehetsz már egy ideje a dologban. - mondta váll rántva, persze én ezt nem láthattam.
- Ha sejtenéd mennyire. - feleltem egyhangúan, s ekkor megint arra az estére gondoltam.
- Istenem, Adeline, annyira felkelted az érdeklődésemet. Ha tudnád, mennyire kíváncsi vagyok, milyen lehet veled az ágyban. - kínomban némán felnevettem. Hihetetlenül izgatott a tény, hogy ilyesmiről fantáziál velem, de valahogy nem tudtam elengedni magam. Talán a múltbéli rossz élményem volt az oka, talán eleve az a tény, hogy mindez vele történik, nem értettem. Hisz ha valakivel egyszer el tudtam volna képzelni mindezt, akkor az ő volt, de akkor mi lehetett a baj? Mi baj van veled, Adeline?
- Szerintem mielőbb utána kéne járnod. - feleltem, mielőtt még azt gondolhatta volna, nem vagyok vele fejben száz százalékosan.
- Igen, én is ezen a véleményen vagyok és hamarosan ki is fogom deríteni, efelől ne legyen semmi kétséged. - mondta kacéran, olyan hangnemben, amely számomra teljesen ismeretlen volt az ő szájából. Kutattam a fejemben, a rengeteg videó, interjú, koncertfelvétel, mint ezernyi pillanatkép villant be az elmémbe, de nem találtam köztük ehhez foghatót. Még sosem hallottam senkivel így beszélni őt korábban.
- Annyira szeretném, hogy itt legyél. - csúszott ki a számon meggondolatlanul, s már épp kezdtem volna átkozni magam, amiért azelőtt jártattam a számat, hogy gondolkodtam volna, de mikor meghallottam válaszát, már nem bántam annyira:
- Ha tudnád ez mennyire kölcsönös, cicám... Meg akarlak érinteni. - hangja elhalt a mondat végére és közben hallottam, hogy matat valamit a háttérben. Volt egy sejtésem, mit csinálhat és úgy éreztem, kezdem elveszíteni a fejemet. Ó, Istenem, hova kerültem?
- Hol? - szólásra nyitottam a szám, de csak valami krákogás féle jött ki rajta, így torkot köszörültem. - Hol érintenél meg?
- Mindenhol. - felelte azonnal. - Szeretnélek közel tartani magamhoz, s közben végigsimítani a tested legérzékenyebb pontján, érezni, ahogy minden porcikánk egymáshoz simul meztelenül a takaró alatt. - olyan tiszta képet kaptam fantáziájáról, mintha képernyőn keresztül nézném volna végig mindezt és közben megéreztem az alhasamban a jól ismert bizsergő érzést, amit már szinte kezdtem hozzá társítani.
- Lou... - suttogtam behunyva a szememet és a takaróm alá nyúltam. Kezemet bugyin keresztül a szeméremdombomra simítottam, majd tovább egészen a csiklómig.
- Érzed? - kérdezte, mintha látná, mit csinálok éppen.
- Érezlek. - vágtam rá gondolkodás nélkül sóhajtva, ő pedig válaszul hümmögött egyet.
- Nedves vagy? - mintha nem lett volna kibaszott egyértelmű.
- Járj utána. - hangom olyan merész volt, hogy én magam is meglepődtem rajta.
- Hidd el, megtenném, ha ott lennék. - biztosított, én pedig bólintottam, miközben kicsit félrehúztam a pamut bugyim szélét és végigsimítottam az ujjaim hegyével a nagyajkaim közt.
- Hmm... - szökött ki a számon nyöszörgés formájában a hang, Louis pedig akkor élesen beszívta a levegőt.
- Hogyan szeretnéd, hogy utána járjak? Az ujjammal, a nyelvemmel vagy rögtön a farkamat szeretnéd? - úgy éreztem, nem bírok magammal, nem akartam elhinni, hogy mindez valóban megtörténik. Lassú, körkörös mozdulatokkal dörzsölni kezdtem magam odalent, miközben azt mondtam:
- Ebben a sorrendben, ha lehet kérnem. - hangom tele volt magabiztossággal. Nem értettem, hogy vagyok képes ennyire elengedni magam a „jelenlétében" egyik pillanatról a másikra, mikor az előbb még itt szorongtam. Mit művel velem?
- Neked bármit. - akkor ott „vele", nagyobb biztonságban éreztem magam, mint előtte bármikor, bárkivel, s ekkor hirtelen kinyitottam a szememet.
- Lou? - suttogtam, abban sem voltam biztos, hogy hallja, amit mondok.
- Hm?
- Annyira abszurd ez az egész. - jelentettem ki, miközben felkönyököltem.
- Tudom babe, de nem jó érzés? - kérdezte, mintha nem tudná kérdésére a választ.
- De, épp ez olyan különös benne. - feleltem, s akarva-akaratlan, megint arra a szörnyű éjszakára gondoltam St Helens-ben.
- Ezt hogy érted? - nem érthette, hogyan is érthette volna. El akartam mondani neki, de nem tudtam hogyan és amúgy sem akartam elrontani a pillanatot.
- Tudod, csak nincs senki a világon, akivel szívesebben csinálnám mindezt... - mondtam, s még csak hazudnom se kellett. - Megbízom benned, pedig alig ismerlek. - Lou pedig ezt hallva felnevetett.
- Most komolyan beszélsz? Hát nem tudom, Adeline, azután, hogy az összes leveledet végigolvastam, a legtöbbet nem is egyszer, valamint az elmúlt másfél hónap beszélgetéseiből arra a következtetésre jutottam, hogy minimum annyira ismerhetsz, mint bármelyik közeli barátom, de ha te mondod! - s a mondat végére még el is nevette magát.
- Komolyan mondod? - kérdeztem meglepettem, mert soha, semmi nem melengette még meg annyira a szívemet, mint ez a mondat, hisz abba a hitbe ringatott, hogy az elmúlt években, ha mást nem is, egy valami jól csináltam: kezdtem kiismertem őt. Nyilván, mikor ezt gondoltam, hihetetlenül naiv voltam, szinte még gyerek.
- Persze. Szerintem nagyon is jól ismersz engem. És örülök. - nem kellett lássam őt ahhoz, hogy tudjam, mosolyog.
- Minek? - érdeklődtem mit sem sejtve.
- Hogy megbízol bennem.

***
na, hát itt kiderült egy elég érdekes részlet adeline múltjával kapcsolatban, ez a későbbiekben még lényeges lesz. igazság szerint, most már vészesen közeledünk a sokak által várt eseményhez és ettől kezdek én is egyre izgatottabb lenni, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a reakciótok, ha ezek ketten találkoznak! :D köszönöm, ha valahogy tudtomra adjátok, amennyiben tetszett nektek a rész, a visszajelzés minden formája nagyon jól esik! :)) szép estét nektek! a hétvége folyamán jön a folytatást.
/louis' little shit/