Hi love ! ➳ l.t. ff.

53

- Ne, ne, ne, ne, ne! - háromszor nyomtam rá a gombra a vonat ajtaján, bár tudtam, teljesen feleslegesen. Épp abban a pillanatban indult el, hogy odaértem az első vágányhoz. - A picsába! - szitkozódtam, majd előhalászva a telefonomat a zsebemből, megnyitottam a Lou-val közös privát beszélgetésünket, hogy megírjam neki, milyen „ügyes" voltam...

                                                Today 4:03 p.m.

adelinedarling: lekéstem :((

Kivettem a kabátzsebemből az AirPods-omat, úgy voltam vele, legalább hallgatok egy kis zenét, míg várakozok, de amint bedugtam a két kis fülest a fülembe, meghallottam az általam leginkább gyűlölt hangjelzést a világon. Amit akkor adott ki, ha lemerült. Ez nem az én napom... - konstatáltam magamban bosszankodva, miközben visszatettem a tokjába, de közben láttam, hogy legalább Lou visszaírt nekem. Ez az este vele lesz a napom megmentője és egyben fénypontja, érzem!

louist91: Nem para

louist91: Mikor jön a kövi ?

adelinedarling: egy óra múlva :/

Tudtam milyen időközönként közlekednek vonatok Birminghambe, hisz előre lecsekkoltam a menetrendet.

louist91: Akkor majd jössz azzal , addig menj be valahova , nehogy megfázz

Édes volt, ahogy törődött velem, de már május vége volt, aznap is kb. tizenöt fok körül járhatott a hőmérséklet, nem volt olyan hideg. Ennek ellenére nem kezdtem el vele ezen vitatkozni, mert tudtam, hogy épp vezet, így csak beszíveztem a legutóbbi üzenetét és kiléptem a beszélgetésből.
- Adeline? - hallottam meg egy ismerős hangot nem messze tőlem, mire összeszorítva a szemem, sóhajtottam egyet - Na, már csak te hiányoztál...
- Mag! Hát te? - érdeklődtem mosolyt erőltetve az arcomra. A legkevésbé sem volt kedvem „legkedvesebb" barátnőmhöz akkor éppen.
- Bemegyünk páran lányok St. Helens-be bulizni. - biccentett, mire én is arra kaptam a fejemet és ekkor megpillantottam egy háromfős társaságot pár méterre tőlünk. Kedvesen intettem egyet a lányoknak, akik közül kettőt személyesen is ismertem, majd ismét Mag-re néztem. - Hívtunk volna téged is, de említetted, hogy a hétvégét az unokatesódnál töltöd. - húzta el a száját, az én agyam meg már ezerrel pörgött. Ezt mondtam volna? Lassan már írnom kéne, kinek mit hazudok, mielőtt még nagyon félre menne valami...
- Ja, igen! Hát ez most így jött ki. - rántottam vállat, de közben próbáltam azt a hatást kelteni, mint aki kicsit sajnálná a dolgot. Bár amúgy se mentem volna velük bulizni, mióta történt az az eset St. Helens-ben, tudjátok, mikor bedrogoztak és megerőszakoltak, jobb szerettem kerülni a szórakozóhelyeket. Igazság szerint, nem attól féltem, hogy megint megtörténik, valójában a társasággal volt bajom. Tisztában voltam vele, hogy ha Louis hívna bulizni, neki gondolkodás nélkül igent mondanék, bár ez a veszély nem igazán állt fenn akkoriban, lássuk be... Mondjuk talán ebben az is közrejátszott, hogy benne teljes mértékben megbíztam és meg voltam róla győződve, hogy amíg ő mellettem van, semmi rossz nem történhet velem. Kissé naiv voltam, nemde?
- Na mindegy, majd talán legközelebb. - mosolygott rám Maggie, mire viszonoztam a gesztust, de közben már láttam egy vonatot közeledni felénk. Hála Istennek - nem, ez még nem az enyém volt, de gondoltam, legalább a nem kívánatos társaság lekopik rólam. - Na szia! Akkor majd hétfőn. - intett, majd belépett a vonat kinyíló ajtaján, nyomában a barátnőivel.
- Ja, majd hétfőn. - motyogtam és már előre átkoztam azt a napot, mert tudtam, az első pár nap Louis nélkül, mindig a legnehezebb. Ezt már kitapasztaltam a múltkor. - Jó bulit! - tettem még hozzá, de addigra már a nyomukat se láttam. Remélem én is bulis hétvégének nézek elébe, már amennyire a hotelszobában való kuksolást Louis-val bulisnak lehet nevezni... Na jó, kit akarok becsapni, ennél jobb programot el sem tudnék képzelni.