Hi love ! ➳ l.t. ff.

12

A park egy olyan hely volt, ahová akkor menekültem, mikor zűr volt otthon. A hűvös, tavaszi levegő halvány pirosságot csípett az arcomra, de nem zavart. A lágy szellő újra és újra az arcomba csapott és én imádtam, nagyokat szippantottam, mert a levegő oly' tisztának érződött így pár órával eső után. Ó, igen, az eső, nem túlzok, ha azt mondom, egyenesen a megszállottja voltam és igazi mázlistának éreztem magam, amiért Angliába születtem.
Visszatérve az otthon történt dolgokra... anyám berágott rám, mert az osztályfőnököm felhívta, hogy az utóbbi egy hónapban az átlagom valamitől zuhanórepülésbe kezdett. Nem, ennek nem különösebben Louis volt az oka, szimplán csak összejöttek a dolgok.
Ó, és ha már szóba került Louis, nos vele egyre többet beszéltem. Több mint két hét telt már el azóta, hogy először rám írt és a kommunikáció köztünk – számomra érthetetlen okokból – eddig úgy néz ki megmaradt. Ezt ezért lekopogom. Louis csak... vele olyan könnyed volt a beszélgetés. Olyan közvetlen voltam vele, mintha már évek óta ismernénk egymást - úgy értem személyen -, ő pedig... ő pedig azt hiszem, nem bánta. Sőt, még adta alám a lovat kedvességével és gyakran félreérthető megjegyzéseivel, na és a becenevek... Egyenesen elolvadtam tőlük. Akkor épp szintén beszéltünk.

                                                  Today, 19:38 p.m.

louist91: Sajnálom , hogy összekaptatok

Jött a válasza, miután részletesen leírtam neki, mi is történt otthon, de már őszintén kezdett idegesíteni ez a téma.

adelinedarling: mindegy, hagyjuk ezt, szarok az egészbe

louist91: Ne mondd ezt !

louist91: Biztos vagyok benne , hogy anyukád ennek ellenére , nagyon szeret téged és abban is , hogy csak jót akar neked

adelinedarling: tudom...

adelinedarling: nem beszélhetnénk valami másról inkább?

louist91: De , persze

louist91: Ahogy szeretnéd

louist91: Kérdezhetek valamit ?

adelinedarling: akármit

louist91: Mi miatt döntöttél úgy , hogy elkezdesz leveleket írni nekem ?

Nem értettem, ez most hogy jutott az eszébe ilyen hirtelen? Felpillantottam és ezzel egy időben belekapott a hajamba a szél, annak ellenére, hogy fejemen kapucni volt. Egy pad háttámlájának tetején ültem, így beszélgettem vele, a parkban pedig alig volt már rajtam kívül valaki.

adelinedarling: egy faszságnak indult

adelinedarling: az elején egyáltalán nem gondoltam én ezt komolyan.

adelinedarling: azt hiszem, abban az időben én is és te is elég szar időszakunkat éltük lelkileg

adelinedarling: mármint sokat buliztál akkoriban és folyton gondterheltnek vagy szomorúnak tűntél

adelinedarling: az voltál?

louist91: Mármint mikor ?

adelinedarling: október végén

louist91: Akkortájt súlyosbodott anyukám állapota . Kórházba került , én pedig kezdtem szétesni

A picsába, Adeline! Nem szabadott volna ezt a témát érintened!

adelinedarling: sajnálom, lou. nem akartam felhozni.

louist91: Nem , nincs semmi baj , nem tettél semmi rosszat !