Hi love ! ➳ l.t. ff.

49

- Mit szólnál, ha játszanék neked valamit? - érdeklődött kedvesen. Kérdésén elmosolyodtam, de aztán megráztam a fejemet.
- Nem szükséges, tudom, hogy fáradt vagy. - ezzel megint az ő szükségleteit helyeztem előtérbe, de Lou nem hagyta annyiban a dolgot.
- Egy dalba nem fogok belehalni, hozom a gitáromat. - mondta, miközben eltűnt a telefon mellől, ezt onnan tudtam, hogy hangja a mondat végére kezdett egyre távolibbnak tűnni. Én továbbra is mozdulatlanul feküdtem az ágyon, amolyan derealizációs érzésem volt. Minden olyan álomszerűen hatott, mintha kívülről szemlélném magam. - Mit szeretnél hallani? - érdeklődött Louis visszatérve hozzám.
- Rád bízom. Tudom, hogy jól fogsz választani. - feleltem. Amúgy sem voltam olyan állapotban, hogy gondolkodni tudjak. Egy számot sem tudtam volna nevén nevezni, még az ő dalai közül sem. A vonal másik végén csönd volt egy darabig, azt hiszem, azon gondolkodott, mit énekeljen nekem. Aztán meghallottam egy dallamot, amit elsőre ugyan nem ismerte fel, de amint a szám első sora elhagyta Lou száját, hirtelen minden kitisztult:
- „Hé, Delilah! Mondd milyen New York City? Én ezer mérföldre vagyok tőled, de kislány, ma este olyan jól nézel ki. Igen, így van...." - elmosolyodtam, mert olyan rég hallottam ezt a dalt, hogy már a létezéséről is megfeledkeztem, de amint rájöttem mit énekel, minden szava eszembe jutott. - „A Times Square nem ragyoghat olyan fényesen, mint te. Esküszöm, ez igaz... „- ezt hallva szélesen elmosolyodtam. - „Hé, Delilah! Ne aggódj a távolság miatt, ha magányos vagy, itt mindig
megtalálsz. - sosem gondoltam volna, hogy újra hallhatom ezt a számot tőle, hisz Lou ezt még akkor énekelte, amikor az X-Factor-ba jelentkezett, 2010-ben. - „Hallgasd újra e dalt tőlem, hunyd le a szemed. Hallgasd a hangom, ez az álruhám. Feléd száll..." - behunytam a szemeimet és hagytam, hogy Louis hangja egy olyan helyre repítsen, ahol nem létezik bánat és minden rendben van. - „Ó, ezt teszed velem. Ó, ezt teszed velem. Ó, ezt teszed velem. Ó, ezt teszed velem. Mit teszel velem?" - némán tátogtam vele a jól ismert sorokat. - „Tudom, nehéz idők járnak, de hidd el, kicsi
egy szép napon, eltart minket ez a gitár. Jó lesz nekünk, szép életünk lesz, meglátod. Nem hazudok." - ezt hallva szemeimbe könnyek gyűltek, mert eszembe jutott, hogy megcsinálta. Tényleg úgy lett. - „Hé, Delilah! Annyi mindent mondanék, ha minden daltól, mit neked írtam elállna a lélegzeted, megírnám mind, ami van... Belém szeretnél még jobban. Élnénk boldogan..." - ezt hallgatva könnyeim már potyogtak és libabőr futkosott a hátamon. Nem voltam biztos benne, hogy hallottam valaha ennél gyönyörűbbet. - „Ezer mérföld soknak tűnik, de van repülő, autó és vonat. Gyalogolnék, ha nem lenne más mód. A haverok mind nevetnének rajtunk és mi velük nevetnénk, mert tudnánk, hogy egyikük sem ismeri ezt az érzést... Delilah, neked fogadom, hogy mire ezen az időn túljutunk, a világ nem ugyanaz lesz többé. És te vagy az oka..." - bár úgy lett volna, semmi mást nem kívántam jobban magunknak, minthogy minden rendbe jöjjön és ne legyen ez a távolság köztünk. - „Hé, Delilah! Légy jó és ne hiányolj, még két év és véget ér a suli, addig én a saját utam járom, de tudnod kell, mindezt érted csinálom. Összehozzuk valahogy, tudom... Hé, Delilah ez neked szól. Csak neked szól... Ó, ezt teszed velem. Ó, ezt teszed velem. Ó, ezt teszed velem. Ó, ezt teszed velem." - Lou egy pengetéssel befejezte a dalt, de én tudtam, hogy lemaradt egy sor, így halkan énekelni kezdtem:
- „Mit teszel velem?" - („Hey there Delilah" a szám címe, ha valakit érdekel - szerk.)
- Héj, ez nem is volt rossz! - vágta rá meglepetten Louis, mire elnevettem magam.
- Kösz, de azért az X-Factor-ba nem mennék vele... - feleltem zavartan.
- Lefogadom a zuhany alatt kész koncertet szoktál adni. - viccelődött, mire megforgattam a szemem. - Persze, Louis koncertet tartani Louis nélkül, mi lehetne ennél jobb? - mondtam, de már abban a pillanatban, ahogy e szavak elhagytál a számat tudtam, hogy mi fog következni.
- Ezt most vegyem úgy, hogy zuhanyozni akarsz velem? - pimaszkodott, azzal a mindentudó mosollyal az arcán, amit legnagyobb sajnálatomra nem láthattam.
- Így legyen ötösöm a lottón. - vágtam rá. - Tudtam, hogy valami ilyesmit fogsz válaszolni. - nevettem el magam.
- Mi tagadás, magas labda volt, muszáj volt lecsapom. - felelte szórakozottan, mire én bólintottam.
- Gondoltam... Amúgy ja, zuhanyozhatnánk együtt. - tűnődtem el, de magam is meglepődtem rajta, hogy gondolataimat hangosan is kimondtam. Hallottam, amint Lou élesen beszívja a levegőt, majd azt mondja:
- Legközelebb mindenképpen sort kerítünk rá, szerelmem. - biztosított, nekem pedig meg kellett mosolyognom a becenevet, amit használt rám.
- És mire még? Mit fogunk csinálni? - érdeklődtem a lehető legártatlanabb hangszínen, amit meg tudtam ütni.
- Arra vagy kíváncsi, miként foglak az ágyra fektetni és addig nyalni, amíg csillagokat nem látsz, és el nem élvezel vagy inkább romantikázós hangulatban vagy? - egy pillanatra ledöbbentem kérdésén, de aztán gyorsan rendeztem vonásaimat és végül zavaromban elnevettem magam.
- Nem tudom... Talán kicsit mind a kettő. - vallottam be elhúzva a számat.
- Hmm... Akkor talán tényleg nem árt, ha egy zuhannyal kezdünk. - gondolkodott el. - Szenvedélyes csókolózás a forró víz alatt egymást ölelve, miközben a fürdőben félhomály van... Mit gondolsz? - kérdezte, én pedig behunytam a szemem és elképzeltem: Lou-t, amint karjait a testem köré fonja, miközben a víz felülről folyik ránk a zuhanyrózsából. Ahogy hosszan megcsókol, míg én a hajába túrok, mire belenyög a számba. Amint kezem az alhasára vándorol, ő pedig a fenekemet markolja...
- Tökéletes. - suttogtam.
- Szerintem egy párhuzamos dimenzióban hosszú órákat töltenék azzal, hogy csak állunk ott, egymást simogatva, de a valóságban kétlem, hogy túl sokáig beérnénk ennyivel... - mondta, én pedig elvigyorodtam a hallottakon.
- Igen, valószínűleg elég hamar az ágyon kötnénk ki... Tudod, térdre akarok borulni előtted, a számba venni téged és keményen leszopni, ahogy szereted. - csak daráltam, ami az eszembe jutott, nem hagytam gondolkodási időt magamnak, mert tudtam, hogy akkor képtelen lennék kimondani mindezt. Így viszont nyers voltam, de úgy voltam vele, legalább gyakorlom a spontanitást. Lou mellé úgy sem árt...
- Adeline... - morogta, mire én elvigyorodtam azon, ami eszembe jutott:
- Igen, apuci? - hirtelen mind előjött az elmém legperverzebb fantáziái közül és úgy tűnt, Louis-nak igencsak bejönnek a hallottak.
- Kikészítesz! Ugye tudod, hogy nem sokáig hagynálak térdelni? Pillanatokon belül a párnák közt lennél az ujjammal a puncidban. - a szám elé kellett kapnom a kezem, nehogy felsikítsak, helyette inkább halkan felnyögtem:
- Ahh... Alig várom, hogy megujjazz, miközben a nyelveddel izgatsz, és a combomat markolod. - elképzelni sem tudom, miként voltam képes ennyire nyíltan kimondani a vágyaimat neki, de kezdtem azt gondolni, hogy mint sok minden más, úgy ez is csak a Tomlinson-effektus része. Louis olyan hatással volt rám, mint senki más.
- Ne is mondd! Szinte érzem az ízedet a számban... - erre a szemeim elkerekedtek.
- Jézus, Lou! Te nem vagy komplett... - ráztam a fejemet, de közben fülig ért a szám.
- Tényleg nem, teljesen elveszed az eszemet. - az igazság az volt, hogy kezdett egyre jobb kedvem lenni, Louis tett róla, hogy így legyen. Felvidított és ezért elképesztően hálás voltam neki, mert tudtam, hogy valószínűleg ezer dolga lenne, ő mégis engem választott és velem foglalkozott. Rá tudtam volna kattanni az érzésre, hogy én vagyok a figyelme középpontja.
- Ha rajtam múlik, nem kapod vissza. - biztosítottam, miközben vállat rántottam.
- Azt sejtem... És a szívemmel mi lesz? - érdeklődött, az enyém pedig ekkor hirtelen kihagyott egy ütemet. Azt hiszem, még levegőt is elfelejtettem venni, amint felfogtam, mit kérdezett. Nem, ezt nem érthette úgy... Nem érthette úgy, hogy elloptam a szívét - győzködtem magam, de végül a lehető legnagyobb őszinteséggel és megfontoltsággal azt válaszoltam neki:
- Ígérem, vigyázni fogok rá.

***
na, hát ebben a részben volt minden: 18+, deep talk és a cukiság faktort is kezdtük kiakasztani... :D remélem, ti is annyi szerettétek ezt a rész olvasni, mint amennyire én szerettem írni! mi a véleményetek egyébként a dalválasztásról, beleillett a storyline-ba? írjátok meg nekem, illetve kérlek adjátok tudtomra valamilyen módon, ha tetszett! <3 kitartást a kövi héthez!
/louis' little shit/