Hi love ! ➳ l.t. ff.

25

Mindennél jobban bele akartam ásni magam ebbe a beszélgetésbe. Fejest akartam ugrani belé. Égtem a vágytól, hogy lássam, mi sül ki belőle.
- Szóval... - kezdtem. - Mire vagy kíváncsi? - most Lou-n volt a sor, hogy élesen beszívja a levegőt és szinte láttam lelki szemeim előtt, ahogy kipréseli a szavakat a száján:
- Elég sok mindenre. - biztosított. - Hol is kezdjem? - itt egy pillanatra megállt, azt hiszem tényleg elgondolkozott azon, hogy mit is kérdezzen. - Első körben az érdekelne, mi van rajtad?
- Hogy mi? - vontam föl a szemöldököm. A pánik van rajtam, már mi más lenne?
- Mármint, milyen ruha? - helyesbített.
- Hogy milyen ruha? - képedtem el, ahogy végig néztem magamon. Egy kopott, kinyúlt szürke színű oversized póló és egy fekete francia bugyi volt az aznap esti outfit-em, ami alváshoz ugyan tökéletesen megfelelt, ahhoz viszont, hogy elcsábítsam életem nagy szerelmét már nem feltétlen. Én legalábbis ezt gondoltam. Ettől függetlenül úgy döntöttem, nem fogok hazudni neki. - Lássuk csak, van rajtam egy szürke póló, ami annyira bő, hogy szerintem még te is beférnél mellém - Louis ezen hangosan felnevetett - meg egy bugyi.
- Akkor az a póló akár még az enyém is lehetne, nem? Olyan nagy rád. - gondolkodott el.
- Akár... - feleltem. - Mire akarsz kilyukadni?
- Most hunyd be a szemed és képzeld el magad ugyan azon a helyen, ahol most vagy csak az én pólómban. - hm...vajon minden „szex call-t" ilyen felvezetéssel kezd? - igyekeztem elhessegetni az ilyesfajta gondolataimat és csak a pillanatra fókuszálni, nem akartam elbaszni a hangulatot.
- Melyikben? - kérdeztem homlokráncolva, de közben tettem, amire kért és behunytam a szememet.
- Nem tudom, a kedvencedben. - mondta nemes egyszerűséggel. Kutattam a gondolataimban, lelki szemeim előtt ott volt Louis ruhatárának minimum az ötven százaléka, de nem tudtam volna a közül a sok póló közül, amit úgy imádtam rajta kiválasztani csak egyetlen-egyet. Ennek ellenére megszólaltam:
- Megvan. - és csak remélhettem, hogy nem az lesz a következő kérdése, hogy melyik pólóját választottam?
- Milyen érzés? - elmosolyodtam, mert hirtelen olyan tökéletesnek hatott a gondolat, hogy itt fekszem Lou pólójában az ő hangját hallgatva, amint arról faggat, milyen érzés róla fantáziálni? Annyira abszurdnak tűnt, annyira valótlannak, hogy hirtelen kinyitottam a szememet. Körül néztem a szobában. Először a néma ikeás órára sandítottam a falon, majd tovább a magányos könyvespolcra, a fehér faajtómra, s végül az éjjeliszekrényemen pihenő, sárguló levelű fikuszomra. Nem volt semmi, ami arra utalt volna, hogy mindez a valóság lenne. Nem volt semmi, ami arra utalt volna, hogy mindez nem a valóság. - Itt vagy? - rántott vissza Louis csilingelő hangja a Föld nevű bolygóra, mire megráztam a fejemet, ezzel elűzve kusza gondolataimat.
- Persze. - motyogtam. - Ne haragudj, mit is kérdeztél? - persze emlékeztem rá, pusztán időre volt szükségem.
- Azt hogy milyen érzés... tudod, ott lenni a pólómban. - eltűnődtem: Milyen érzés is?
- Őszintén szólva, elég fullasztó. - elbambultam, az ágy sarkában pihenő zöld Adidas pulóveremet kezdtem fürkészni. Lou-nak is volt egy ilyenje.
- Ezt hogy érted? - kérdezte értetlenül. Hogy is értettem?
- Hát nem is tudom, ha most itt lenne egy póló, aminek pontosan olyan illata van, mint neked, valószínűleg a fejemre húznám és onnantól kezdve csak azon keresztül vennék levegőt, hogy minden egyes légvételnél a te illatodat lélegezzem be. Ez pedig egy idő után elég fullasztó lenne. - magyaráztam elgondolkodva.
- Mégis honnan tudod, hogy tetszene az illatom? - tett fel egy teljesen jogos kérdést.
- Nem tudom, de már milliószor elképzeltem. - feleltem, mintha nem lett volna magától értetődő.
- Ez felettébb érdekesen hangzik és mondd csak, milyennek képzeled az illatomat? - hirtelen ezernyi illat gondolata jutott az eszembe, szinte éreztem őket az orromban, mégse tudtam volna megmondani, milyen a világ legjobb illata a számomra. Hogy is tudhattam volna, mikor még sosem éreztem? Csak azt tudtam, kihez tartozik.
- Hogyan írhatnék le egy illatot? - értetlenkedtem.
- Csak próbáld meg. - és nem kellett látnom, hogy tudjam, vállat rántott.
- Hm... tompa férfiparfüm, fű és a bőröd illatának keveréke. Valami ilyesmire tippelek. - feleltem.
- Hát, szerintem amúgy közelebb jársz, mint gondolnád. - ezt hallva elmosolyodtam, de végül ingatni kezdtem a fejemet.
- Szerintem meg ennél távolabb még sosem voltam. - tűnődtem el, összeszorítva a számat.
- Ezt most mire érted? - és valóban: Mire is értettem?
- Rád. - vágtam rá azonnal.
- Úgy érzed, sosem voltál még ilyen távol tőlem? - biztos voltam benne, hogy a homlokát ráncolja. Úgy ismertem a mimikai reakcióit, mint senki másét.
- Valójában, talán jelenleg vagyok az eddigi legközelebb. Mégis most érződik csak igazán, milyen nagy a távolság köztünk. - Ez a kelleténél kicsit mélyebbre sikeredett - gondoltam magamban.
- Szeretnél közelebb lenni? - kérdezte nemes egyszerűséggel, mintha ez így működne. Nem értettem, egyáltalán hogy teheti föl ezt a kérdést ilyen könnyelműen, mikor ő maga is tudta, hogy ez volt az egyik legnagyobb álmom.
- Mi van, ha azt mondom, igen? - annyira kíváncsivá tett a titokzatosságával.
- A héten találkozhatnánk. - mondta, a szívem pedig ekkor félrevert. A mellkasomhoz kaptam a kezemet, mert egy pillanatra azt hittem, szívinfarktusom lesz.
- Úgy tudtam, Donny-ba utazol. - préseltem ki a szavakat a számom, miközben fél szemmel az Apple Watch-omra sandítottam, hogy csekkoljam a pulzusomat. 122 volt. Ez az ember engem sírba fog vinni - konstatáltam magamban, miközben levegőért kapkodtam.
- Pontosan, így kicsit közelebb leszek hozzád, mintha Londonba lennék, találkozhatnánk Manchester-ben valamikor, ha van kedved. - magyarázta, mintha a világ egyik legtermészetesebb dolgáról beszélne, én meg hirtelen azt hittem, falnak megyek vagy menten kiugrom az ablakon.
- Ha van kedvem? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Jó, na, csak illedelmesnek akartam tűnni, nem sűrűn hívok randizni olyan lányokat, akiknek eleve az minden vágyuk, hogy találkozzanak velem. - nevetett, én pedig azt hittem rosszul leszek.
- Nem ez minden vágyam. - biztosítottam a fejemet rázva.
- Akkor mi? - és hangjában gyermeki kíváncsiság csengett. - Várj-várj, kitalálom! - mintha épp barkóbáznánk.
- Most tényleg azt a játékot játsszuk, hogy megpróbálod kitalálni, hogy mire vágyom a világon a legjobban? - kérdeztem hitetlenkedve, bár ekkor még mindig nem sikerült feldolgoznom a korábban hallottakat.
- Aha, miért ne?
- Erre bazmeg, befizetek! - mondtam. - Hallgatlak. - ne kérdezzétek, hogy voltam képes épkézláb mondatokat összerakni, rejtély számomra, azóta is. Eleve azt sem értem, hogy nem kezdtem el rögtön disszociálni.
- Szerintem... - kezdte. - az a leghőbb vágyad, hogy lefeküdj velem. - és hangja úgy hangzott, mintha dicsekedett volna.
- Komolyan csak ennyire futja? Azt hittem ennél azért jobb vagy. - húztam el a számat felvonva a szemöldökömet.
- Most miért? Szerintem ez jó kis kívánság lenne. - vágta rá szórakozottan.
- Persze, ezt nem tagadom bár, hogy erre vágynék a világon a legjobban, azt azért nem mondanám. - feleltem. - Viszont a te vágyaidról sok mindent elárul az, hogy pont ezt mondtad elsőnek.
- Mármint? - kérdezte, mintha nem tudná, pontosan mire is gondolok...
- Nem gondolod, hogy kicsit túlzottan rám vagy kattanva, Tomlinson? - húztam féloldalas, mindentudó mosolyra a számat, remélve, hogy ezzel sarokba szorítom.
- Mi tagadás, eléggé furdal a kíváncsiság, milyen lehet a szűk kis puncidban lenni. - köpni-nyelni nem tudtam. Nem számítottam rá, hogy ilyen nyíltan kimondja.
- Szűz Máriám, segíts! - fogtam a fejemet, de végül elnevettem magam.
- Itt szó sincs szüzességről, szépségem... - kuncogott ő is. - Igaz?
- Hogy mi? - kapcsoltam rögtön, hogy témánál vagyunk.
- Ugye... ugye, már nem vagy szűz?

***
szerintem egyszer az agyatokra fogok menni ezekkel a függővégekkel. :D tudom, nem húzhatom már sokáig adeline és lou találkozását, de őszintén szólva, nem is nagyon akarom, hiszen tisztában vagyok vele, hogy azok a részek teljesen új izgalmakat tartogatnak kettejük számára, amiket alig várok, hogy megoszthassak veletek! :) ha tetszett nektek a rész, kérlek adjátok tudtomra egy szavazattal vagy kommenttel, mindig nagyon jól esik a reakcióitokat látni/olvasni! <3
szép estét nektek!
/louis' little shit/