BORN TO BE YOURS - kygo ✓

10

t i z e d i k f e j e z e t

Reménytelen

Justin udvariasan maga elé engedett, majd a hatalmas házba belépve elismerően néztem körbe. A bézs-fehér-fekete színek domináltak. Tekintetem az emeletre vezető üveglépcső melletti falra siklott, ott a képeket figyeltem, de hamarosan ismerős hangra lettem figyelmes.

-Yas, szia! - Felkaptam a fejem Myles köszönésére, aki ha jól láttam, a konyha felől jött a nappaliba, kezében a telefonját tartva. Egy Messenger beszélgetés volt megnyitva.

- Hali - mosolyodtam el halványan.

- Bocs, mindjárt jövök, még el kell inéznem egy hívást. Addig ülj le, igyál valamit, érezd magad otthon - közölte, aztán a mögöttünk levő folyosóhoz indult.

- Miért érzem úgy, hogy nem annyira kedveled Mylest? - lettem figyelmes Justin hangjára. Felé fordultam, és halkan elnevettem magam.

- Nem is az, hogy nem kedvelem. Szimpi, meg minden, de..kicsit pörgős, és lehet, hogy többet képzel a dolgokba, mint kellene. Mármint..érted - magyaráztam.

- Persze. Én is valahogy így vagyok vele - felelte. - Hallod, tök sok mindenben egyezik a véleményünk, minket tényleg egymásnak teremtettek - hülyült a fiú, arcára pedig egy széles vigyor kúszott.

- Aham, hogy a francba ne - röhögtem, és a szememet forgatva óvatosan meglöktem a vállát.

- Tényleg, mit kérsz inni? - kérdezte Justin, közben pedig elindult a konyha felé.

- Umm.. - gondolkodtam. - Ha icetea van, az jó lesz, légyszi - mondtam végül.

- Biztos, hogy van. Kyrre hűtője konkrétan olyan, mint aki felvásárolta az egész Rimit - vágta rá az énekes, én pedig elnevettem magam, és utána mentem.

- Egyébként..ő hol van? - érdeklődtem halkabban miközben a konyhapultra könyököltem.

- Fent, a stúdiójában. Ma még nem láttam, és szerintem nem is fogod te sem - dünnyögte. - Tökre nem értem ezt az egészet, amúgy. Téged megcsaltak, mégis itt vagy, nem zokogsz csokit zabálva. Kyrre meg..oké, hogy telefonon dobták, de akkor is - folytatta, közben a kezembe adta a poharat, amit megköszöntem.

- Hát..elég hülyén reagálja le a helyzetet, az biztos - sóhajtottam. - De..azért sajnálom őt. Meg ha belegondolsz, van rá oka. Mennyi ideig is voltak együtt?

- Asszem majdnem három év - válaszolta Justin kisebb gondolkodás után.

- Na látod - biccentettem. - És visszatérve arra, amit rólam mondtál..nem az a típus vagyok. Oké, szar a helyzet, fáj, meg minden, de..próbálom magammal elhitetni, hogy egy ilyen ember nem érdemli meg azt, hogy miatta szenvedjek - vontam vállat keserűen elmosolyodva, majd kortyoltam párat a citromos teából.

- Itt vagyok - hallottam meg a menedzsert. - Justin, mégis jönnöd kell majd a tokyoi koncertre - nézett a fiúra.

- Oké, nem bánom. Eggyel több afterparty - vigyorodott el.

Hamarosan a nappaliba vonultunk, közben pedig előszedtem a táskámból a kamerát, hogy a kanapéra leülve neki is állhassunk annak, amiért eredetileg jöttem ide.

Először Myles laptopjára töltöttem fel a 100-nál is több fotót/videót, majd onnan kezdtem átmásolni a szükségeseket a menedzser (már új) telefonjára.