BORN TO BE YOURS - kygo ✓

56

ö t v e n h a t o d i k f e j e z e t

Ezt szeretem benned

Tegnap azon kívül, hogy kipakoltuk a cuccainkat és egész délután lustultunk, nem sok minden történt. Én talán olyan fél órát töltöttem azzal, hogy kicsit körbenéztem a nyaralóban meg kimentem a medencéhez, de mivel iszonyatosan meleg volt, tényleg hamar visszabattyogtam a hálóba Kyrre-hez, aztán mivel mára terveztük, hogy elmegyünk bevásárolni, egy közeli étteremből rendeltünk kaját.

...

Talán azért, mert egy éjszaka alatt nem tudtam hozzászokni a helyhez, vagy mert a repülőn alvás miatt nem voltam eléggé lefáradva; igazából ez mindegy, nem foglalkoztat annyira, de kilenc sem volt, mikor megébredtem.

Ahogy lassan magamhoz tértem, az agyamban gyorsan végigfutott, hol is vagyok és miért. Éreztem, hogy Kyrre - természetesen - még mindig alszik, hátulról átölelve fúrta arcát a nyakamba, miközben meleg lehelete csiklandozta a bőrömet.

Megpróbáltam a lehető legóvatosabban kiszabadítani magam a fiú ölelő karjai közül, de későn esett le, hogy ez egy lehetetlen mutatványnak bizonyul egy Kyrre Gørvell-Dahll nevű személy mellett.

- Hova mész? - mormogta Kyrre rekedten a nyakamba, majd nagyot sóhajtott.

- Csak az e...

- Pisilned kell? - vágott a szavamba, mire kissé furcsán néztem magam elé.

- Nem - válaszoltam.

- Akkor maradj - nyöszörögte, majd ha lehetséges, szorosabban ölelt magához (természetesen nem úgy, hogy fájjon).

- Olyan vagy, mint egy öt éves - fordultam meg Kyrre karjaiban szórakozottan mosolyogva, és így szembetaláltam magam vele. Szemei még csukva voltak, világosbarna tincsei kócosan meredeztek ide-oda. Nem tudtam megállni, ujjaimat akaratom ellenére is hajába vezettem pár pillanatra. Ahogy rá néztem, eszembe jutott, hogy vagy hajnali kettőig fent voltunk, mint mindig, most is semmitelen apróságokat átbeszélve, amik akkor és ott mindent jelentettek. Halványan elmosolyodtam.

- Tényleg? - dünnyögte még mindig csukott szemekkel, aztán többet nem mondott. Valószínűleg vissza bealudt.

Végül aztán a rajtam is az újra, lassan felülkerekedő álmosság győzött, és mindjárt nem is számított annyira, hogy még kilenc előtt biztosan megigyam a reggeli kávémat. Kyrre-hez bújva újra lehunytam a szemem, aztán elmosolyodtam, ahogy egy apró puszit éreztem a fejem búbján.

...

Talán öt perc sem telhetett el, de már majdnem sikerült visszaaludnom, mikor a hálószoba csendjét Kyrre telefonjának a csörgése törte meg.

- Ez a tiéd? - kérdezte Kyrre mormogva, majd jobban magára húzta a takarót.

- Nem - válaszoltam, majd látva, hogy valószínűleg Kyrre meg sem fog mozdulni, erőt véve magamon átnyúltam felette az ágy másik felében levő éjjeliszekrényhez, hogy kezembe vegyem a rezgő készüléket.

- Myles az - közöltem hátranézve rá, de ő továbbra sem moccant. - Felvegyem?

- Ne - válaszolta Kyrre, mire kicsit furán néztem rá, tudva, hogy Mylessal ezt még egyszer sem játszotta el; legalábbis amióta ismerem.