BORN TO BE YOURS - kygo ✓

50

ö t v e n e d i k f e j e z e t

Think About You

Egy hónap sem telt el az aspeni utunk óta, de ismét annyi minden történt, és hirtelen, hogy igazából szerintem még én is csak most kezdem felfogni.

A leglényegesebb és legominózusabb számomra az volt, hogy...

lassan egy hete lakom Kyrre-vel.

A tavalyi kisebb vitánk óta igazából nem említette, de néha-néha utalt rá, viszont nem ragoztuk tovább. Nekem ez azonban így volt jó - ugyanis volt időm rendesen átgondolni mindent. Persze mindig felmerült bennem az is, hogy kicsivel több, mint három hónapja vagyunk csak együtt, és ez így enyhén szólva baromira korai, de ahogy ezt követően eszembe jutott, ezalatt a kevés idő alatt jobban megbíztam benne, mit bárki másban. És akkor ne is beszéljünk a reakciójáról, mikor közöltem vele a döntésem. Te jó ég, olyan aranyos volt!

Ezek után egyértelműen nem volt kérdés.

Bő két nap volt, amíg minden fontosabb cuccommal berendezkedtem Kyrre-nél. Amikor ezt közöltem a szüleimmel, anyán azonnal látszott, mennyivel jobban örül, mint Marcus-nál, és legnagyobb meglepetésemre apu is hasonló véleménnyel volt a dologról.

Madison visítozásáról akkor meg már nem is beszélek.

Az elmúlt pár napból viszont Kyrre-vel csak kettőt voltunk együtt, ugyanis Myles és ő mentek Vegasba néhány üzleti dolgot intézni a PTC-vel meg minden mással kapcsolatban. Kyrre csak péntek éjjel ér haza, egyedül, mivel Myles néhány heten a családjával és a barátnőjével fog tölteni. Eleinte én is menni szerettem volna velük, de Kyrre ragaszkodott hozzá, hogy maradjak inkább Bergen-be és pihenjem ki magam végre rendesen. Erre jöttem én, hogy ezt mondja ő, ebből pedig lett is egy kisebb vitánk, de végül én adtam meg magam.

Jelenleg Madisonnal - aki úgy döntött, tart egy néhány hetes szünetet a dalain való dolgozáson - vagyok itthon határozatlan ideig, tehát egy szóval nem mondhatom, hogy unalmasan telik minden egyes órám. Kicsit sem, ugyanis Madsnek az a kikapcsolódás, ha egyik nem reggeltől estig ilyen meg olyan plázákban járkál, másnap pedig kisebb spa szalont alakít ki magának a fürdőszobában.

- Neeem, embik, nem! - hallottam a konyhából a nappaliban Instagram-liveozó lány hangját. Az idő négy óra körül járt, ami azt jelentette, hogy a napi három kávém közül most jön az utolsó; a karamellás ízesítésű forró ital mellé kutattam valami keksz féleségért, miközben hallottam, hogy Mads mélyet sóhajt, és újra beszélni kezd: - Babáim, ha tőlem függne ez az egész szarság, hetente adnék ki új dalokat! De pont itt a bibi. Egyáltalán nem az én akaratom a pont az i-re azzal kapcsolatban, hogy mikor kezdhetem meg az új era-t. Szóval tényleg, nagyon kérlek titeket, ezt a témát próbáljuk hanyagolni. Azt biztosra meg tudom viszont mondani, hogy idén már nem lesz új dalom. Ha úgy alakul, majd mutatok egy-két részletet, de egyelőre ez a helyzet. Nagyon remélem, hogy ezzel nem bántottam meg senkit. De ha amúgy tudni szeretnétek...engem bánt a legjobban ez az egész - halkult el a végére, és nem láttam, de tudtam, hogy szomorúan mosolyog. - Awww, én is szeretlek...Alann..oh, Alannah. Jól ejtem, ugye? - Félszemmel láttam, ahogy a kitámasztott telefon felé hajol, hogy lássa a kommenteket.

Tudom, mennyi bántást kap minden apró dolog miatt, Mads mégsem adja fel, és ugyanolyan lelkesedéssel csinál mindent.

Komolyan, minden tiszteletem ezé a lányé.

- Yasmin! - lettem figyelmes a legjobb barátnőm kiáltására.

- Igen? - kérdeztem vissza, számban egy csoki darabos keksszel, miközben a nappali felé igyekeztem, kezemben a kávémmal.