BORN TO BE YOURS - kygo ✓

57

ö t v e n h e t e d i k f e j e z e t

Higher Love

Annak köszönhetően, hogy a szupermarketben durván másfél órát is bent voltunk, meg a forgalom is elég nagy lett a reggelihez képest, olyan negyed egy után kicsivel értünk vissza a nyaralóba.

Igénybe vett az is egy kicsi időt, mire bepakoltuk meg elraktuk a cuccokat, szóval talán fél egy körül állhattam neki - az útközben eldöntött - spagetti elkészítésének. Közben Kyrre volt, hogy ott lábatlankodott körülöttem, amit egy ideig aranyosnak találtam, ahogy hátulról ölelget meg édes dolgokat mond, de a tűréshatárom úgy tűnt, a mai nap eléggé alacsonyon volt, szóval igyekeztem szépen megkérni, hogy ne másszon a nyakamba, de ha maradni akar, akkor maradjon.

Kyrre természetesen a második opciót választotta, amire csak mosolyogva forgattam a szemem, de aztán mégsem bántam annyira, hogy maradt és megint mindenféle apróságról beszéltünk.

...

- Lemenjünk ma még a partra? - kérdezte Kyrre, miközben már az üres tányérokat hoztam be az erkélyen levő asztaltól, ahol ettünk.

- Hát, hogy őszinte legyek...most nem sok kedvem van hozzá - ismertem be, miközben lefelé igyekeztem. - Talán később. Vagy...igazából túlélem, ha mondjuk csak egyszer megyünk le a héten. Tudod, van egy fontossági sorrendem.- tettem hozzá, miután a konyhába értem értem, és a kezemben tartott tányérokat betettem a mosogatógépbe.

- Ó, igazán? - mosolyodott el Kyrre halványan, majd felém nyúlva egy egyszerű mozdulattal átkarolta a derekamat, és lazán a konyhapultnak döntött. Jégkék íriszei az én szemeim és a szám között ingáztak, ahogy teljesen ölelésébe vont.

- Aham - bólogattam. - Az első helyen egy fiú áll, akit nagyon nem értek néha, hogy tud elviselni, de valamit csak jól csinálok, ha még mindig velem van. Ráadásul képzeld, ide is ő hozott el - mondtam elfojtott mosollyal, miközben karjaim Kyrre nyaka köré fonódtak.

Egy pillanatra lesütötte a szemét, halkan felnevetve.

- Bolond vagy, te nő - ingatta a fejét a fiú hitetlenül mosolyogva, majd egyik kezét az arcomra simítva arra készült, hogy megcsókoljon, de az idill pillanatot - akárcsak reggel, khm - Kyrre, a konyhapulton hagyott telefonjának csörgése zavarta meg.

Kyrre amolyan "ezt nem hiszem el" stílusban lehunyta a szemeit egy pillanatra, én pedig elfojtott nevetéssel figyeltem őt, ahogy a készülékért nyúl, amin én is láthattam - ma már harmadszorra - hogy a képernyőn a menedzser, Myles neve jelenik meg egy elég idétlen, de megmosolyogtató képpel róla meg Kyrre-ről.

- Vedd fel, ma már ez a harmadik alkalom. Tudom, hogy nem kellene, de kezdem azt hinni, hogy mégis van valami baj, amit semmiképp nem akar üzenetben közölni - kezdtem bele, majd majdnem a fiú mögött lábujjhegyre álltam, és a vállára támasztva az államat néztem fel rá. - Kyrre - ejtettem ki óvatosan a nevét, ő pedig lepillantott rám, de azonnal el is fordult.

- Nem, a kiskutyaszemeket ne - közölte tettetett felháborodottsággal, de aztán nagyot sóhajtva, amolyan "a francba már"-osan ellépett tőlem, és elhúzta az ujját a zöld ikonon, majd a füléhez emelte a fekete telefont, ez engem pedig valamennyire megnyugtatott; mondjuk nagyon kíváncsi voltam, hogy tényleg, mi lehet annyira fontos pont most. - Szia, Mylo - köszönt neki Kyrre angolra átváltva, aki szerintem már berögzült szokásból lassan a nappali felé indult.