BORN TO BE YOURS - kygo ✓

16

t i z e n h a t o d i k f e j e z e t

Üdv a Palm Tree Crew-ban!

(Palm Tree Crew: Kyrre és Mylo saját "márkája" - szerk.)

Közel két hét telt el azóta, hogy nyilvánosan is Kyrre fotósa lettem. A közösségi oldalai totál meghülyültek azok után, hogy be lett jelentve, én veszem át Johannes helyét - emellett pedig mily' ironikus, hogy a Marennel való szakítás is nem rég történt. Nem kevesen akadtak olyanok, akik szentül állították, hogy én rondítottam bele a rózsaszínfelhős-mézes-mázas Kyren kapcsolatba. Egyébként (látszólag) Kyrre már jobban van, valószínűleg egy részben túltette magát az ügyön.

És, hogy az én kapcsolatom milyen vele? Az elmúlt napokban volt szerencsém ahhoz, hogy megtapasztaljam, amúgy időnként iszonyatosan idegesítő egy ember tud lenni, de egyébként semmi bajom vele - most már csak minden húsz percben öljük egymást a tíz helyett. ( Na jó, azért nem.)

Mint ahogy meg lett beszélve, Madison a szerződésem megkötése utáni héten itt volt nálunk, Bergenben, amiért iszonyatosan hálás vagyok neki - valószínű, hogy a tokyoi koncerten is ott tud lenni. Apropó, Madison..és Zack. Madst eszméletlenül zavarták a Vegasban történtek, zavarta, hogy titkolózik Zack előtt, így szerintem mondanom sem kell, hogy szakítás lett a dolog vége. A lány elmondása szerint egyébként is, már az ominózus este előtt is voltak vitáik, apró dolgok miatt egyre több, tehát ezt egyfajta " felszabadulás"-ként élte meg. Azt hiszem én is kijelenthetem, hogy teljes mértékben túl vagyok Marcuson. Ez nagyrészt Madison napi hegyibeszédeinek köszönhető, amik néha már idegtépőek voltak, de mindig ott bújkált bennük a fájdalmas igazság is.

Nem teszem magam tönkre egy olyan ember miatt, aki meg sem becsült. Nem éri meg.

Ma indulunk Shanghaiba, vagyis a Kids In Love World Tour harmadik, egyben utolsó szakasza hivatalosan is elkezdődik.

Reggel fél nyolckor keltem, így egy óra alatt (amire Justin jött értem) bőven el tudtam készülni. Nem nagyon erőltettem meg magam egyébként - sminket egyáltalán nem tettem fel az arcomra. A hajamat egy kócos kontyba fogtam össze, és az öltözködést sem vittem túlzásba, tekintettel arra, hogy egy tíz és fél órás repülőút vár ránk, így a szokásos oversized pulcsi és cicanadrág kombó mellett maradtam.

Annak köszönhetően, hogy közel egy hónapig nem leszek itthon, két bőröndöt és egy kisebb sporttáskát totál teletömtem ruhákkal és egyéb szükséges dolgokkal. (Justinék alig akadtak ki, hehe.)

- Akkor mindened megvan? - kérdezte anyu már vagy ezredjére. Apa már nem volt itthon, de tőle este elköszöntem.

- Igen. Jaj, ne csináljunk úgy, mintha ez lenne az első ilyen - nevettem, de aztán odaléptem hozzá és megöleltem őt.

- Vigyázz magadra. Mondjuk ez a fiúk dolga lesz - kezdett rá ő is. Az elmúlt két hétben anyu jobban megismerte Kyrre-t, és Justinnal, Myloval tegnap pedig Sandroval is találkozott.

Komolyan jól átgondoltam én, hogy velük megyek?

- Na, igen ... - motyogtam mosolyogva. - Ha tudok és lesz időm akkor írok.

- Rendben - válaszolta anyu. - Szeretlek.

- Én is téged.

A lakás elhagyása után nagynehezen leküzködtem magam a cuccaimmal az emeletről, ugyanis Justin nem volt hajlandó feljönni, esetleg azért, hogy segítsen, áhh, dehogy. Inkább a hülye Roverje előtt ácsorogva várt rám.