BORN TO BE YOURS - kygo ✓

40

n e g y v e n e d i k f e j e z e t

Bárcsak...

Majdnem egy hónap telt el azóta, hogy Kyrre és én újra együtt vagyunk.

Azt hiszem kijelenthetem, rég éreztem így. De tényleg. Vele annyira más..Komolyan, még az idétlen és az időnként perverz viselkedése is aranyos tud lenni, miután magához ölel, és elmondja, szeret engem.

Oké, nem mondom azt, hogy nincsenek kisebb vitáink; az utóbbi hetekben ténylegesen tudatosult bennem, hogy Kyrre néha elmondhatatlanul makacs tud lenni. Az esetek többségében apróságok miatt játsza a sértődöttet, fél órával később pedig jön a Oké, neked volt igazad szöveg, amit én minden egyes alkalommal örömmel hallgatok végig.

Természetesen nem volt olyan nap sem, hogy a többiekkel ne beszéltem volna. Őszintén, a mai napnál mostanában nem vártam valamit ennyire nagyon, ugyanis végre, újra együtt lesz az egész csapat. Justin, Myles és Sandro jövő hét péntekig maradnak, Madison viszont csak vasárnapig, ugyanis még most is, ezerrel dolgozik az első albumán, és a szavait idézve: akármit mondasz, karácsonyig nem mozdulok ki a stúdióból. Ha kell, ott is alszok, de befejezem ezt a szarságot, végre valahára.

Már vagy tizenöt dal elkészült a lemezre, eredetileg amúgy meg tizenkettő volt tervezve, szóval..ezzel szerintem mindent elmondtam.

Madison hajthatatlan, tele újabb és újabb ötletekkel, de ez is egy dolog benne, amiért csodálom őt.

Kérdeztem őt Justinról, hogy mi van köztük, egyáltalán beszélnek-e, de folyamatosan azt a választ kapom, majd mesél, ha itt vannak, és őszintén, kezdek kicsit aggódni. Justint akármennyire is zaklattam volna ezzel, nem tettem, ugyanis igazából ő sem beszélt nagyon Madisonról, ha esetleg én is említettem őt, egy egyszerű Aha, minden oké volt a válasz és terelte a témát.

Apropó, Justin. Három napja hivatalosan is megjelent az első EP-je, és nem hazudok, ha azt mondom, azóta mindig valahogy ott kötök ki, hogy azt az albumot hallgatom.

Egyszerűen tökéletes lett, én pedig annyira nagyon büszke vagyok rá.

...

Reggel erős, ölelő karok között ébredtem. Lassan emeltem meg pilláimat, majd ásítva dörzsöltem meg a szemeimet. Hirtelen megéreztem, ahogy Kyrre ujjai fel-alá simogatják a derekamat, becsúszva a pólom alá, majd a szoba csendjét is ő törte meg először, mire felnéztem rá.

- Ne kelj fel még, jó? Maradj - kérte mormogós, rekedtes reggeli hangján.

Szabályosan éreztem, hogy kiráz a hideg.

Halkan felnevettem, ahogy megpróbálta kinyitni a szemeit, de az álmosság győzött, így folyamatosan letagadtak a jégkék íriszek.

Egyik kezemet gyengéden végigsimítottam Kyrre enyhén borostás arcán, ő pedig erre halványan elmosolyodott - természetesen még mindig csukott szemekkel -, majd közelebb vonva magához a nyakamba fúrta az arcát.

- És még én vagyok a gyerekes - jegyeztem meg halkan.

- Sss, ne rontsd el - jött a válasz, majd egy apró puszi landolt az állam vonalán, mire nem bírtam tovább, elmosolyodtam.