BORN TO BE YOURS - kygo ✓

11

t i z e n e g y e d i k f e j e z e t

Jégszív

Dühösen, de leginkább csalódottan lépkedtem lefelé a lépcsőn. A nappaliba érve Justin és Myles kíváncsi arcával találtam szembe magam, de ahogy megláttak engem, előbbi elhúzta a száját.

- Nem akarok azzal jönni, hogy én megmondtam, de... - fürkészte az arcomat Justin, majd nagyot sóhajtva huppantam mellé a kanapéra.

- Egyszerűen menthetetlen ez az ember, komolyan mondom! Még arra sem képes, hogy végighallgasson. Áhh, dehogy, inkább kiabál velem - fújtattam, majd hosszasan kifújva a levegőt fáradtan megdörzsöltem az arcomat.

- Figyelj, te csak megpróbáltad, ne magadat hibáztatsd - hallottam Mylest.

- Dehogy, nem fogom, csak..szar így látni őt. Mármint, félre ne értsetek, nem érzek iránta semmit - szögeztem le előre, mielőtt bármelyikőjük mondana valamit. A menedzser és Justin is bólintottak, ez utóbbi még védekezően fel is tette a kezét. - Csak..tudom, hogy mit érez, legalábbis el tudom képzelni. És segítenék neki..

A bunkó és egyszerűen csak nem szimpatikus srácnak, mi?

Ehh..Hagyjuk inkább.

... - de úgy látszik, szívesebben fordul magába és lök el mindenkit - fejeztem be.

- Ha elkezdődik a turné, talán változnak a dolgok. Nagyon remélem, mert senkinek sem fog tetszeni, hogy a savanyú norvég kis pofikáját kell bámulni - közölte Myles, mire halk, rövid nevetés hagyta el a számat.

- Mindegy - közöltem, majd Justin felé fordultam. - Hazaviszel, légyszi? Van még pár mail amit meg kellene írnom egy-két fesztiválszervezőnek -magyaráztam.

- Persze - kelt fel azonnal a kanapéról, és én is követtem őt.

- Mégegyszer köszi, hogy eljöttél -mondta Mylo mire amolyan "semmiség" stílusban vállat vontam egy halvány mosoly kíséretében.

- Ugyan. Akkor majd..majd még beszélünk - búcsúzkodtam.

- Biztos jól átgondoltad, hogy te Kyrre fotósa akarsz lenni? - kérdezte Justin akkor, mikor már elhagytuk a házat és a fekete Range Rover felé igyekeztünk.

- Umm, igen..de miért?

- Eskü, néha többet problémázik, mint egy lány. Anyám, mikor azt a kicseszett fülest is elhagyta - ami amúgy a hátizsákjában volt, de mindegy -, ő az orrunkra kötötte, hogy nem hajlandó nélküle fellépni - mesélte Justin. A fejemet ingatva elnevettem magam.

- Mindenkinek vannak furcsa, berögződött dolgai. Ezért szerintem ne hibáztassátok.

Francba. Ne védd, ne védd!!

- Oké, ebben van valami - válaszolta, aztán udvariasan kinyitotta nekem a kocsiajtót, majd a másik oldalra sietett. - Mellékesen pedig..az afterpartyk 95%-án olyannyira illuminált állapotba kerülünk, hogy másnap úgy nagyjából semmire sem emlékszünk. Jó, általában van olyan, hogy megbeszéljük, valaki maradjon annyira magánál, hogy a nevére azért még emlékezzen.