BORN TO BE YOURS - kygo ✓

18

evelinetti just for u 😂🖤

t i z e n n y o l c a d i k f e j e z e t

Az Ő karjaiban

YASMIN

Nem sokkal azután, hogy sikeresen beégettem magam Kyrre előtt, a gép leszállt Shanghaiban. A telefonom automatikusan jelezte az időeltolódást - míg otthon, Norvégiában még csak tegnap este volt, itt már javában tizenkettedike hajnal volt.

Lelépve a repülő utolsó lépcsőfokáról kezdtem érezni, hogy bizony egy kicsit hideg van így egy szál pulcsiban. Na mindegy. A belváros felől hallani lehetett a közeledési zajokat, felfigyeltem a hatalmas felhőkarcolók innen picinek tűnő ablakjaiban a fényeire.

- A taxis dugóba keveredett fél órája, de most indult el megint, legkésőbb negyed óra és itt van - magyarázta Myles felnézve a telefonjából.

- Ahj, meghalok - dőltem fáradtan nyöszörögve Justin vállának, ő pedig a fejét az én fejemre hajtotta. Csodásan nézhettünk ki.

- Mentek Instagram-napba - hallottam meg a menedzser hangját. A következő pillanatban Justin és én tökéletesen egyszerre mutattunk be a telefonba, mire felfigyeltem Sandro nevetésére.

- Jesszus, inkább ne rakd ki - mondta Justin mellettem. - Semmi kedvem az "Úristen, együtt vagytok?" kommentekhez.

Na, igen..az elmúlt két hétben néhányszor voltam Justinnal reggelente starbucksozni meg ilyenek, és egyszer készültek rólunk képek is, ahogy elhagyjuk a kávézót - ezzel együtt pedig elkezdődtek a találgatások arról, hogy járunk-e. Én sem, és szerencsére Justin sem fújta fel annyira a helyzetet. Mindketten normálisan lereagáltuk a hozzászólásokat, de a folyamatos tippelgetés folytatódott. Igazából nem annyira törődünk vele, mindenki higyjen azt, amit akar, de egy idő után kifejezetten idegesítő tud lenni, hogy az új posztod alatt minden ötödik komment ezzel kapcsolatos.

- Késő - vigyorgott Myles, mire álmosan, de elnevettem magam.

- Készülj fel. Megint - pillantottam Justinra.

- Áhh, már hozzászoktam. Lassan tényleg kezdem azt hinni, hogy a csajom vagy - kacsintott. Válaszul csak óvatosan oldalba böktem, de mindketten röhögésben törtünk ki.

- Amúgy nem megyünk be? Már nem azért, de nincs kedvem negyed órát itt kint ácsorogni - szólt közbe hirtelen Kyrre mély hangja.

Miközben hülyültünk észre sem vettem, hogy ő is kiszállt a gépből. Olyan volt, mint mikor Norvégiába mentünk haza - csendes és komoly. Éles arccsontja néha-néha megfeszült. Idegesnek és zaklatottnak tűnt.

- Igazad van, lehet iszok egy kávét. Mondjuk akkor lehet nem alszom, de mindegy - gondolkodott hangosan Justin. Myles a fejét fogva röhögött, aztán elindultunk befelé.

Justin mellettem lépkedett, és ahogy egy pillanatra hátranéztem láttam, ahogy Kyrre valamit nagyon magyaráz Sandronak, de hallani már nem hallottam.

A reptérre belépve egy pillanatra összeszűkültek a szemeim az épületben levő, a kinti után erős fénytől, majd tekintetemmel egy szabad kanapét vagy foteleket kerestem, de Myles megelőzött, így a többiekkel követtem őt.