BORN TO BE YOURS - kygo ✓

62

h a t v a n k e t t e d i k f e j e z e t

Imádlak, te hülye

- Miért érzem azt, hogy mostanában nem voltál ilyen ideges? - törte meg a csendet kettőnk közt Kyrre, mikor leállította a Rovert a babaváróra kibérelt étterem hátsó kertjénél.

Abból adódóan, hogy valószínűleg az iható dolgok legnagyobb része alkohol lesz, amit tuti nem úszik meg senki (az anyukát kivéve, természetesen), megkértem Kyrre-t, hogy hozzon el, ugyanis hazafelé nagyon nem hiányozna, hogy ittas vezetésért megállítsanak.

- Nem is az, hogy ideges, csak...nem tudom megmagyarázni, de nagyon fura érzés - mondtam egy hitetlen mosoly kíséretében vállat vonva, majd kicsatoltam magam.

- Figyelj - nyúlt a kezemért Kyrre, mire felé fordultam és a szemébe néztem. - Ne erőltesd. Ha nem érzed jól magad, írj, és jövök. És a legkevésbé sem kell, hogy bűntudatod legyen miatta, mert azok alapján, amit mondtál..a társaság nagy része komolyan egy rakás egoizmus - mondta egyszerűen, én pedig halkan felnevettem, majd mikor abbahagytam, odahajolva hozzá megcsókoltam őt.

- Szeretlek - mosolyodtam el halványan, Kyrre ajkaira suttogva, mikor elváltunk egymástól.

- Én is szeretlek - válaszolta, majd a nyakamba puszilt, aztán nagynehezen sikerült elszakadnom tőle, és a kamerámat meg a becsomagolt ajándékot megfogtam, szabad kezemmel pedig kinyitottam a kocsit és kiszálltam, majd a bejárat felé vettem az irányt.

- Hé, Baba - szólt utánam Kyrre, mire megtorpantam, és visszafordultam, kérdőn figyelve, ahogy áthajol az anyósüléshez, és lazán a lehúzott ablakra könyököl.

- Igen?

- Gyönyörű vagy - mélyesztette jégkék íriszeit az enyémekbe, én pedig szélesen elmosolyodtam, miközben a mellkasomat melegség öntötte el. Közben csupán egy dologról feledkeztem el.

Hogy Kyrre Gørvell-Dahll az, akivel szemben állok.

- És, tudod, ha megengednéd, este szívesen lennék az, aki segít neked levenni ezt a ruhát - vigyorgott, és a kacsintott is mellé egyet.

- Borzalmas vagy - forgattam a szememet, de aztán elnevettem magam, Kyrre mosolya pedig ellágyult. - Mennem kell - intettem egy aprót, mikor befejeztem a nevetést, aztán újra a bejárathoz indultam, de ezúttal nem fordultam vissza és hallottam, ahogy Kyrre is elhajt.

Egy magasított fenyőkapu választott el az egyébként eléggé fancy étterem hátsó udvarától, és nekem szemmagasságban egy "Zártkörű rendezvény!" tábla is díszelgett. Valószínűleg abból adódóan, hogy a bejárat eléggé eldugott helyen van nem volt semmilyen vendéglistával foglalkozó embike, szóval amolyan "Hát, akkor menjünk" sóhajjal fordítottam el a kilincset.

Folyamatosan haladtam az elkerített kert melletti úton, és beljebb érve beszélgetésre is felfigyeltem. Pár pillanat múlva megpillantottam a vendégeket, ahogy hol az asztaloknál ülve, hol kisebb-nagyobb társaságokban állva társalognak, egyesek már egy-egy pohárral a kezükben.

- Ó, hát megjöttél! Yasmin, jó látni! - lettem figyelmes egy régről ismerős hangra, aminek irányába kaptam a fejem és így megláttam Natalie-t, a volt gimis osztálytársam, és egy pillanat alatt körbenézve egyre több arc tűnt ismerősnek.