BORN TO BE YOURS - kygo ✓

26

h u s z o n h a t o d i k f e j e z e t

Hosszútávra tervezni

- Mindent eltettél? - ismételte meg Kyrre vagy negyedszerre tizenöt percen belül.

- Ha mégegyszer megkérdezed én esküszöm, hogy lecsaplak - közöltem a nevetésemet elfojtva. - Igen, mindenem megvan - feleltem, miközben az ágyon levő bőröndömet cipzároztam be.

- Csak azért kérdezem, mert semmi kedvem arra felébredni a repülőn, hogy valami itt hagyott pakolásért vagy ruháért visítasz - közölte, szemeiben pedig láttam, hogy legszívesebben nevetve.

- Haha, vicces - dünnyögtem a szememet forgatva, majd hátulról megéreztem Kyrre karját a derekam köré fonódni, aki halkan felnevetve puszilt bele a nyakamba.

A délelőtt igazából semmi érdekes nem történt - csak lustultunk, aztán elmentünk kajálni egy közeli étterembe, ahol csodák csodájára teljesen nyugiban lehettünk, értem ezt arra, Kyrre-éket nem rohanta le senki. Mint kiderült az említett helyszínre tartó úton, Justin valóban elmondta a Rányitottam Kyrre-re és Yasminra történeseket Mylesnak és Sandronak, tehát kemény tíz percen keresztül a fiúk szekálódását (természetesen nem gondolták komolyan) kellett hallgatnunk, de aztán a végén mindhárman azt mondták, tényleg örülnek. Valamikor kettő körül értünk vissza a hotelba, a gépünk pedig fél négyre van kiírva indulásra, szóval amíg nem álltam neki pakolászni, Madisonnal meg anyuékkal is beszéltem egy kicsit.

- Amúgy ha Aucklandben már jól vannak lefoglalva a szobák, akkor nem leszünk együtt - juttattam eszébe a fiúnak, miközben ő meg sem kérdezve engem automatikusan magához vette az egyik bőröndömet.

- Tudják, hogy ki vagyok. Meg fogom oldani, hidd el - közölte, mire csak nevetve forgattam a szemem, miközben kimentünk a szobából. A folyosón már Justin és Sandro vártak ránk, egyedül Mylest nem láttam sehol.

- Mylo hol van? - kérdezte Kyrre.

- Mindjárt jön, csak még.. - Ebben a pillanatban nyílt a mellettünk levő szoba ajtaja, és a menedzser lépett ki rajta. - Telefonált - fejezte be Sandro.

- Szóval, gyerekek, van az a szaros helyzet, hogy - kezdett bele és hosszasan kifújta a levegőt. - Lentről hívtak a biztonságiak, mondván, a tömeg enyhén szólva kurvanagy a hotel előtt, mert valami barom kiszivárogtatta a hely nevét, ahol vagyunk. Újságírók meg netes híroldalakról is vannak páran, mert hát miért is ne kellenének ide ők - forgatta a szemét. - Beszéltem a reptériekkel is, akik azt mondták, hogy egy max. két órán belüli indulás-csúsztatás lehetséges, ha annyira vészes a helyzet - magyarázta.

- Kyrre, mit mondasz? - nézett Justin a mellettem álló fiúra.

- Felesleges. Mármint..ha vannak biztonságiak, annyira vészes csak nem lesz - vont vállat, de valahogy mégis egy kicsit bizonytalannak tűnt. - Menjünk - tette aztán hozzá, mire Myles csak bólintott. - Maradj mellettem, oké? - nézett rám Kyrre miközben a lift felé igyekeztünk.

- Azt hiszed, nem láttam még nagy tömeget? - vontam fel a szemöldököm.

- Egyszer bírnád ki, hogy nem szólsz vissza hanem csak bólogatsz... - közölte. - Te nő, megőrülök tőled - sóhajtotta fáradtan, de közben mégis mosolygott, amire csak egy vigyorral válaszoltam.

Miközben Myles leadta a recepción a kulcsokat meg aláírta a távozáshoz szükséges papírokat én az üvegajtón keresztül figyeltem, hogy valóban nem annyira kicsi az a tömeg, sőt - a mögötte parkoló, ránk váró autót is alig láttam.