BORN TO BE YOURS - kygo ✓

28

h u s z o n n y o l c a d i k f e j e z e t

"Ha"

A holnapra gondolva fogalmam sincs, mit érzek pontosan. Boldog vagyok, ugyanis ilyen három hétben nem mostanában volt részem. De tudva, hogy Justint, Sandrot és Mylest is csak majd decemberben látom újra, elszomorít.

Már csak egy koncert van hátra a Kids In Love Tourból.

Mint mondtam, három hét telt el, ami ha úgy vesszük, nem annyira sok idő, mégis rengeteg dolog történt...

A folyamatos, fél napos utazásokhoz már totál hozzászoktam, és az egy-két órás időeltolódások sem viseltek meg annyira. Igazából a napjaink nagyrésze ugyanúgy telt: volt, hogy az adott helyszín belvárosában töltöttünk órákat, a koncertek napjain pedig a délelőtti soundcheckek sem maradt el - de őszintén, egyáltalán nem untam meg őket; ha az ember egy bizonyos Justin Jesso nevű személlyel éli a mindennapjait, annak minden lehet az életében, csak unalom nem. De a kedvemet totálisan az dobta fel, mikor Madison Tokyoban csatlakozott hozzánk és kiderült, hogy végig, a legutolsó koncertig velünk tud lenni - őszintén..szükségem volt rá. Mert hát igen, öhm..

Kyrre.

Minekután az aucklandi koncert utáni reggelen szakítottam vele, szinte egész nap ki sem mozdultam a hotelszobánkból, és csak sírtam. Nem is igazán miatta, hanem..tényleg, annyira elhitette velem, hogy ő nem olyan, mint Marcus, amikor pedig azt mondta, hogy szeret, úgy éreztem, nekem tényleg ő kellett ahhoz, hogy teljesen rendbe jöjjek. Aham..Elhittem. Csalódtam benne és csalódtam magamban, amiért nem hallgattam Madisonra. (Aki egyébként alig akadt ki, mikor elmeséltem neki a dolgot, és szintén alig akarta kilökni a nyolcadikról Kyrre-t, de ez részletkérdés.)

Csalódtam ebben az egész kicseszett helyzetben.

Előbb ismerjétek meg egymást egy kicsit jobban, úgy könnyebb lesz minden - magyarázta a FaceTime hívás alatt a legjobb barátnőm. És teljesen igaza is volt.

Mert gondoljunk bele, mit is tudok Kyrre-ről? Például vegyük a dolgot, ami (elméletileg) a családjával történt, de senki nem mondhatja el, Kyrre meg megígérte, hogy a koncert utáni reggelen elmeséli, de..hagyjuk, mi lett belőle. Teljességgel megértem, ha nehezen beszél róla, viszont..ahj, miért ilyen bonyolult minden?!

Egyébként a kapcsolatunk nem lett sokkal rosszabb, mint amilyenre számítottam. Rendben, az első pár napban szinte rám sem néztünk egymásra, és a többiek is eléggé feszülten érezték magukat a dolog miatt - de aztán négy nap után Kyrre volt az, aki a Melbourne-i koncert előtt beszélni hívott.

- Yasmin, én tényleg sajnálom - mondta Kyrre, hangjában pedig őszinte megbánást éreztem, de egyszerűen nem tudott meghatni.

- Sajnálhatod is - motyogtam rá sem nézve.

A fiú nagyot sóhajtott, majd folytatta:

- Nem kérem, hogy legyen az, mint pár napja, mert ismerve téged tudom, hogy ezzel röviden-tömören elvágtam magam nálad. De.. - Itt közelebb lépett hozzám, mire kissé félve, mégis zavartan néztem fel a jégkék szemekbe.

- I-gen? - nyögtem ki nagynehezen.

- Maradjunk barátok. Kérlek.