BORN TO BE YOURS - kygo ✓

32

h a r m i n c k e t t e d i k f e j e z e t

"Baby, I got sick this morning"

Tegnap este le sem zuhanyoztam, csak átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, és úgy ahogy voltam, bedőltem az ágyamba, aztán szerintem két percen belül be is aludtam - úgy voltam a helyzettel, majd (talán) délután egy körül, ha felébredek rendbeteszem magam.

Aha, elhittem.

Még fél nyolc sem volt, mikor az éjjeliszekrényen pihenő telefonom csörgésére felriadtam. Nyöszörögve kaptam a lüktető fejemhez, majd mintha annyira megerőltető lenne - az is volt ilyen állapotban -, a még mindig nem hallgató készülékért nyúltam.

A képernyőről Myles vigyorgott rám.

- Halo? - szóltam bele a hívás fogadása után, és tudtam, hogy illetlen, de egyszerűen nem tudtam elfojtani az ásításomat.

Ráadásul hajnalok hajnalán már váltsak angolra is.

- Hello - hallottam meg a menedzser hangját. - Felébresztettelek? Bocsi - folytatta.

- Nem, dehogy, már fent voltam - mondtam azt, amit ilyenkor általában szokás, de közben meg mindketten tudtuk, hogy ez nem így van. - Miért hívtál? Baj van? - tértem magamhoz fokozatosan, és arra a megerőltető tetthez folyamodtam, hogy felüljek. Szokásomhoz híven megint egy képtelen, totál kitekeredett pózban ébredtem, félig fedő takaróval, és röviden-tömören ez nem éppen volt kényelmes.

- Mondhatni igen.. - jött a válasz. - El tudnál vinni minket a reptérre és visszahozni a kocsit? - kérdezte a menedzser.

- Ööö..Persze, ha muszáj, csak mert..ilyenkor hol van Kyrre? - kérdeztem.

- Na, igen, pont itt a baj..

- Mi történt vele? - ijedtem meg azonnal, és pont nem érdekelt, hogy Myles ezen esetleg hülyülni fog.

- Fogalmam sincs hogyan, de benyelt valami szarságot. Lázasan, meg full taknyosan kelt fel - magyarázta.

Ó, anyám! Valahogy totál el tudom képzelni. Tipikus férfi..mintha az ebolát kapta volna el.

- Aha, értem - mondtam. - Mikor is mentek?

- Kilencre kell ott lennünk. Tudod, két órával indulás előtt..

Egy pillanatra elemeltem a fülemtől a telefont, hogy megnézzem, mennyi az idő. 7:11

- Figyu, fél kilencig összeszedem magam, oké? Arra gyertek ide - adtam meg magam.

- Imádlak, te lány, komolyan! - sóhajtott megkönnyebbülten Myles, mire csak elmosolyodtam.

- Tudom. És én is titeket, szóval ez az egy szerencsétek - közöltem, de aztán mindketten elnevettük magunkat. - Amúgy..lenne még egy utolsó kérdésem.

- Igen?

- Kyrre mi a szarért dobta ki a testőrét? - utaltam arra, hogy ezt az egészet ő is simán elintézhetné.

- Jó kérdés - fújtatott Myles gondterhelten, amiből lejött, hogy néha neki is elege van Kyrre-ből.

Meg tudom érteni. Totálisan.

- Na, mindegy. Akkor..majd később. Sziaa - búcsúzkodtam.

- Szia - köszönt el Myles is, aztán egy halk sípolás jelezte a hívás befejeztét.

Hanyagul a takaróra dobtam a telefont, majd fáradtan megdörzsöltem az arcomat.

- Szedd össze magad - mormogtam a tenyerembe, majd erőt véve magamon, lehúztam a derekamról a takarót, és kikászálódtam az ágyból.