BORN TO BE YOURS - kygo ✓

20

h u s z a d i k f e j e z e t

Kedvellek téged

Miután elmentünk reggelizni, a délelőtt legnagyobb részét Shanghai belvárosában töltöttük - a fiúknak szokásuk, hogy mindig egy-két nappal előbb érkeznek meg az adott koncerthelyszínre, így erre is akad lehetőség, amivel amúgy tök egyetértek.

Természetesen rengeteg képet készítettem/készítöttünk, mondjuk Justin jópárba beletrolkodott, Sandroval együtt. Hogy őszinte legyek, Kyrre-ről akkor sikerült igazán jó képeket csinálni, mikor nem figyelt, mert amúgy kicseszettül látszott rajta, mennyire beállított.

Na, igen..Kyrre.

A reggeli dolgunk után nem nagyon beszéltem vele a nap nagy részében, csupán akkor, ha muszáj volt. Párszor rajtakaptam, hogy engem figyel, vagy egyszerűen csak éreztem, de igyekeztem nem nagy figyelmet fordítani rá. Igazából nem haragudtam - miért is haragudnék? A helyzet az, hogy azt hiszem, ez az ember képes ilyen kevés idő után is olyan érzelmeket kiváltani belőlem, amit egyébként nem akarok.

Nagyon nem.

Az idő délután két óra körül járhatott, én nem rég értem vissza a hotelbe. Úgy éreztem, nekem ennyi elég volt - a többiek viszont még valahova elmentek, Myles elmondása szerint pedig legkésőbb négyre visszaérnek.

Kihasználva azt, hogy egyedül vagyok, nem sokkal azután, hogy felértem a hotelba egy avokádós pakolással a fejemen álltam neki a fényképezőgépről a laptopomra áttenni a délelőtt folyamán készült fotókat.

Nem telt el tíz perc sem, mikor a mellettem pihenő telefonon felvillant, rajta Madison nevével, aki FaceTime-hívást kezdeményezett.

- Sziaa! - köszöntem, miután fogadtam a kérést és a telefonomat kitámasztottam az ágy végébe.

- Hali! - intett Mads. - Jesszus, mi van a fejeden? Amúgy csodás - folytatta, mire csak elvigyorodtam. - Na, milyen Shanghaiban?

- Nem sokat változott tavaly óta - vontam vállat egyszerűen, mikor eszembe jutott, hogy majdnem két hetet itt töltöttem néhány koncert miatt.

- Nem úgy, te hülye - vágta rá a szemét forgatva. - A többiek?

- Még nincsenek itt, csak én jöttem fel - válaszoltam.

- És..Kyrre? - láttam sejtelmes mosolyát a képernyőn.

- Mi lenne vele? - tettettem az értetlent, de persze akivel beszélek, nem más, mint Madison Elle Beer, aki pillanatok alatt átlát az embereken.

- Jaaaj, Yasmin, ne csináld már. Egy szobában vagytok...

- Ez nem ad okot arra, hogy rávessem magam - érveltem, de ekkor az is eszembe jutott, hogy a karjaiba bújva aludtam el. - Vagyis...umm..talán volt valami.. - ismertem be akaratlanul is. Madison előtt nem sokáig lehet titkolózni, mert bekapcsol nála az FBI-üzemmód, és akár egy ember fél életét lenyomozza percek alatt.

- Hallgatlak - vigyorgott győztesen, miközben előrehajolt az ágyán és az öklein megtámasztotta az állát, kíváncsian pislogva.