BORN TO BE YOURS - kygo ✓

15

t i z e n ö t ö d i k f e j e z e t

Jégkék tekintet

Reggel viszonylag kipihenten ébredtem, ami nálam elég ritkán történik meg. Sorban eszembe jutotottak a tegnapi események - a "láttam a plázában Marcust" dologtól egészen a "Kyrre eljött és bocsánatot kért" pillanatig.

Miután lenyomtam az ébresztőt percekig csak feküdtem a plafont bámulva, de eszembe jutott, mi is van ma - péntek, azaz a szerződés aláírásának napja. Erőt véve magamon hamarosan felkeltem, ugyanis lassan nyolc óra volt, Justin tízre jön értem, én pedig még hajat is akartam mosni.

Miközben a levendulás sampont vittem fel a fehér tincseimre folyamatosan azon agyaltam, hogy teljesen olyan, mintha évek óta ismerném Justinékat - valójában viszont még csak vasárnap lesz egy hete. Annyi, de annyi mindent történt az elmúlt napokban, valószínűleg emiatt érzem így.

Bő negyed órával később egy lila törülközőbe becsavart hajjal fogat mostam, közben pedig (a szomszédok legnagyobb örömére) egy random Spotify-listát hallgattam.

A hajam a szárítás után egy oroszlán sörényével volt egyenlő (my life - szerk.), ezért minél előbb szedtem elő a hajvasalót, hogy valamivel jobbá tegyem a helyzetet. Mire elfogadhatóan nézett ki a fejem már kilenc múlt, tehát kemény másfél órát elszarakodtam a hajammal. (Jó, mondjuk most siettem. Máskor rosszabb a helyzet.) A szobámba mentem, a szekrényből pedig random kivettem egy fekete cicanadrágot egy fehér, oversized kapucnis pulcsival. Ezután ismét a fürdőben kötöttem ki, ahol a szokásos szempillaspirál-korrektor kombóval elfogadhatóbbá tettem a fáradt arcomat. A táskámba beleszórtam a szokásos dolgaimat, majd mivel még volt negyed órám telefonoztam kicsit, és írtam Justinnak is, hogyha esetleg véletlenül a Neumann Streeten kocsikázik, hozzon nekem egy kávét a Starbucksból, mert az amit itthon ittam nem sokat segített. Pár perc után láttamozott, és egy egyszerű "oké, viszem"-mel letudta a dolgot.

Unalmamban az Instagramot böngésztem. A My Story-k nézegetése közben többször is elfintorodtam, ahogy mindenki, de tényleg mindenki az életének legeslegjobb meg legfenszibb pillanatait osztja meg. Aki azt mondaná nekem (főleg ha egy ismertebb személy), hogy semmi problémája nincs, egyenesen a képébe röhögnék - mindig, mindig van egy kis dolog ami szinte szöget ver a fejünkben és képtelenek vagyunk eltűntetni onnan.

Utáltam a gondolatot, de hirtelen eszembe jutott Maren. Igen, Kyrre barátnője. Párszor már hallottam róla, de soha nem fordítottam rá különösebb figyelmet - de most mégis beírtam a keresőbe a nevét, és a pipával együtt hamar meg is jelent a profilja.

Oké, ez a lány a tökéletes ellentétem.

Az én mélybarna szemeimmel ellentétben neki ragyogóan kék íriszei voltak, világosszőke hajjal és valamivel magasabb volt az én százötvenhárom centimnél. Tökéletes mosoly, tökéletes alak, tökéletes minden.

A fotóit nézegetve találtam párat amin Kyrre-vel van, de egyre jobban mardosott a bűntudat, szóval egy egyszerű kattintással kiléptem az alkalmazásból.

Miért is érdekel engem ő?

A gondolataimból a Messenger pittyegése ébresztett fel. Justintól jött egy "Lent vagyok" üzenet. Nem válaszoltam, csak gyorsan beleléptem a fekete Reebokomba, felkaptam a táskámat majd elhagytam a lakást és bezártam az ajtót.