BORN TO BE YOURS - kygo ✓

17

t i z e n h e t e d i k f e j e z e t

Levendula illat

KYRRE

Mikor felébredtem kellett pár másodperc, mire rájöttem hol is vagyok. A repülő ablakán kinézve a szürkülős égboltból megállapítottam, valószínűleg már elhagytunk Európát.

Halk szuszogásra lettem figyelmes, mire lenéztem a karjaim között alvó, apró termetű lányra. Na, igen.. Minekután Yasmin bejött hozzám, nagyon úgy látszott, nem is akar kimenni - közöltem vele, hogy filmet szeretnék nézni, erre ő megkérdezte, mit, mire mondtam, az Útvesztő harmadik részét, mert még nem láttam. Yasmin erre totál lázba jött, az Úristen, de imádom azt a sorozatot!!!! - tól elkezdve minden elhagyta a száját. Végül ketten álltunk neki a filmnek.

Fél óra sem telt, mikor a mellettem ülő lány ásítozni kezdett, újabb fél óra után pedig arra eszméltem fel, hogy a vállamra hajtva a fejét alszik. Nem volt szívem felkelteni - akaratlanul is mosolygásra késztetett, ahogy pici, jéghideg kezeit az enyémen pihentette.

Átkozottul összezavart ez a lány.

Az elmúlt két hétben - annak köszönhetően, hogy kibékültünk - volt esélyem arra, hogy több időt töltsek el vele. Oké, igazából nem is voltunk összeveszve, csak az én barom viselkedésem miatt nem volt hajlandó szóba állni velem, amit teljes mértékkel meg is értettem.

Elismerem, időnként tényleg bosszantóan idegesítő tudok lenni.

De visszatérve Yasminra..Egyszer a pokol fenekére kíván engem, máskor pedig annyira kedves, hogy azt elmondani nem lehet. Az angyali hangja és a nevetése mondjuk már az első pillanatban az őrületbe kergettek, viszont a helyzet fokozódott azzal, hogy egyre több időt voltunk együtt. (Mármint, szinte minden nap legalább két órát ott volt nálam, természetesen csak a fotózásos dolgok miatt.)

És azért azt se felejtsük el, mennyire kicseszettül jól állt neki az a babarózsaszín miniszoknya mikor először találkoztunk.

Igen, azt hiszem határozottan tetszik nekem ez a lány.

De van itt még valami..vagyis inkább valaki. Méghozzá Maren. A szakításunk óta nem beszéltünk - nem keresett engem, én pedig meguntam a folyamatos hívogatást és irogatást. Kate, a legjobb barátnője sem volt hajlandó válaszolni, a Bergenbe tartó repülőúton beszéltem vele is utoljára.

Fogalmam sincs, mit rontottam el. Ez az egész így pedig szar. Nagyon szar.

Az egyik felem úgy érzi, képes lenne arra, hogy tovább lépjen, a másik viszont mindig emlékeztet arra, mennyire nagyon szerettem és szeretem is még mindig Marent.

A folyamatos agyalásból az zökkentett ki, hogy a mellettem alvó Yasmin fordult egyet, így a szó szoros értelmével egész testével rajtam feküdt. Orromba beszökött a fehér tincsekből áradó levendula illat, mire akarva-akaratlanul is, de lehunytam a szemem.

Kintről halk beszélgetésre lettem figyelmes. Óvatosan, hogy Yasmin még véletlenül se keljen fel leemeltem magamról őt, és betakartam a világosszürke puha pléddel, amit még a filmnézés előtt elvett tőlem. Miközben vékonyka derekát öleltem át elgondolkodtam azon, hogy ő nőtt túl picire vagy én vagyok túl magas.

- Csodás a fejed azzal a párnacsíkkal az oldalán - "köszöntött kedvesen" Sandro, de közben vigyorgott. Justin és Myles is ébren voltak, az érkezésemre felém kapták a fejem.